Medvepark

Több körülményre tekintettel az idei őszi hosszú hétvége elmaradt Erdeiékkel, de azért nem adjuk olyan könnyen magunkat, elmentünk a veresegyházi Medveparkba egy kicsit sétálni, meg macit etetni. Régebben is el akartunk ide látogatni, ők is, így ahogy szoktunk, nem sokat vitatkoztunk rajta, hova menjünk, kocsiba be, go.

Természetesen megint ők voltak a felkészültebbek, de már nem törekszünk a tromfolásra, mert jól csinálják, szóval utánaolvastak, hogy ide lehet vinni mézet (utóbb kiderült ott is árulnak), és akkor ők adnak fakanalat, amivel lehet etetni a mackókat.
Hannát és Bálintot szerintem hatványozottan jobban érdekelte a bejáratnál csatasorba állított játékvonat, de böcsülettel, végigsétálták a körutat a macik körül. Bálint mondjuk be is aludta a sarkon kifelé. S még az idő is gyönyörű volt. Mi kell még egy kellemes programhoz?
Gyere maci, adok egy kis mézet:Örülünk:

Itt már a vurslis cukorkát majszolják, és jól látszik, hogy Bálint első két foga külön életet él.
A mi nagy fiúnk és én:
Ééééééésss:Na ezt csináljátok utánunk más vezetéknévvel!!!

Az első trimeszter

Most, hogy már a 20. hetet taposom, tehát félidős vagyok, összefoglalok.

Mint ahogy az első hetek, amelyek tünet nélkül teltek el, hasonlóan gyakorlatilag tökéletesen észrevétlen maradt kisebbikünk ezidáig. Szégyen talán, de annyira, hogy néha el is felejtettem, hogy mi újság. Mondjuk egyébként sem sokat jojózom a dolgokon, de most még a Bálint terhességemnél is kellemesebben vagyok. Úgy október végén, tehát kb 3 hete éreztem először a rugdosást, így néha emlékeztet azért, hogy ott van, és múlt héten megérezte Gábor is. Na az jó volt.
Bálintot elkezdtük kondícionálni, de nagyon csak pianóban, mert látszani még semmi nem látszik. Ez is hihetetlen, Bálinttal ekkorra már túl voltam 8. plusz kilón, és már a 2. hónapban terhesnadrágot hordtam, most meg még a normál ruha is jó lenne, ha nagyon akarnám, de nem hasonlítgatunk, ugye. Szóval nincs még haspusziltatgatás, meg simogattatás, mert nem akarjuk presszionálni, ha majd látszik, és csinálja magától, akkor örülünk, ha meg nem, akkor úgy lesz a jó. A fiúknál úgyis másképpen van ez. Gondolom. Azért egy-két elszólásából sejtjük, hogy valamilyen szinten fogja a dolgot, de mi nem erőltetjük. Én még per pillanat ott tartok, hogy baromira sajnálom őt, hogy elveszti monopolitását, de majd mire eljön az idő, talán kinövöm.
A másik hülyeségem, hogy még mindig nem akarnám tudni, hogy mi a neme, de ahogy elnézem, a környezetem úgysem hagyja, hogy kivárjam a 9 hónapot, meg lehet, hogy én sem bírom addig, pedig pont a héten voltam az első ultrahangon, amikor már lehetett volna talán látni, de még erős voltam. Még mindig a ló másik oldalán vagyok. Ha megtudjuk, akkor meg úgyis jönnek az ítéletek a névválasztás miatt, de ezt már megszoktuk. :-)
Teszek be ultrahang képet, mert a SOTE-ra is elért a 21. század, és lehet normális fényképet csináltatni. Bár a múltkori alkalommal még nem volt, és mégis egy olyan jó képet sikerült a dokinak előcsalogatnia, hogy áthívta a kollégáit, hogy ezt nézzétek hogy látszik, és utána nagy munkálval kinyomtatott egy pacát. Tényleg semmi nem látszott.Így állunk most tehát, minden rendben, vérképem tökéletes, a vizsgálataimnál sem találtak semmi izgalmasat, úgyhogy nyugodtak vagyunk. Még a doki is megdícsért, hogy nagyon csinos vagyok, gondolom a többi kismamáját alapul véve, vagy nem is tudom, de helyes volt. Bálintnál ehhez nem szoktam hozzá, ahol már a 10. héten tolattam. :-)

Hű, de régen jártam erre

A minap a Zuram felhívta figyelmem, hogy "MÁR egy hónapja nem is írtál a blogba". S tényleg. Úgy pörögnek a napok és így a hetek is, hogy csak kapkodom a fejem. Pedig nem bambulászással telik az időnk. De próbálom a jövő héten behozni magam, már csak magam miatt is, mivel éppen a héten fordult elő, hogy valahol szóba került, hogy Bálint mikor kezdett el mászni, én pedig csak törtem a fejem, de aztán utánalapoztam a blogba, hátha megemlékeztem róla, és igen, sikerült rátalálnom az információra. Ugye, ugye, milyen jó, hogy néha azt játszom, hogy tudok naplót vezetni...