Jövőre veled, ugyanitt! 2.

Azt mondták az okosok, hogy naaaaaagyon jó darab, kihagyhatatlan, és látni kell. Fél éve vadásztam rá már a jegyet, úgyhogy gondoltam ez tényleg tudhat valamit, ha így kell küzdeni, igaz tavaly premier év volt, így idén már mérsékelten kellett küzdenem a bebocsátásért.
Tulajdonképpen jó volt. Már ha valaki Gálvölgyit és Hernádit akar látni és játszani. Bő két órájuk volt a színpadon, igazi jutalomjáték nekik, pontosabban bármely két színésznek, lenne, akik letettek már annyit, amennyit ők a színjátszás oltárán. Valahogy mégis maradt bennem hiányérzet. Gondoltam én, ha van több mint két órájuk arra, hogy kibontakozzanak, akkor kapok belőlük olyat is, amit eddig még nem, akármilyen fórumon. De Gálvölgyi Gálvölgyi volt, Hernádi pedig Hernádi. Nagyon. Igaz nem kevesebb, de egy szemernyit sem több. És ez hiányzott. Vagy már annyira rögzült bennük is a magukról kialakított kép, hogy ki sem tudnak lépni belőle? Vagy nem arról szólna a színész mesterség, hogy mást is hitelesen el tudunk játszani?Ugyanazok a hanghordozások, mimikák és néha manírok. Olyan jó lett volna egy kicsit más arcukat is látni. Vagy én akarok sokat?
Mindazonáltal senkit sem akarok eltántorítani, mert egy estére kiváló program, de nálunk elmaradt a katarzis.

Esztergomi wellness

Ránk fért már egy kis nyúlás, így el is mentünk Esztergomba, hogy szemrevételezzük az ottani wellness központot. Miután Bálint hajnalban (értsd 6 óra) kel, ezért mi nagyon kényelmesen 9-re, vagyis nyitásra ott voltunk, dúskáltunk a helyekben, aztán pedig Gábor bevetette magát a szaunaparkba, Bálint a gyerekmedencébe, én meg egy pihenőágyba némi kismama alapirodalommal és jól éreztük magunkat.

Egy óra múlva Bálintot kihalásztam a medencéből, mert már kezdtek úszóhártyái nőni, Gábor is előkerült paprikapirosan és tisztult pólusokkal, aztán nagy-medencéztünk, meg kajáltunk bent, aztán gyakorlatilag a délelőtti programot feltettük újból.
Olyan jó, hogy Bálint már eljátszik egyedül, és míg régen félt nagyobb medencéktől, most már úgy kellett kiverekedni, hogy ne ázzon szét teljesen, magyarul pont úgy viselkedik, mint egy normális gyerek, medence láttán. Bár a pancsis-játékok megosztásáról még lesz pár beszélgetésünk, de majd idővel...
Itt még nem voltak sokan...

Vízipók:
Igen, itt felhúzatta magát azzal a nagyobb kislánnyal arra a dudorra, és ott rosszalkodtak ketten.

