Érdekesség

Az imént találtam ezt a kis ismétlődést. A két kép között 3 év a különbség, ugyanúgy dec. 26-án készültek a képek Jáziról és Bálintról. Olyan hamar felnőnek!!!!!!!!!
 

 

Státusz 2009 december

Úgy döntöttem, hogy mivel ez az egyetlen fórum, ahol esélyem van arra, hogy megörökítsek magunknak olyan eseményeket, amiket esetleg el is felejtenénk, tehát hogy írok egy kis összefoglalót félévente gyermekeink állapotáról és  mindennapjairól, mert szégyen, de már most ne emlékszem arra, hogy Grétus mikor kezdett el átfordulni, pedig illene rá állítólag emlékeznem. Tehát akinek nincs esze, legyen notesze, vagy legalább írjon blogot.

BÁLINT:

Ő az elmúlt bő félévben egy igazi szociális lénnyé nőtte ki magát, csupa nagy betűvel. Megküzdött (s a mai napig küzd) több közösségben a beilleszkedéssel, ahogy az összes többi törpe a csoportban, napi téma lett, hogy ki a barát és hetente felmerül itthon is, hogy "Leszünk-e a barátai?" A téli szünetben pedig kifejtette, hogy el kellene hívni Marcit (csop.társ), hogy megnézzék együtt a Verdákat, úgyhogy a kapujában állunk a barátokhoz keresztbe-kasul járkálásnak és fogadásnak, aminek örülünk, mert Bálint is örül, és végre kapunk némi betekintést az óvodai életéből, amit eddig oly nagyon őrzött.

Grétussal valami tüneményes, reggel addig nem jön ki a szobájukból, ahol alszanak, amíg nem hozzuk át Grétát is hozzánk, hogy együtt gyűljünk az ágyban, mert nem akarja egyedül hagyni az "ő kicsi hugicáját". Pedig Isten bizony nem kergettük az asztal körül, hogy ő a nagyobb és felelősségteljesebb, meg akinek vigyázni KELL a kisebbre, mi is meglepődtünk ezen a hozzáállásán, de egyben örülünk is ismét.

A szövege amúgy egy kabaré, minden napra jut valami beszólása, amin jól mulatunk, abszolút partner mindenben, viccel és látszik, hogy minden információ morzsát, mint a szivacs a vizet, úgy szívja fel, még ha az életünk körüli kavarodás bele is zavart egy kicsit a lelkébe. Bár a minap épp kifejtette, hogy "Anya, én úgy szeretek költözni!".... Erre mi már köpni és nyelni sem tudtunk, de mondtuk, hogy pedig mostanában már nem fogunk többet, mert egy kis időre elég lett belőle.

GRÉTA:

A mi kis falósejtünk. Két dolog tudja igazából kibillenteni a békéjéből, de az nagyon, ha nem érkezik étel/ital AZONNAL, már az ő léptékéhez képest, és ha nem aludja ki magát. Mondhatjuk, hogy amíg ezek az igények kielégítettek a gyerek szuperül elfunkcionál.

Azt szoktuk mondani róla, hogy szépen, csendben felnő a leányzó, mindennemű nagy amplitúdót kihagyva halad úgy a fejlődés útján, ahogy kora szerint haladnia kell, átfordult, felült, kúszott és most, pont decemberben átváltott mászás funkcióba. Minden jel szerint ez egy energiaigényesebb mutatvány, mert vele egy időben az étvágya is olyan tisztességesen megnőtt, hogy győzzük beletölteni az anyagot. (Egyébként Bálint étvágyára sem lehet sok zokszavunk). Szépen növi is ki a ruhákat, minden héten van valami, ami már feszül a pocakján, a 74-es méretet bevettük, sőt, nem egy cucca 80-as és egyáltalán nem lötyög benne. Kijelenthetjük, hogy ő sem a legkisebb lány lesz a korosztályában.Viszont a természet segít, mert november-december folyamán csendben 3 fogat is növesztett Grétus, sőt már jön a 4. is, úgyhogy már rágunk is. Mármint hogy ő már rág is, mi eddig is csináltunk ilyet. Bálinttal viszont a következő félévben meg kell ismertetnünk a fogorvost, ami egy külön haditerv lesz és még csak a potenciális orvosok feltérképezésénél járunk.

Grétus összességében egy csupa vigyor, kiegyensúlyozott gombóc, akinél azért látjuk, hogy az akaratért többet állt sorba, mint Bálint, de majd levagdossuk a vadhajtásokat.

