Május utolsó hétvégéjén, ami valójában már június is volt kicsit, ismét jó kört futottunk. Szombat estére Rita barátnőm 30. meglepetés szülinapi bulijára voltunk hivatalosak Pécsre.
Pont egy héttel a POSZT előtt, hogy mi sosem tudunk akkor menni, amikor az van, de a város már arra készült, úgyhogy sétáltunk is egyet a Király utcán, meg szökőkutaztunk és fagyiztunk. Ebből a brutál-combó fagyikehelyből azért a Bálintnak is jutott, nem csak az esernyőt kapta...
Fiúk a kútnál. Azt a csócsáló emberkét ugyan nem kértük a képre, de odakerült...
Aztán elmentünk, nagyon komoly szervezéssel meglepni Ritát is, aki, ahogy kell, meg is lepődött mindenen, meg rajtunk, és egy nagyon kellemes bográcsos estét töltöttünk fenn a hegyen, bár én már a harmadik kanyar után elvesztettem a fonalat (asszem a Tettyén) egy vendéglátóipari egységben, csupa-csupa kedves emberrel. Meg is állapítottuk másnap úton elfelé, hogy milyen nagyon jó fejek. De még előtte megnéztük Rituka új lakását, ami tesó Andika lakberendezői ötleteitől vezérelve nagyon szuper kis lakhely lett. Azért Ritának is sikerült 150 méterrel arrébb költöznie a szülőktől. :-) Hiába, az a fránya köldökzsinór. :-)
Bálint a bulin elegánsan maga elé húzta a tányért, és falatozott a rágcsából. Az ünnepeltről viszont nem sikerült képet csinálnuk az igen érdekes fényviszonyok miatt. Sajnos.
Aztán másnap nyakunkba vettük az autót és egy huszárvágással célba vettük Zalakomárt, ehhez csak fél Somogy megyén kellett átvágtatni, de megérte. Tettünk is egy szamáfület a térképen, hogy ide vissza kell még jönni, mert hihetlenül szépséges. Én még nem nagyon jártam erre, ha már Somogy, akkor csakis a Balcsi mentén volt a vonulás, de délre már alig-alig, de sajnálhatom is. Arról nem beszélve, hogy Gábor Kaposváron volt katona, úgyhogy még némi szentimentalizmussal és sztorizgatással is kiegészíthetjük az idejöttünket, és természetesen meglátogatjuk legközelebb, amikor nem rohanunk, Edina nénit is!
Röpke másfél óra múlva már Zalában hopponáltunk, hogy megtekintsük Alexát, akit Bálint következetesen Lexának hív, az "a"-t mint határozott névelőt használja, akárhogy javítjuk, de most már nem is javítjuk. :-)
Nagyon édes, nagyon pici, és nagyon ennivaló volt, amikor ott voltunk, gondolom azóta is, mert halljuk ám a híreket felőle, hogy már hízott is, és mintha a napirend is kezdene lassan beállni, de hát nem kell sietni sehova, ilyenkor úgyis a rendszertelenség az egyetlen rendszeres dolog.
Bálintnál látszólag helyre került ez az egész "bent van a baba az Andi pocakjában, és majd kijön" probléma, mert egyértelműen nem tudott vele mit kezdeni, és most már megnyugodott, hogy kint van a baba, és emlegeti, hogy ő is bent volt a pocakban. Csak még arra a fogós kérdésre nem találja a választ, hogy a lányoknak miért nincs kukija, ezen minden adandó alkalommal kattog egy kicsit... Majd megért...
Mindazonáltal a két gyerek egymásnak bemutatása után Bálintnak fontosabb volt a macska légycsapóval való hajkurászása, de hát végül is így van ez rendjén. :-)
Alexa anyukájával:
Aztán rajtam is sikerült bealudnia ebben a nagy forgalomban
S ékeskedünk még egy nem általunk készített képpel is, de nem is az a lényeg, hogy ki csinálta a képet, hanem, hogy látszik a leányzó nyitott szemmel! Nagyon komoly kérem szépen!
Fiúk a kútnál. Azt a csócsáló emberkét ugyan nem kértük a képre, de odakerült...
Aztán elmentünk, nagyon komoly szervezéssel meglepni Ritát is, aki, ahogy kell, meg is lepődött mindenen, meg rajtunk, és egy nagyon kellemes bográcsos estét töltöttünk fenn a hegyen, bár én már a harmadik kanyar után elvesztettem a fonalat (asszem a Tettyén) egy vendéglátóipari egységben, csupa-csupa kedves emberrel. Meg is állapítottuk másnap úton elfelé, hogy milyen nagyon jó fejek. De még előtte megnéztük Rituka új lakását, ami tesó Andika lakberendezői ötleteitől vezérelve nagyon szuper kis lakhely lett. Azért Ritának is sikerült 150 méterrel arrébb költöznie a szülőktől. :-) Hiába, az a fránya köldökzsinór. :-)Bálint a bulin elegánsan maga elé húzta a tányért, és falatozott a rágcsából. Az ünnepeltről viszont nem sikerült képet csinálnuk az igen érdekes fényviszonyok miatt. Sajnos.
Aztán másnap nyakunkba vettük az autót és egy huszárvágással célba vettük Zalakomárt, ehhez csak fél Somogy megyén kellett átvágtatni, de megérte. Tettünk is egy szamáfület a térképen, hogy ide vissza kell még jönni, mert hihetlenül szépséges. Én még nem nagyon jártam erre, ha már Somogy, akkor csakis a Balcsi mentén volt a vonulás, de délre már alig-alig, de sajnálhatom is. Arról nem beszélve, hogy Gábor Kaposváron volt katona, úgyhogy még némi szentimentalizmussal és sztorizgatással is kiegészíthetjük az idejöttünket, és természetesen meglátogatjuk legközelebb, amikor nem rohanunk, Edina nénit is!Röpke másfél óra múlva már Zalában hopponáltunk, hogy megtekintsük Alexát, akit Bálint következetesen Lexának hív, az "a"-t mint határozott névelőt használja, akárhogy javítjuk, de most már nem is javítjuk. :-)
Nagyon édes, nagyon pici, és nagyon ennivaló volt, amikor ott voltunk, gondolom azóta is, mert halljuk ám a híreket felőle, hogy már hízott is, és mintha a napirend is kezdene lassan beállni, de hát nem kell sietni sehova, ilyenkor úgyis a rendszertelenség az egyetlen rendszeres dolog.
Bálintnál látszólag helyre került ez az egész "bent van a baba az Andi pocakjában, és majd kijön" probléma, mert egyértelműen nem tudott vele mit kezdeni, és most már megnyugodott, hogy kint van a baba, és emlegeti, hogy ő is bent volt a pocakban. Csak még arra a fogós kérdésre nem találja a választ, hogy a lányoknak miért nincs kukija, ezen minden adandó alkalommal kattog egy kicsit... Majd megért...
Mindazonáltal a két gyerek egymásnak bemutatása után Bálintnak fontosabb volt a macska légycsapóval való hajkurászása, de hát végül is így van ez rendjén. :-)
Alexa anyukájával:
Aztán rajtam is sikerült bealudnia ebben a nagy forgalomban
S ékeskedünk még egy nem általunk készített képpel is, de nem is az a lényeg, hogy ki csinálta a képet, hanem, hogy látszik a leányzó nyitott szemmel! Nagyon komoly kérem szépen!