Mégis a víz az úr

Aki kicsit is követi mindennapjainkat és hogyanlétünket, az tudja, hogy nem titkolt célunk, hogy Bálint ne egyke legyen, és ami emberileg és szakmailag lehetséges, azt mi már megtettük a dologért. Azt szoktam mondani, hogy még szerencse, hogy a próbálkozás nem fáj...
Azért januárban (egy év sikertelenség után) én elcsattogtam a dokimhoz, (párhuzamosan a korábban vázolt bajommal), hogy valamit kellene tenni, mert ez így nem okés. Ismét vérvétel, hormonszintem - mármint az, aminek a fenti célhoz kell - a béka feneke alatt, akkor szedjünk peteérést-serkentőt. Jó, szedjünk. Újabb 2 hónap semmi, aztán vizsgáljuk csak meg a kedves apukát, hogy minden rendben van-e, ne csak engem bizergáljanak. Igen, vicces a mintavétel, eredmény prímább sem lehetne, tehát vissza hozzám, megint hormonszintvizsgálat, az ismétlés kedvéért. Ez már rendben van. Akkor meg mi a baj, szervileg minden rendben.
Júniusban a dokim kilátásba helyezett egy "fantasztikus" nőgyógyászati beavatkozást. A neve már a vizsgálóban sem hangzott jól, úgyhogy utána is kérdeztem, hogy eszik-e ezt, vagy isszák. Hát semmi jót nem tudtam meg róla, így eldöntetett, ha ezen múlik, akkor nekünk több gyerekünk nem lesz, mert ezen én nem megyek át.
Úgyhogy eldöntöttük, hogy még adunk magunknak 2-3 évet, hogy külső beavatkozás nélkül produlkáljunk. Én speciel kezdtem berendezkedni az egy gyerekes életmódra, hisz nem olyan borzalom az, lásd van normális egyke is. :-) Igen, magamra gondoltam. :-) Ez Gábornak lett volna nagyobb megrázkódtatás, szerintem, de szerinte is. Mivel az egyke nem tudja, hogy milyen tesót birtokolni, nem tudja, hogy minek kellene hiányoznia. Egy hülyének sem tudod elmagyarázni, hogy hülye.
No ezzel a felvezetéssel elindultunk nyaralni. Nyaraltunk.
Aztán elmentünk megint a Balatonra, közben én üzembiztosan produlkáltam a nem terhesek minden tünetét, viszont gyanús volt pár dolog. Rengeteget aludtam, reggelente erősen gondolkodtam, hogy jó lesz-e, ha reggelizem, így a kíváncsiságom győzött, mikor hazajöttünk és bingó!
Örömmel jelentjük innen, hogy ha minden rendben alakul, akkor 2009 áprilisa elején kis családunk 4 fősre bővül. :-) Hip-hip-hurrá! Hip-hip-hurrá!
Most, hogy már a 14. hetet gyűröm, már publikálni is merem, bár arról továbbra is sincs se nekünk, sem az orvosoknak fogalma, hogy miért most, és eddig miért nem, és ez valószínűleg már nem is fog sosem kiderülni, viszont örülünk. S ez a lényeg.
Engem egyébként az elmúlt másfél évben egyszer akasztott ki igazán az, hogy Bálintot az egykék sorsa elérte, egy étteremben próbált egy testvérpárral együtt játszani (a szokásos közvetlen és barátkozós hangnemében) és azok durván elküldték őt a hatókörükből, na akkor nagyon láttam rajta, hogy egyedül van, meg is volt zavarodva, sajnáltam is szegényt, hiszen egy tesópár már mégiscsak majdnem egy csapat, de legalábbis jól el tudnak lenni együtt.

Az első sokk

Mindig mondom, hogy valamikor be fog ütni a ménkű, eddig úgy ment ez a gyereknevelés, mint kés a vajon, és nem hiába mondtam.
Egyik nap megyek (még mindig nagyon tetszik, hogy 3 percbe telik az ú)t gyermekért délután, amikor is jön oda Jutka néni (óvónéni) és tájékoztat Bálint aznapi cselekedetéről:
- Bálint homlokon vágta Botit (Botond) egy játékkal, úgy, hogy bekékült és felpúposodott.
Álltam csak, és miután az agyam dekódolta a hanghullámokat, köpni, nyelni nem tudtam. Gondoltam, ez csak valami rossz álom, és majd mindjárt ébredek. De nem, Bálint is megerősített, hogy ő bizony ilyet csinált. Fűszerezésnek pont akkor jött az apuka is Botiért, úgyhogy kérhettem személyesen is utódom nevében bocsánatot, és bizonygathattam, hogy ez nálunk azért nem napi gyakorlat... biztos elhitte egy 10 Ft-os átmérőjű puklival a fia fején. Az óvónéni meg megkért, hogy beszélgessünk el a gyerekkel...
Úgyhogy volt nekünk büntink, meg néha pontokba szedjük, hogy mit nem szabad az oviban.
Merthogy az elején azt hittem, hogy el akarták venni tőle a játékot, azért sózott oda, de aztán egy másik napon azért rákérdeztem, és felhomályosítottak, hogy nem, pont ő vette el a másiktól és még utána ütött is, úgyhogy szép egy gyerek. De azért háborgó lelkemet, hogy mégis honnan jött ez a mi egyébként békés fiúnknál, szóval megnyugtattak, hogy ez egykéknél így van az elején, eddig nem volt kivel civódni a játékokért.
Mára úgy tűnik vette az adást Bálint, és fogta, hogy rosszat csinált, merthogy aznap még büszkén végigtelefonálta a családot, hogy mit is művelt.