A kis Grózner család élete dióhéjban

Amerikai foci

2012-01-15T21:36:00.000+01:00

Mostanában családunk új tajga az amerikai foci. Azzal kelünk, azzal fekszünk és egyáltalán. Nagyon izgalmas. Majd megüt a guta, mert most végre, amikor a Forma 1 szünetel, akkor mégiscsak van valami, ami monitor elé láncolja a család fiútagjait, bár eddig még csak Gábor szippantotta be, ma este vacsoránál a következőt sikerült a mi Bálintunknak a szájával mondania: (Neki mindig fontos leszögeznie, hogy szereti azt csinálni, amit éppen csinál v. csinálunk)
"Apa. Én nagyon szeretem az amerikai focit. Igaz még nem láttam egyet sem, de NAGYON szeretem." :)

Így élünk mi ötösben ezzel a szép sporttal.

Körkérdés

2011-12-27T11:31:00.000+01:00

Gábor kérésére teszem fel a kérdést a kedves ide látogatóknak:
- Vajon kinek a feladata mosás előtt kiüríteni a zsebeket, illetve a nadrágra karabinerrel ráaggatott tokokat ??????????????????????
Igen, a válaszokra én is határozottan kíváncsi vagyok.

Az egyszeri lány esete a mobilmosással

2011-12-22T20:05:00.000+01:00

Ma volt az a nap, amikor kimostam Gábor mobilját.
Mondjuk várható volt, hogy bekövetkezik, mert az egyel korábbi adagban (jelzem sötét adagban) kimostam egy papírzsepit... ahogy szoktam.
Aztán bevágtam ezt, és mivel Gábor még mindig nem üríti ki a zsebeit szennyesbe tétel előtt, én meg még mindig nem vagyok hajlandó átvizsgálni a zsebeit mosás előtt (elég a gyerekekét és az enyémet), hovatovább elég nekem a mosás-szárítás-hajtogatás-vasalás-elpakolás által határolt mozgalmas területen tenni-venni, így bent maradt.
Nyitom ki a dobot a program lejárta után, hát mi néz szembe velem pont az ajtó nyitása után?
A sim-kártya működik, a telefon kuka, mondjuk kárnak nem kár érte....

Reméljük sohasem lesz akkora a tévé mérete, hogy beférjen egy nadrágba..., illetve remélem a GPS fél tőlem.

Születésnapok 2011 szeptember

2011-11-19T10:49:00.001+01:00

Mivel az agysejtjeim gyakorlatilag 90%-át leszívja a munka, a maradék a gyerekekre és az elégséges háztartási szolgáltatásokra megy el, ezért nem írnék túl sokat. Idén szeptemberben sem lettünk anyukámmal fiatalabbak, de legalább úgy határoztunk, hogy a születésnapjainkat a Gerbeaut-ba ünnepeljük, úgysem voltunk ott már nagyon régen, meg egyébként is. Felkerekedtünk hát egy kicsit korzózni.

Csupa finomságokat ettünk, és nézve az árak színvonalát egy gombóc (4dkg) fagyi 700 Ft (sic!) volt, úgyhogy mondtuk a gyerekeknek, akik a megrendelt két gombócból alapból egyet meghagynak, hogy na most van az, hogy mind egy szálig megeszik, mert különben vacsora sincs.... :) Nem ették meg amúgy, mert ők még pont szarnak ilyenre, de én egy ilyen csodát ettem (Gerbeaud kehely), de Gábor Eszterházy kelyhe és anyu somlói galuskája is nagyon-nagyon finom volt.

Aztán sétáltunk egyet a korzón, csináltam fényképet is:

Mondtuk apunak, hogy vegye már át a gépet, hogy én is rajta legyek egy képen, de vigyázzon, mert jön a 2-es villamos, és ne az legyen már a háttér a Vár helyett.... :)

És aztán megismételtük a képet, hogy végre legyen egy olyan, ami éles és mindenki oda is néz...

Még szerencse, hogy nem léptünk bele.... :)

Háttér

2011-10-04T00:11:00.000+02:00

Tudom, hogy sovánka, de legalább a hátteret változtattam, bizonyítandó, hogy legalább járok erre én is. Néha. :(

Certo-buli

2011-08-28T22:37:00.000+02:00

Egy ideje fenyegetem a kollégákat, hogy úgysem ússzák meg, hogy eljöjjenek hozzánk és jól megtekintsék összes termeinket, mert úgyis annyit fárasztottam őket azzal, hogy mi, mikor és hogyan készült, hogy egyszer csak júliusban, egy hirtelen ötlettől vezérelve javaslatot tettem arra, hogy mi lenne, ha nálunk tartanánk a nyári névnap-szülinapokat.