A gyógytornára pedig már csak fejlődéskövetés miatt járunk, mert a gyógytornász figyelemmel akarja követni míg elkezd járni. 

Mostanra ennyi, de folyt köv. fél év múlva.

Egy közös lefekvés előttről:

Filmek

Ráadásul a téli szünet két kellemes meglepetést is tartogatott. Amikor ezt írom, a Viasaton megy a Holt Költők, és tegnap valamelyik adón még a Forest Gumpot is leadták. Tudom, hogy naiv vagyok, meg érzelgős, de ezzel a kettővel én egy lakatlan szigeten ellennék 3 évig. Külön-külön láttam őket szerintem legalább 10X, bár ellenemre van egy film többszöri megnézése. Mekkora filmek! Biztos vannak jobbak és szebbek, de nekem ők a szerelmeim. Természetesen a Mielőtt felkel/lemegy a nappal együtt.

Így, hogy már 20 éve ismerjük egymást a filmmel, talán megúszom bőgés nélkül a padra állást. De az biztos, hogy jó volt ezekbe a kis alkotásokba botlani.

2009 Karácsony & Szilveszter 2.

Karácsony napján, egy kis kellemes ebéd után anyuéknál, ahol egyébként az utolsó karácsonyt töltötték, de ez is egy másik lapra tartozik, szóval nyakunkba vettük a kocsit, és majd 5 hónap után elindultunk Zalába.

Elintéztük, hogy még aznap is visszanézzen oda Jézuska, s nekikezdtünk ipari mennyiségű ajándékaink feldolgozásába, s a folyamatosan készülő étkek elfogyasztásába.

Mit hozott?

Volt boldogság itt is:

 Ja, vacsi után megköszöntöttük a 3. X-be lépő Andit:

S egymásnak eresztettük a lányokat, mi sül ki belőle:

Karácsony másnapján jöttek az unokatesók, 5 kicsi jött-ment és játszott körülöttünk, de mivel egyre jobban elvannak egymással, főleg a nagyok, így minekünk is jutott időnk egy kis beszélgetésre. Itt is készült csapatkép, amit személy szerint hagyományteremtő céllal indítottam, mert most már lehet róluk nagyon jó képeket csinálni.

A nagyok:

 Majdnem egy fél tucat dédunoka:

Ritkán látott Piri mamival:

Barbival:

Gróznerek:

2009 Karácsony & Szilveszter 1.

Oly nagyon vártuk már, hogy kicsit nyugi legyen, és most olyan nagyon jó. Az elmúlt bő egy hét arról szólt, hogy pihentünk, ugyan jöttünk-mentünk, de mind öncélú látogatás volt.

Igaz, a munkahelyi bulik már 18-án és 21-én már megvoltak, görbébbre is sikeredtek a részemről, mint, ahogy terveztem, viszont legalább rám is fért, mert ahogy doktor Barna  mondta, az elmúlt években "folyamatosan szültem". Ez így sarkos, de tényleg, az elmúlt 4 év karácsonyán én vagy szülés után voltam, vagy terhesen... :-)

Úgyhogy az ünnep előtt én itthon rápihentem egy pöttyöt ezekre az eseményekre, sokáig mondjuk nem lehetett, mert még a 24-e délelőtt is arról szólt, hogy a dobozokat/cuccokat pakoltuk el a nappaliból, hogy mégse azokat nézzük már azért Szenteste. Ebből kifolyólag, a sütés/főzésből nem nagyon tudtam kivenni a részemet, szerveződik is a polgári elégedetlenségi mozgalom a családtagok között, de ez nem ennek a bejegyzésnek a tárgya.

Szenteste napján aztán a fiúk feldíszítették a fát, én egy kis lazacot azért összeraktam, mamiék hozták a vacsi többi részét, és persze a süteményeket. Némi csengettyűszó s csillagszóró után jött Jézuska is, volt boldogság.

Csapatkép:

Gondolom a korombelieknek nem mondok azzal újat, hogy a karácsony egy idő után már nem rólunk szól, az aprónép az, akinek készítünk mindent, hogy ők is kisebb csodaként éljék meg, mint ahogy mi tettük 25-30 éve. Egyébként meg Rita barátnőm szerint az első karácsony nem az igazi karácsony az új helyen, majd a második, s mi hinni akarunk neki.

Szemrevételezés: 

A mi imádott maszatos gyerekeink:

Apával, anyával: