Lomtalanítás

Minden évben rettegve várom a napot, amikorra kiírják nálunk a lomtalanítást, nem hiába, idén ki is verték a biztosítékot nálam.
Azt még valahogy elviseli az ember, hogy néhány napig (de hosszú is tud lenni 4-5 nap) gyakorlatilag "beköltözik" hozzá a kisebbség, itt élik az életüket, a jeles naphoz képest már legalább egy héttel korábban (idén innen tudtam meg, hogy jön a lomtalanítás hozzánk is) hozzák a motyót, kiültetik a nagypofájú cigányasszonyt, és őriztetik vele a SEMMIT, vagyis azt a helyet, ahova MAJD a 10 emeletes házakból lehozzák a cuccot. Már ez abszurd.
Aztán hallgatjuk itt néhány napig, ahogy kalapálnak, fúrnak, tépnek, dühögnek és az Ég tudja milyen tevékenységet végeznek, a lényeg, hogy tegyék azt hangosan. Ja, és óbégatnak. Egymásnak, egymással és szerintem csak úgy l'art pour l'art. A sokadik napon már lekiabáltam nekik, hogy legalább egy kicsit felfüggesztenék-e az ordibálást, csak, hogy erőt gyűjtsön a ház a következő órákra/napokra. No, akkor egy szösszenetnyit halkabbra vették.
Ami a csúcspont volt, hogy vasárnap nagy békében indultunk éppen a délelőtti levegőztetésre, másnapra volt kiírva a cuccok elvitele, tehát már kellőképpen kitombolták magukat, a ház előtti rét, mint egy disznóól, amikor is csattogunk a kocsink felé, én zárom a sort, egyszer csak azt látom, hogy egy, a Bálintnál is kisebb romagyerek becélozza a gyerekemet valamely barnás-sárgás csillogóssal. Néhány méterról úgy tűnt egy barna sörös üvegdarab. Az ütő megállt bennem. Csak centikkel véti el a célzást, hogy az én labdával a hóna alatt békésen baktató gyanútlan gyerekem fejét/szemét/halántékát eltalálja. Odamentem hozzá, mármint a cigánygyerekhez, és azt mondtam neki, hogy "ha még egyszer felénk dobsz valamit, eltöröm a kezed". Lehet, hogy kellene szégyelnem magam, de nem tudom. Asszem meg is tettem volna, még ha az egész putrit magamra szabadítom is. A vicc mindemellett, hogy fenti gyermek (nem az enyém) anyja mindeközben egy kidobott erkélyajtóból verte ki az üveget egy méretes kalapáccsal és lövése sem volt, hogy vajon merre legel a kiskölyök. Viszont amíg elhúztunk onnan, addig a gyerek nagy ívben elkerült bennünket.
Én nem tudom, hogy miért nem lehetne minden kerületben egy bizonyos méretű területet kijelölni, a határban, ahova a nép az év 340 napján elvihetné a kidobandó motyóit, onnan összegyűjthetné, aki akarja, és nem lenne ez a cirkusz mindenhol. Szerintem a többség elvinné, vagy megszervezné valahogy. De Gábor szerint nem jól látom a lomtalanítást. Ezt az egészet a civilizáció alakította így, a fogyasztói társadalom termeli ki a lomizókat, akik hasznosítani tudják azt, amit egyébként észre sem veszünk, hogy hasznosítani lehet. Nem tudom, de azt kifejezetten rühellem, hogy redvába, dzsúzba járunk egy hétig és a gyerekemre támadnak ok nélkül. Ezek sosem fognak asszimilálódni. Visszavonom azt a korábbi kijelentésem, hogy nem szaladnék a Dunának, ha a gyerekemnek lenne cigány óvodás csoporttársa, iskolatársa, hisz hadd lássa, hogy az ember szine nem csak fehér. (Egyébként az ovis beiratkozáson kiderült, hogy ilyen nem lesz, viszont lesz egy gyönyörűszép tejcsoki bőrű félvér kisfiú, akit ismerünk már a játszóról :-) )

08.18

Hacsak nem az lesz a Sziget napunk, akkor mi a Rióban leszünk augusztus 18-án, a Magna cum laude koncerten. Tegye fel a kezét, akinek szintén lenne kedve jönni.

Június

Bár közel nem volt olyan mozgalmas a júniusunk, mint a májusunk, pár dolog megint történt velünk.
Átmentünk még egy kicsit szalonnát sütni és alkalmatlankodni Erdeiékhez, és élveztük, hogy a gyerekeink így bírják egymást. Hát nem helyesek? Aztán elmentünk hajókázni egyet családostul:ahol megpróbáltunk csoportképbe rendeződni, de ebben sok körülmény akadályozott...
például a fagyi, amit Bálint kihisztizett magának:
S nem utolsó sorban, de június végén eljöttek hozzánk Piri mami és Józsi papi is, mert már nagyon régen ígérték, hogy jönni fognak. Együtt töltöttünk egy kellemes hétvégét, bár a végére már nagyon szenvedtek, hogy nem volt nekik mit tenni, se kert, se állatok, se szerelni-való, se háztartás, így gondolom jó volt a hazatérésük is, ahol ezek a körülmények mind megtalálhatók. Viszont itt pihentek kicsit. :-)

Lili baba

2007. július 5-én megszületett Erdei Lili, Timi és Gábor kedves barátaink kicsi/kisebbik leánya!
Ezúton is sok boldogságot, egészséget és vidámságot kívánunk az egész családnak! Ügyesek voltatok, még ha úgy tetszik, hogy a körülmények ellenetek játszottak!
Utólagos engedelmetekkel loptunk képet a blogotokról! :-) Nekünk ez tetszik a legjobban!

A forgalom esete F. Bogival

Amióta dolgozom hatványozottan megnőtt a kocsihasználatom. Sajnos. Mármint az a sajnos, hogy akármennyire is igyekszem (ez mostanában már jobban megy, mint az elején) a menetek nagy részét viszonylag nagy forgalomban teszem, és ezt az én idegrendszerem nem nagyon bírja.
Biztos én vagyok a gyenge láncszem, de az is biztos, hogy érdekes egy lelki világa van a budapesti forgalomnak és legfőképpen az autósoknak.
Egyszer hallottam, hogy az okosok azt mondták, hogy a dugók nem a sok autótól alakulnak ki - legfőképp -, hanem attól, hogy az autósok nem veszik fel a forgalom tempóját, bambulásznak, lefulladnak, stb. Pedig ha mindenki figyelné nem csak az előtte, de az az előtt haladó autót - is, akkor már csomó dolog kitalálható lenne. Mondjuk az tény, hogy sok bötével találkozom, aki ritmustalanul, szüttyörögve halad, mintha most pottyantották volna ide valahonnan az űrből. S csodálkozik ha dudálnak rá. Lehet, hogy nem vezetek jól, de azzal a váddal senki nem illethet, hogy nem dinamikusan teszem azt.
Ja a másik, hogy sajnos még mindig nem szoktam le arról a rossz szokásomról, hogy nevelek vezetés közben. Ha a belső sávban megy 20-al, melléállok és párhuzamosan haladok vele a külsőben, így mégiscsak ő halad szabálytalanul, és közben nézem, leesik-e, ami leeshet egyáltalán. Közben persze hangosan szidom, mert az úgy esik jól, bár ezt igyekszem visszafogni, mert múltkor Bálint a hátsó sorból halkan megkérdezte, hogy: "Anya, mi az a buzi?"
A kedvenceim a csúcskategóriás szobaterepjárósok (by G.Gábor). Alapjában véve nem értem, ennek az intézménynek a létjogosultságát városon belül, mert ugye egyikre sem egy kivitelező cég neve van felfestve, de arra üzembiztosan számíthatok, hogy a parasztfaktor megugrik, ha egy ilyen közelébe kerülök (tényleg tisztelet annak a kevés kivételnek), merthogy érdekes módon a tényleg elegáns autók MINDIG udvariasak. Igaz, ők már bizonyítottak, nekik már nem kell feszíteni, vagy jó a marketingjük, viszont az eleganciát nem kapcsolják hozzá a pénzhez többnyire, immáron bizonyos...
Mindenesetre a család már beszólt, hogy "persze az úrinő kocsival jár munkába", meg is sértődtem, merthogy azért a legtöbbször (gondos megválogatásával a vezetés időpontjának) még mindig a BKV-ra szavazok, mivel az én közlekedési idősávomban nincsnek sokan, lehet OLVASNI és ami a legfontosabb, nem tépem az idegeimet apró-pici darabokra.