Ünnepi pihenés

Családunk szerencsére pihenéssel és feltöltődéssel tölti a december végét, s amint az látszik, Bálint csatlakozott hozzánk. :-)

Jövő héten védi a diplomáját ám... :-)

A - majdnem - fehér karácsonyunk

Megvolt hát mit úgy vártunk, kisült már a kalácsunk.

De komolyan. Most, hogy már kezd a gyomrunk felszabadulni egy kicsit az elmúlt néhány napi - konstans - evésből, áldozunk egy kicsit a tájékoztatás oltárán is. A szenteste kicsiny otthonunkban, szüleimmel telt, nagyon sok-sok és finom anyu és általam elkészített étekkel. Idén kicsit elkalkuláltam magam, mert az egész napi sütésbe-főzésbe nem számítottam bele a Bálintot, akit nem tudtam az apjára rábízni, mert ő is karácsonyfát faragott és díszített, tett-vett, úgyhogy egy kicsit sűrűre kerekedett a nap, de estére, mire a nagyiék ideértek, már minden csillogott-villogott, leginkább a mi szemünk a tojáslikőrtől...

Mivel - tetű módon - úgy értékeltem, hogy az éppen aznap kerek 5 hónapos fiúnknak még nincs információértéke a karácsonynak, így nem is erőltettük meg magunkat a Neki szánt ajándékok tekintetében (meg úgyis mindent megkap, ami kell a szimpla hétköznapokon...), de a nagyi nem így gondolta, ő tiszta izgalomban volt, hogy mit kap a gyerek, és ehhez mérten kapott is tőlük... :-) Ezért érdemes gyereket szülni, az ember anyja utána az unokájának több ajándékot vesz, azzal a felkiáltással, hogy én már nagy szamár vagyok.... :-) Igazából kaptunk sok minden szépet, és jót meg hasznosat, mi is nagyon kreatív kis ajándékokat produkáltunk, igazi családi ereklyéket és nagyon büszkék is vagyunk miatta magunkra.

Karácsony első napján aztán felnyaláboltuk magunkat, megtömtük a Hyundait a motyóinkkal és irány Zala. Szerencsére kevés honfitársunk választotta azt az útvonalat abban az időpontban, mert nagyon hamar (már amennyiben 200 km-t hamar lehet) leértünk és bele is csöppentünk a hatalmas nagy előkészületekbe. Ugyanis a karácsony mellett a Gábor tesójának, név szerint Andinak és párjának, Lacinak az eljegyzését is ünnepelte a család e nap. Összeszámoltam, összesen 14 fajta süteményt hordtunk össze (ebből 3 az enyém volt...) + 2 fajta torta (az egyik dió avagy pörkölttorta, amit imádok és ld. alább a képét). Hihetetlen milyen túlzásokra képes az ember. No mindenesetre szeretik egymást a fiatalok és össze fognak házasodni. Aminek örülünk.

Karácsony másnapján további rokonok és további sütemények érkeztek, és aznap még a falunak is be lett mutatva "véletlenül" a fiúnk. :-) Aki egyébként feltünően jól viselkedett, bár lehet, hogy ennek a megszeppenés volt az oka, vagy hogy egyszerre többen is beszéltek hozzá. :-)

Szerencsére még a nagy hóesés előtt sikerült fekeverednünk, még jó, hogy nem kedden reggel akartunk feljönni!

Reméljük mindenkinek kellemesen és nyugiban telt/telik ez a néhány nap, nekünk nagyon jó volt.

Kedves blogunkat látogató családtagok és barátok!

EZÚTON SZERETNÉNK CSALÁDUNK NEVÉBEN MINDENKINEK BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNNI!

Egyetek sok finom ételt (a fogyókúrának ilyenkor úgyis lőttek), látogassatok családot és pihenjétek ki Magatokat, mi is ezeket fogjuk művelni... és nem utolsó sorban örüljetek az ajándékoknak!

(Ahogy apám szokta mondani: Szuvenyír nyihaha nye kukucsku protku.)

Ez bizony így történt

A mai napunk Gáborral érdekesre sikeredett. Miután a Madarász Kórház sebészetén tiszteletünket tettük (még mindig a köldöksérvvel szenvedünk, de már nagyon unjuk) és megkaptuk az aktuális köldöktapaszt a gyerek pocakjára, elhatároztuk, hogy akkor egy füst alatt nekifutunk a karácsonyi élelmiszer bevásárlásnak is, ha már ajándékokkal igen jól állunk....
Célba is vettük a METRO áruházat az M3-as mellett, és miután az sem rettentett el bennünket hogy a parkolóban túlcsordultak az autók, beküzdöttük magunkat a parkolóba. De jó hogy csak évente egyszer megyünk ebbe az áruházba... Szóval beszereztük a gigantikus méretű bevásárló kocsit, beoperáltuk a gyereket hordozóstul és irány a bejárat.
Mondanom sem kell, hogy már az üvegfalon át látszott, hogy rengetegen voltak - hogy az emberek ennyien nem dolgoznak délben..., de minekünk nem volt szerencsénk megtapasztalni az áruházon belüli viszonyokat belülről is, mert a kapuban feltartóztatták kis családunkat. Egy vevőszolgálatos kislány utánunk kiabált, hogy "nem mehetnek be a gyerekkel"! Néztünk a Gáborral egymásra, aztán a csajszira értetlenül, hogy "mi van?" Mondom neki, hogy még nem tud kárt tenni semmiben... erre a lány: "Igen, de HÉTKÖZNAP 10 éven aluli gyerekek nem mehetnek be az áruházba, mivel veszélyes üzemnek van nyilvánítva az áruház". Erre se köpni, se nyelni nem tudtunk, és elkezdtünk röhögni. Ja, és sarkon fordultunk. Gondolom értelmet nyert a hétköznap nagy betűvel szedése. Azt már meg sem mertük kérdezni, hogy akkor hétvégén valamit nagyon másképpen csinálnak, ha akkor nem veszélyes üzem a kóceráj.
No mindenesetre elmentünk máshova elkölteni a pénzünket, de még azóta is ezen kattogok. Ki hitte volna, hogy az alig fél éves gyerekünk megakadályoz bennünket a vásárlásban. És a hab a tortán, hogy a gyerek hatalmas, érdelődő szemekkel nézte végig a nagybevásárlást (amit egyébként nem nagyon bír) a Tescoban, ahova egyébként nem szeretünk járni, de onnan legalább nem tiltottak ki.... A gyerekesek és a gyermeket közeljövőben vállalók tehát óvakodjanak az intézménytől...

Lazázás és rosszalkodás

Csak két kép arról, hogy milyen nagyon lazán ül a gyerekünk a zsír új etetőszékében, amiben ugyan még lötyög egy kicsit, de legalább nem trutyizza össze a többi bútort a lakásban, illetve egy másik, hogy mit csinál akkor, amikor őrizetlenül hagyom egy pillanatra. Mindjárt levadássza a távirányítót... :-) Még jó hogy az anyja médiapedagógus.... de érdemes megfigyelni az akció közben arcára kiülő ártatlanságot....

Kukucs

Íme egy bizonyíték arra, hogy anyukám nap mint nap meglepetésszerűen rám támad a fényképezőgéppel és ehhez nekem jó pofát kell(ene) vágnom.

Azt mondják a két- vagy többgyerekes anyukák, hogy a fényképezési és dokumentálási vágy a második gyereknél már tizedannyi, hát még a harmadiknál. A másik példa: az első gyereknél az ember mindent sterilizál, a másodiknál a csap alatt lemossa a legszükségesebbeket, a harmadiknál meg a kutya talán körbenyalja... :-)

Karácsonyi vásár a Vörösmarty téren

A délután folyamán, mikor már a város ünnepi díszítését is megleshettük (ugye, ugye, aki keveset jár a városban...), szóval felkerekedtünk és ellátogattunk a Vörösmarty térre, hogy vásározzunk egy kicsit. Én, akinek egy bizonyos idő után ilyenkor tömegiszonya van, egész jól bírtam a dolgot, a Bálintot meg jól becsomagoltuk és Gábor nyakába, a hordozókendőbe raktuk.

Hömpölyögtünk, hömpölyögtünk egy kicsit, aztán felmelegítettük belsőnket egy kis forralt borral, és Gábornál is befigyelt a jól megszokott vásári csülök. Tényleg nagyon sokan voltak, kicsik és nagyok, magyarok és nagyon nagy számban külföldiek is. Bár türelem azért kell a programhoz, igazán kellemes kis téli program, úgyhogy forralt borra fel!