Úgy tűnik, hogy nem mondtam nagy hülyeséget, mert ötletem elfogadásra került és ki is tűztük a dátumot, szabadságokat és egyéni kéréseket is figyelembe véve, arról nem is beszélve, hogy Judit kartásnő mindenórás státuszát is belekalkuláltuk (a végén kiderült, hogy majdnem az utolsó pillanatban volt tényleg, az ő szempontjából egy héttel sem tehettük volna arrébb, mert addigra neki már irány a szülészet), a lényeg, hogy majd mindenki el tudott jönni, ami velünk együtt pont 18 embert (+ 2 kiskorú) jelentett és egyben debütált kicsiny otthonunk befogadóképessége tekintetében, mert ennyi ember nálunk még sohasenem. Jelentem elérte a határait. :) Hovatovább az én teljesítőképességem is, és ha nem jön a nagyon drága Zsuzsi kolleganő és anyukám sem segít be, és még Gábor is pörgött, akkor nagyon komoly károkat szenvedett volna el az este, de látszólag senki sem maradt éhen, sőt, olyat is hallottam, hogy néhányan még talán jól is laktak :)

Utólag már látom, hogy hol voltak rések a pajzson, amiért 1000 bocsánat, de az orbitális hibákat azért elkerültem, mondjuk ha este 10-kor, kezemben 13 pezsgőspohárral nem ütközöm frontálisan a vitrinajtóval akkor egy pöttyet megkönnyítettem volna a saját életem, de így is túléltük. :)

Íme egy csoportkép, ahol egy új kollegína kivételével mindenki rajta van és ilyen is ritkán van, hogy így egy kupacban, ennyien: (plusz egy saját gyártású kiskorú, aki a teljesen érdemtelenül megkaparintandó tortaszeletére vár)

Gyerekszáj 2011. augusztus

2011-08-28T22:11:00.001+02:00

Grétu: Cúna vad Bádint!
Bálint: Nem baj Grétuss, Te sem vagy szép!

:)))))))))))))))))))

A Princen mi is kint voltunk ám

2011-08-28T22:09:00.001+02:00

Amint a táborral végzett, csak hogy nehogy megszűnjön az állandó ingereltetés, Bálint leutazott Piri mamiékhoz, úgyhogy mi egy-gyerekes szülőként bátrabban cincogtunk.

Niki drága hathatós segítségével, meg a hírre, hogy jön Prince, idén (is) sikerült eljutni a Szigetre és jóság volt. Mert sikerült korán bemenni és nem a tömeggel nyomulni, meg jól körbenézni és alapozni, megy úgy érezni a csít egy kicsit.

Aztán az is frankó volt, hogy egy órát várhattunk, plusszban, de Gábor szerint pontosan 7-kor fog kezdődni...

Majdnem... Pedig tényleg nagy élmény volt fél Skandináviát magunk mellett tudni, akik már magukról nem tudva örvényeltek körülöttünk, meg ültek bele saját kajájukba és már nem voltak szomjasak...

Jött ez a fiú aztán, muzsikált a népnek, de nagyon, tényleg elhiszem, hogy ennyi hangszeren játszik és még a zenekarát is zenélni tudó emberkékkel rakja tele, egyszóval, na jó, egy mondattal, tudnak showt csinálni. Mondjuk úgy egy óra után már mindkettőnk ott ficergett a "jó, jó ez, de menjünk már máshova is és inni is régen ittunk", úgyhogy egy kis lélekmelengető után átbicikliztünk a Világzenei színpadra, ahol a a Petőfi, opárdon az MR2 szimfonikusai és magyar pop-rock előadók összehangszerelt duettjeik mentek folyamatosan és egyöntetű véleményünk alapján ők még jobbak is voltak, mint a nagyszínpadon a műsor. De tényleg. Mondjuk én két általam soha nem hallott együttes előadásai alatt kürtős kalácshoz álltam sorba, de legalább a Budapest Bárra, Ruzsa Magdira és Caramellre visszaértem és kulturáltan szórakoztam.

