Oly nagyon vártuk már, hogy kicsit nyugi legyen, és most olyan nagyon jó. Az elmúlt bő egy hét arról szólt, hogy pihentünk, ugyan jöttünk-mentünk, de mind öncélú látogatás volt.
Igaz, a munkahelyi bulik már 18-án és 21-én már megvoltak, görbébbre is sikeredtek a részemről, mint, ahogy terveztem, viszont legalább rám is fért, mert ahogy doktor Barna mondta, az elmúlt években "folyamatosan szültem". Ez így sarkos, de tényleg, az elmúlt 4 év karácsonyán én vagy szülés után voltam, vagy terhesen... :-)
Úgyhogy az ünnep előtt én itthon rápihentem egy pöttyöt ezekre az eseményekre, sokáig mondjuk nem lehetett, mert még a 24-e délelőtt is arról szólt, hogy a dobozokat/cuccokat pakoltuk el a nappaliból, hogy mégse azokat nézzük már azért Szenteste. Ebből kifolyólag, a sütés/főzésből nem nagyon tudtam kivenni a részemet, szerveződik is a polgári elégedetlenségi mozgalom a családtagok között, de ez nem ennek a bejegyzésnek a tárgya.
Szenteste napján aztán a fiúk feldíszítették a fát, én egy kis lazacot azért összeraktam, mamiék hozták a vacsi többi részét, és persze a süteményeket. Némi csengettyűszó s csillagszóró után jött Jézuska is, volt boldogság.
Csapatkép:
Gondolom a korombelieknek nem mondok azzal újat, hogy a karácsony egy idő után már nem rólunk szól, az aprónép az, akinek készítünk mindent, hogy ők is kisebb csodaként éljék meg, mint ahogy mi tettük 25-30 éve. Egyébként meg Rita barátnőm szerint az első karácsony nem az igazi karácsony az új helyen, majd a második, s mi hinni akarunk neki.
Szemrevételezés: 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése