Személy szerint én már nagyon vártam. Visszakapjuk kicsit Bálintot, aki kezdett az utóbbi időben eltávolodni, hisz az oviban gyakorlatilag több időt volt, mint velünk. Ami azért érződött. Így év vége felé el is fáradt, meg olyan jó vele lenni, az utóbbi hónapokban annyira sokat változott. Korábban sem volt az a magának való gyerek, figyelt mindenre, de most valahogy annyira kinyílt az értelme, hogy csak ámulunk, nagyon jó fej kiskrapek, bár jó pár eszetlenséget hazahozott a büdös kölke a gyermek, de legalább lesz két és fél hónapunk, hogy kineveljük belőle. :-)
Az ovis évzáró már megvolt máj. 20-án, s én már két éve nem értem, hogy miért van évzáró, amikor utána még vagy egy hónapig járnak, sőt, többen vannak az ügyeletben meg még július közepéig (még a suliba menők is), de miután ez már a második oviban van így, elfogadom, nem nyünnyögök, nem is volt sok időm rá, merthogy SZMK-aként az ajándékok beszerzése és az utolsó szülőin a beszámoló rám maradt, volt vele dolgom.
Várakozással tekintünk a nyár elébe, egy csomó programot kitaláltunk már, jönni-menni fogunk, élvezzük a kertet, ami alakításának Bálint aktív részese, homokozót csinált Apa épp a héten, jó pár baráttal szervezünk randit, s még táborok élményei is előttünk állnak, csak mert sanyarú a gyerekkora, amint azt a minap kifejtette.
S várjuk a jövő ovis évet is, amikor már nem lesz Lacika, elsőszülött országos barátja, nem mellesleg az ovi rettegett fenegyereke (ő egy külön bejegyzést megér, de még emésztem), s talán több tér jut Bálintnak és jobban kiderül róla, hogy milyen jó fej mókus, talán rajzban fejlődik, mert most khmmm. nem egy Picasso (anyák napján csak az engem megörökítő rajz hiányzott a faliújságról, szerintem simán nem merték kirakni, olyan felismerhetetlen paca volt) s nem utolsó sorban nem fog a legkisebbek közé tartozni, mert most a vegyes csoport miatt kicsit kavarodott benne, hogy akkor ő most inkább a kicsikhez tartozik (készségei, képességei alapján), vagy a nagyobbakhoz (magassága miatt), merthogy majdnem a ballagókkal volt egy magasságban.
S még egy, remélem az öltözési sebessége is nőni fog, mert most kb. egy nyugdíjas csiga tempóját diktálja, mondta is az óvó néni, hogy mindig ő az utolsó az átöltözésben, amikor mennek az udvarra. Kérdeztük is minap egy esti fürdés-öltözés-fogmosás maraton után (az apja már feladta, pedig az nagy szó), hogy "Bálint, az oviban is ilyen lassan megy az öltözés?" Válasz: "Igen, akkor is tökörészek."