Amúgy sokan voltak, láttunk sok-sok celebet is, de végén sajnos én csalódtam, mert leesett, hogy a nulladik napon a sztárfellépőn kívül nem sok minden történik, éjfélkor a sátrak és a kisebb színpadok üresen tátongtak és csak az egyes szórakozóhelyek szeletelő zenéje és a kajáldák nyomták, de azért kihúztuk éjjel fél háromig, amikor még a taxi levadászása is nagy kaland volt, bár szerintem az összes taxivállalat összes kocsija, legalábbis aminek a vezetője élt és mozgott, ott volt a környéken, vagy épp fuvarba el v. oda.
Két észrevétel: 1. ez a sziget már nem Az A Sziget, ami volt akár 10 éve is, vagy csak mi öregedtünk. 2. jövőre (ha lesz ilyen) nem kettesben megyünk. Mert imádjuk egymást (és egyre jobban :) ), de oda azért kell a buli. Ha meg kettesben akartunk volna lenni, akkor akár itthon is maradhatunk volna, mint picsadrágán szórakozni. Mert ugyan nem fáj, de semmmmmmmilyen szempontból nem volt az átlagmagyarhoz szabva a szolgáltatások árai. Igaz, hol vannak már az átlagmagyarok?
Fénykép csak a karszalagról van, az meg nem olyan érdekes.

Sporttábor 2011

2011-08-21T16:23:00.000+02:00

Nos, ott tartottam, hogy elment a mi elsőszülöttünk a sporttáborba, Ákossal felszerelkezve, mert úgy azért bátrabbak vagyunk, továbbá azzal a drive-al, hogy 6 évesen azért csak kellene már tudni úszni, mert Alexa (unokatesó) még csak 3, de már úgy úszik, mintha mindig ezt csinálta volna és milyen mázli, hogy a gyerek hiúságára még hatni tudok.

Hétfő reggel szépen fel is sorakoztunk a gyülekezőhelyen, ahol napirend ismertetés után elhagytuk a terepet és ezzel bekerült Bálint egy közegbe, ahol már nem tudtam kontrollálni az eseményeket és legjobb tudásom szerint is olyan dolgokat műveltek, ami gyermek számára hajmeresztő, mint pl. víz alatt tartózkodás, netántán úszás, merthogy ott vizes lesz a füle és a feje minden óvintézkedés (sapka, szemüveg, stb.) ellenére. Nem is jártam nagyon messze az igazságtól, mert a délutáni kontrolltelefonom után megtudtam (máshonnan nem is, mert Bálint továbbra sem mesél túl sokat viselt dolgairól a nem velünk töltött időkből), hogy a 18 gyerekes fiú-lány táborozóból ővele külön foglalkoztak (ez így maradt a tábor végéig), mert a többiekhez képest azért vannak/voltak lemaradásai a vízi közegben való jártasságban, és tulképp. egész jó, hogy vittük, mert ha tovább húzzuk maradandó lett volna a víztől való tartása... Úgyhogy kaptunk egy tábor áráért egy magántanárt, de cserébe gyermek nem fél víztől, tud bugyborékolni és sétálni a víz alatt és ezt majd még folytatom, mert lesz folyománya egy másik bejegyzésben.

Egyik nap a táborral elbicikliztek Vácig (Gödről), ez ugyan nem nagy táv, de ilyet még velünk sem csinált, és az utolsó nap egy orbitális tapasszal tért haza az állán, történt ugyanis, hogy elkirándultak Királyrétre, ahol bementek egy Bálint állítása szerint nagyon sötét (ezt úgy illusztráltatta, hogy befogta a szemünket és azt mondta, hogy na ilyen sötét volt : ) ) barlangba (hol van KirányRÉTEN barlang, tudja valaki?), ahol simán lefejelt egy kiálló sziklát és ha kicsit nagyobb a szikla vagy egy kicsit jobban érkezik akkor bizony varrni kell, de ezt még kihagyta, viszont varunk még a mai napig van és lesz is szerintem.

Ezek voltak Bálint kalandjai a sporttáborban, ja és számtalan horzsolás és ütődés, de végre kezd egy kicsit rosszfiúsan kinézni a drágám.

Képek nincsenek, mi nem voltunk vele, a tábor árában úgy tűnik nincs benne, hogy néhány képet adjanak. Amúgy a tábor lebonyolításától kicsit sem vagyunk elájulva, a meghirdetett programok feléről már az elején kiderült, hogy nem lesznek, meg a hozzáállás is egy pöttyet flegma, de az legalább biztos, hogy szeptembertől kell valamilyen alkalmatosságot keresni, ahol azt a megszerzett kis tudást nem felejti el és nem úgy fog vízben viselkedni, mint akinek a fogát húzzák....