Vadászat a városban

Ma délután kimenőt kaptam Gábortól egy kis karácsonyi ajándék vásárlásra és barangolásra kis városunkban. Érdekes hogy milyen fura kiszabadulni egy kicsit, egy csomó régen érzett illat / szag / benyomás ért azalatt a néhány óra alatt. Legyen az a sült gesztenye, vagy szmog vagy a rohanó emberek forgataga. Anyukámmal nyakunkba vettük a várost és rövidítettük az ajándéklistát és laposítottuk a pénztárcánkat, de hát ez így van rendjén az évnek ebben a szakában. Sajnos a szél elfújt bennünket a Promodba is (kedvenc butikom) és egy két extra ruhadarabbal is megleptem magamat...

Bálint egyébként napról napra kevesebbet alszik nap közben, viszont nagyon jól eljátszik a járókának kikiáltott utazóágyban, úgyhogy még mindig jó gyerek. Délután apjával rosszalkodtak egy kicsit, nem tudom, mert nem látam, hogy mit csináltak, mindenesetre mire hazaértem a gyerekem már aludt, de Gáborral azért fél óránként beszéltem... (nem én hívtam őt... :-) )

Suttog a fenyves, zöld erdő, télapó is már eljő

Sajnos nincs elég hideg a hóhoz, úgyhogy csak az eső csurgását nézhetjük az ablakon, de reméljük legalább a karácsonyunk fehér lesz. Ezúton szeretnénk Mindenkinek kellemes Mikulás-napot kívánni! Mi tegnap feltettük a karácsonyi díszítést, aminek egy részét reggelre legyőzte a gravitáció, sebaj ma megint nekifutunk.

Holnap jön a mikulás

Ma nagy dolog történt minálunk. Egy szombati meglepetésszerű kirohanás után (miszerint háton találtam Bálintot az ágyban az éjjeli alvás után), ma megerősítette tudását gyermekünk. A délutáni hancúrozás alatt egy hosszabb bambulás közben oly természetes mozdulattal fordult hasról hátra, mintha ezt már ezredszerre csinálná. Mondjuk mikor átfordult, kicsi csodálkozás látszódott az arcán, amit gondolom a hirtelen látószög változás (minden külső segítség nélkül) okozott. Ezt az eseményt ugyan nem sikerült lefotóznom, de helyette íme egy kép a tegnapi technika óráról.
Ja, és nagyon várjuk a Mikulást! Ugyan csizmát még nem készítünk Bálintnak, de azért csokit fogunk enni az ünnep örömére! :-)

Közhírré tétetik

Sziasztok!

Döcögve bár, mivel ez a képfeltétel azért nem nagyon megy a blognak, de elindítjuk blogunkat, amint arról abban e-mailünkben hírt adtunk. Az előző hozzászólásunkhoz még mindenképpen szeretnénk képeket tenni és utána összefoglalókat csinálunk az elmúlt hónapokról.

Újra itt vagyunk

Sziasztok!

Mivel kicsit sűrűn éljük napjaink, csak most folytatjuk a blog-írást.

Ami február vége óta történt:

- nagyot nőttünk, mármint a kisfiúnk (legalábbis valószínű, hogy kisfiú, de én még adok néhány százalékot arra, hogy a csajok táborát erősíti) és lassan elkeztük a lakást átalakítani (ismét....) felkészülvén az érkezésére. Én még mindig dolgozom, és szeretnék is még egy ideig, mert szerencsére nagyon jól viselem a terhességet.

- voltunk tavaszolni a Bükkben, ami nagyon pihentető és egyben csodás is volt. A Bükk-fennsík legtetején egy kis panzió-komplexumban szállásoltuk el magunkat (volt igazi lengőteke, amiben elvert a szűz kezű Gábor, pedig én aztán rutinos játékos vagyok!) elkirándultunk Miskolc-tapolcára a barlangfürdőbe (a nyugdíjas nénik nem kis megrökönyödésére az 5 hónapos hasam miatt - de azok a képek nem publikusak), Egerszalókon pisztrángoztunk, Bánkútra felkapaszkodtunk de síelőt már nem találtunk, megtekintettük a diósgyőri várat, még túráztunk is így a pocaklakóval, és odafelé tiszteletünket tettük Miskolcon is. Sőt Gábor végre lángosozott, láttunk élő, igazi boglárka virágot.

Pusz

B&G (gyermekünk most alszik a pocakban)

Megalakulás

Kedves Mindenki!

Kedves Barátunk, Kovács Andris ajánlására és támogatására megszületett blogoldalunk, amely segítségével Benneteket szeretnénk informálni életünk egyes eseményeiről. Reméljük ez sikerül.
Akkor fussunk neki!
Pusz
B&G