A blog szerkesztőjében felírtam pár címet, amiről akarok írni, széééééépen lassan haladok vele, mi tagadás, már mindjárt elérjük az októbert, de azért a szeptembernél még egy kicsit elidőznék, pontosabban összekötném a két hónapot, amikor is vala a mi szülinapunk. Előbb az enyém, aztán a Zuramé.
Betöltöttük mi ezt a bizonyos 33. évet, és minden Isten káromlás nélkül szeretném azt kijelenteni, hogy Krisztusi egy korban van részünk idén.
Megtartva idei jó szokásunkat, nem csináltunk nagy hacacárét belőle, Gáboré előtt ha pl. Timiék nem hoznak neki ajándékot, mi be is néztük volna a dolgot, de hát ez már csak így van.
Elkezdtem már a listát írni arról, mi idén történt velünk, és ha már júniusban véget ért volna az év, már akkor is elég lett volna, mert annyi minden borzolta amúgy sem állóvíz lelkünket, hogy felfogni is sok.
Mi a tanulság?
1. Mindenki óvakodjon attól, hogy más ajtaja mögé úgy igazán benézzen. Több család életébe sikerült idén akaratunkon kívül betekintést nyernünk, ilyen-olyan (de legfőképp költözési) okból kifolyólag, és sajnos ez egy borzasztóan energiarabló területe az életnek. Addig jó, míg nem tudod, hogy más hogy éli a mindennapjait, mert a végén olyan körülményekbe, lelki nyomorokba botlasz, amit kívülállóként nehéz feldolgozni. Azt hiszem ez volt a legnehezebb része ennek az egésznek
2. Másrészről a bajban ismerszik meg, hogy ki az a maroknyi ember, akire tud az ember számítani, ha segítségre van szüksége.
Egyébként pedig nincs tanulság. Viszont a humor sok mindenben segít, így ha van valami, amit a mindennapokhoz nem szeretnénk elveszteni, az a maradék humorérzékünk. Uff.
Mert vidámak is voltuk mi azért ebben az évben:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése