Babazsúr 4.0

Pénteken elmentünk babazsúrra Erikáékhoz (Erikáék Dávid fia egy napon született Bálinttal). Ott volt 1 kislány és 3 kisfiú, mint 15-16 hónapos, tehát kb. ugyanannyit tudnak és hasonló mértékben kell koncentrálni rájuk. Ott volt a babákon kívül még 4 anyuka és 3 apuka, illetve rajtam kívül az összes ivarérett hölgy picijában a kistesó. Tehát összesen 14-en figyeltünk a vendégségben. :-)

Miután minden kicsi mindenki tányérjából evett egy kis melegszendvicset/sütőtököt és minden csőrös pohárból ittak a törpék, és a házigazda Dávid játékait mindenki megvizsgálta, hazatranszportáltuk magunkat. Nagyon jól éreztük magunkat, és nagyon elfáradtunk, de ez már csak ott esett le, amikor csak bambultunk kifelé a fejünkből a kocsiban hazafelé. Miért is? Mert pont abban a fázisban van mindannyiunk gyereke, hogy kb. 2 db percig köti le őket egy játék, tehát nem játszanak csak úgy el csendesen, aztán felmásznak-szédszednek-megcsócsálnak-lerángatnak-odabújnak-esznek-isznak és ugrálnak gyakorlatilag egy időben. Egy gyereket azért egyszerűbb koordinálni :-), de most mindenki egyszerre próbálta a fenti dolgokat kivédeni/alkalmazkodni.

De a mókusok helyesek voltak, úgyhogy legközelebb nálunk gyűlünk!

Kisfiunk a hintalovon fülig ketchuposan:

Csipet-csapat:

Csak képek

Előbb nem engedett a program több képet feltenni, így most ide pakolok néhányat Bánkról:

Apja-fia, mint a borsó meg a héja:

Bánki béka

Az elmúlt hét ismét eseménydúsan telt.

Múlt hétvégén voltunk Komárban, rengeteg sok levinni és felhozni-való volt, meg amúgy is, a kocsi téli cipői is végre felkerültek Pestre és fel is tetettük őket. Ezen a hétvégén olyat csináltunk, amit már nagyon régen nem. Bálint nagyi felügyelete alatt, így elmentünk biliárdozni a fiatalokkal (értsd Andi-Lackó) a Kanizsa Pláza egyik sokáig nyitva tartó vendéglátóipari egységébe. Ha már ott voltunk, akkor koktéloztunk is, és vérremenő küzdelemben 3-2-re kikaptunk a fiatalságtól, de jó móka volt. Nem is vagyok annyira béna, mint ahogy emlékszem... :-) De azért csapatunkat Gábor erősítette inkább... :-)

Illetve ezen helyen megállapítottam, hogy de jó, hogy már nem vagyok 14-15 éves :-), nagyon nehéz manapság a tinédzsereknek az állandó "gizda" állapotot hozni. Egyre korábban kell kezdeni és egyre komolyabb a verseny... Mi azért még tornacipőben és farmerban is elbiliárdoztunk a '90-s években. Vagy ha az ember nosztalgiázik, az már az öregség jele? :-)

Múlt héten aztán voltunk megint zsebi babán, meg klubbon, meg megtanult Bálint egymaga reggelizni (a katonákat egyedül kapkodja be :-), meg puszit adni és dobni (ezt még a Piri tanította meg neki), aztán hétvégén elmentünk a Timivel shoppingolni. Temészetesen nem magunknak, hanem kis porontyainknak. Sajna Timi nem tudott ott etetőszéket venni, de azért egy kicsit a fenekére ütöttünk némi pénznek. :-) Délután apával elmentünk a Ligetbe, ahol rajtunk kívül még nagyon sokan sétáltatták a gyereküket/kutyájukat/borzukat és magukat, minden ilyen nap az őszben ajándék. Bálint egy ideig sapka nélkül tudott rohangálni, olyan meleg volt!

Tegnap családoztunk. Elmentünk a nagyiékkal Bánkra, körbesétáltuk a tavat, megnéztük a kacsákat és ebédeltünk egy jót :-) Én undoromat megvető bátorsággal rendeltem sült békacombot. Amikor előttem figyelt a tányéron, majdnem rosszul lettem, de végül győzött a kiváncsiságom. Nagyon fincsi volt! Mintha a halnak a legfinomabb falatait eszegetném, szálka nélkül! A vendéglőben (ahol szinte csak mi voltuk ebédidőben) ugyan nem vitték túlzásba a sietést, és mivel etetőszékük sem volt, így a végére elég elfáradtunk Bálint rendezésében, szerencsére a nagyszülők miatt javult az egy főre jutó gyerek aránya, így mindenkinek jutott egy kis idő a csemegézésre.

Így kell az avarban csörtetni:

Így pedig kukucskálni a fa mögül:

Helyreigazítás

Bár alapvetően nem változott a korábban említett fényképész-galeriről a véleményem, most legutóbbi alkalommal azért szereztek egy-két pirospontot. Viszont az is igaz, hogy a képek nem fényképész miatt tutik, hanem Bálint miatt... :-)

Az egyik kedvencünk:

A fiúk útlevele

Kisfiúnk megkapta élete első útlevelét. A BM pólusi kihelyezett tagozatán ugyan az ügyintéző néni megizzadt mire egy használható képet tudott csinálni róla. Mivel sehogy sem akarta becsukni a száját, annyira érdekes volt minden, hogy szájtátva bambulászott, de a végén sikerült. Két évre kapta csak meg :-( Ha már ott voltunk Gábornak is csináltattunk egyet, hiszen a korábbi lejárt, ellenben abban ott fityeg az amcsi vízum 2010-ig, így majd ha hosszú tömött sorokban fogunk a yenkikhez menni, akkor mindkettő útlevelét cipeljük :-)

Amúgy az elmúlt hét a göthösség jegyében telt, végigment az egész családon, ki jobban, ki rosszabbul viselte, én még mindig krákogok, így a múlt heti ünnepet leginkább a tea mellett töltöttük. Gábor szülinapi ajándék jegyeit a Nemzeti Színházba is anyuék "élvezték végig" gyengélkedésünk miatt. Azt mondják, hogy jobban jártunk, hgoy itthon maradtunk... Nem mentünk baba-mama klubba sem, és a zeneóra is elmaradt (az mondjuk az ünnep miatt). Bálint egyre nagyobb helyismeretet szerez, így most már egyre nagyobb bátorsággal vágunk neki egy-egy ilyen alkalomnak, a zeneórán kifejezetten a társaság leghangosabbja, Pataki Atit lepipálva a tér közepén produkálja magát. Valahonnan örökölhette ezt az exhibicionizmust...

Behergeltük a téli ruhatárat Neki is és magunknak is, és ha tehetjük nem hosszúakat sétálunk ebben a csúnya szeles időben (valamelyik nap majdnem fellökte a szél Bálintot). Sajnos itt a hideg... :-(

Jaj, volt nálunk hivatalos fényképész, még nem lettek ugyan kész a képek, de nem ajánlom senkinek őket. Szép egy történet, hogy miért engedtük be őket harmadszor is az otthonunkba, de a tesónál már okosabbak leszünk...