Farsang nekünk

Néhány hétre rá, ahogy túléltük Bálint farsangját, mi nagyok is kaptunk meghívást egy kedves ismerősünktől, Dr. Hevér Judittól egy farsangi buliba, amit nem átallott még specifikálni, vagyis filmes jelmezbe illett megjelenni. Nesze neked.

Nekem nagyjából megvolt a koncepció, bár egészen a buliig vacilláltam két ötlet között, de végül kisütöttem, hogy az amerikai Szabadság szobornak öltözöm, ha már jó régen egyszer hazahoztam azt a szivacs tiarát, azzal a céllal, hogy majd egyszer amerikai Szabadság szobornak öltözöm. És igen!!!!! Mert ennyire előrelátó okos lány vagyok én, ütögettem én a vállam, már majd leszakad.

Gáborral voltunk nagyobb bajba, pontosabban ezt így nem mondanám, mert a buli előtt 2 órával még javában autót szerelt, nehogy már kizökkentse őt valami őgömbségéből.

De aztán eljött az a pontja az estének, amikor nem húzhatta tovább a döntést és anyukám (!) egy hirtelen ötletétől vezérelve magára próbálta alant említett pókember jelmezt, amit úgy adtunk el végül mint a kiöregedett pókember, aki már csak árnyéka önmagának.... Mi jót röhögtünk rajta amikor összeállt a kép, merthogy a maszkot még hátrafelé is vette fel Gábor és a legnagyobb meglepetésünkre a jelmez antree-ja is sokkalta ütősebbre sikerült, mint ahogy azt hittük volna, úgyhogy innen is köszi anyukám az inspirációt.

A reinkarnálódott Pókember jelmez és Liberty:

Gabó ütős Szörnyellája és Judit amazon Xénájak,

Ezen kívül volt még Mini egér, Audrey Hepburn, Charlie és a csokigyárból Mr. Wonka, Aliz csodaországból, királyok és olajsejkek, és nem utolsósorban kellemes és figyelmes vendéglátás.

Farsang 2011

No vágjunk bele.

Előre leszögezem, hogy én már gyerekkoromban sem szerettem a farsangot, értem én, hogy miért találták ki, de szerintem baromság, de biztos nincs helyén vagy fordítva van, vagy egyáltalán nincs beszerelve ez a chip nálam.

Szülőként meg pláne csak a gombóc áll a gyomromba tőle, mert látom a gyereken, hogy hajánál fogva rángatja elő kínjában, hogy mi is legyen és nem érzem (egyenlőre) a buli részét nála. Az eddigi produkcióink.

Pinochio Bölcsi: törökbasa - kapott jelmezzel

Kiscsoport: Bálint (értsd Bálintnak öltözött be, legalábbis ezt mondta, amikor a jelmezbemutató volt és kérdezték, hogy miért nincs jelmeze)

Középső: Ezermester

Tavaly megfenyegetett bennünket, hogy idén FAVÁGÓNAK (!) öltözik (honnan vesz ilyet? még életében nem látott favágót..), ami jelmez szempontjából pont a középsősnek felel meg, azzal a kivétellel, hogy a szerelődoboz helyett egy gyerekbaltát/fejszét (és igen, van ilyen, múltkor láttam, majd megállt az ütő bennem) kellett volna a kezébe nyomni, de azért erről lebeszéltük. Úgyhogy előhúzta az adu ászt: akkor leszek PÓKEMBER! Még csak nem is látta a filmet, viszont tavaly pont elrekesztették a bejáratot a csoportban a pókembernek öltözött gyerekek, úgy tűnik a kreativitásra még gyúrni kell...

OK, legyen pókember, már csak jelmez kell. Mondanom sem kell, hogy az utolsó boltban találtam és szó szerint minden egyes forint fájt, amit kiadtunk érte, mert jó buli ez, csak kicsit drága azért az egy óra mókáért, amíg rajta van, de ugye nálunk gyereknek lenni frankóság. 

Vicces, mert a farsangot megelőző este tartottunk egy főpróbát, a jelmezt mint ha rá varrták volna, minden klappolt, Bálint mégis feszengett benne. Ez a feszengés másnapig eltartott és határozottan rossz volt nézni a közönség soraiból, hogy mint a szarógalamb totyog benne, mikor az összes többi utód önfeledten ugrabugrál és örömködik. Volt aztán műsor, zenés-táncos, meg rágcsázás, meg tejszínhabevő verseny és ivólé hörpintő verseny, úgyhogy összességében egész jól eltelt, de az idei kisze-bábú égetést kihagytuk már az apjával, viszont nélkülünk is megtartották.

Főpróba:

Élesben és bizonytalanul. Vagy mégsem?

A végére megtalálta pókember-identitását, ha még vagy két órát tart a buli tán a falra is felmászik, de ezt szerencsére már nem vártuk meg... Mindazonáltal van egy eladó 138-as pókember jelmezünk, hacsak nem tudom két év múlva Grétust rávenni, hogy öltözzön spider-girlnek.

 

Elmaradásban, de nagyon

Tulajdonképpen nem is tudom hol kezdjem, mert annyi minden történt az elmúlt hetekben, de nekem a gépem leöngyilkolta magát egy székről, s csak most került vissza, előtte meg nem volt időm írni, szóval volt bajom, viszont a lényeg, hogy ismét megpróbálom utolérni magam, és ismét írogatni ide, szerencsére a fényképezőgép hű asszisztenciája a lustaságomnak, mert írni ugyan nem írok, de fényképezni fényképezünk legalább, így esélyünk van néhány dologra a forgalomban visszaemlékezni...
Kezdetnek nézzünk egy kis háttérváltoztatást, merthogy ha még elmaradásban is mint én, de a tavasz is ideérkezett végre.