Bálint szülinap 6 = rendezvénysorozat

2011-08-01T23:09:00.000+02:00

Az elmúlt héten szabin voltam, hovatovább 24-én ugye Bálintunk is betöltötte a 6. évét, így amikor is múlt hétvégén vázoltam az eljövendő hét eseményeit és programjait Gábor halkan megjegyezte, hogy ez azért már egy komplett rendezvénysorozat...

Ez így ebben a formában nem igaz, de azért volt tényleg inger, és nagyon de nagyon jó volt ilyen sokat együtt lenni az aprónéppel, kicsit el is kényelmesedtem és szívesen lehúznék még néhány hetet így itthon...
Először is megünnepeltük ugye a születésnapját, délben szűk családi körben, volt áhított roller, meg matrac, hogy végre egy méretű legyen az ágykerete a matracával és ne a gödörből kelljen kipecázni őt éjjelente, meg játékok meg ilyenek.

Örülünk:

Délután aztán jöttek Timiék összes gyermekeikkel és Gabiék Zsófival, úgyhogy ismét elmondhatta magáról Bálint, hogy ez hölgykoszorúban ünnepelt.

Idén sikerült azzal a szép hagyománnyal felhagyni, hogy hátulról/oldalról/hülye szögből fotózzuk gyermekünket, így készült egy-két frontális kép is, íme:

(azért jövőre még a nagykést is megpróbáljuk kivenni a képből... :) )

Az első csoportkép:

A születésnapja után, hétfőn mindjárt azzal nyitottuk a hetet, hogy elmentünk az Aquawordlbe, merthogy már nem is tudom mióta nyúzza vele a fülünket, hogy oda kellene elmenni - ismét, és micsoda jól lehetne ott csúszdázni - ismét, így alkalmat teremtettünk rá, hisz idén úgysem megyünk nagy nyaralásra (kicsire sem), legalább egy-egy napot lecsípünk így magunknak a pihenésből. Korán is érkeztünk, ami szerencse, mert így Bálintnak volt ideje kb. 9-14-ig (kivéve ebédidő) kb. 150X, de inkább 180X lecsúszni a csúszdán, én már nézni is elfáradtam, de ő nem, így kisportolta magát a medence lezárása előtt. Akit érdekel, hogy miért zárták le a medencét, majd mesélünk... Amúgy rengetegen volta, és mivel az idő nem a volt valami fényes ( hét többi napján sem), beszorult a jó magyar és sokan voltunk kis helyen, ennek minden szépségével együtt, nekem pl. minimum kétszer kellett megharcolnom saját nyugágyamért, de felszívtam magam és nem hagytam!
Itt még a pizza is finomabb

Ugye hogy szép? Mármint a gyerek

Következett aztán néhány nyugisabb nap, ami minden különösebb izgalom nélkül, jaj bocsánat, bunkerépítéssel telt, mert gyermekek felfedezték, hogy ők olyat is tudnak, meg sétáltunk meg együtt voltunk, én rekreálódtam, értsd elmentem fodrászhoz és körmöshöz, úgyhogy szép is lettem természetesen, illetve péntekre elinvitáltuk Hannát és Lilit, akik el is fogadták a meghívást, úgyhogy biztosítottunk egy kis kimenőt az Erdei család nagykorúinak, merthogy előző héten meg Bálintot sóztuk a nyakukba egy napra, hadd lássák, hogy a fiúkkal sem fenékig tejfel...
A szombati nap úgy került be az előzetes feljegyzésekbe, hogy a "meglepetés" napja, de a dokumentáció már a végére a "talán mellényúlás" kategóriába sorolja az eseményt, ugyanis elkövettük azt lépést, hogy jegyet vettünk a Verdák 2 3D vetítésére. Bálint előtt sikerült egészen a mozipénztárig titokban tartani, és jól levideózni az örömöt a hír hallatán. A film kritikáját nem fogalmaznám meg már, ahogy elnézem megtették sokan és alaposan helyettem a neten, kár hogy én sem hagytam fel azzal a jó szokásommal, hogy a kritikát - elkerülvén a befolyásoltságot - csak a film után olvasom el, merthogy ebben az esetben legtöbb helyen azt írják, hogy 10 év alattiakat ne nagyon programoztassuk el erre a filmre, mert csalódni fognak. Ha még csak csalódott lett volna Bálint én boldog lettem volna. De sajnos félt, aggódott és aznap éjjel saját verejtékében remegve talált rá az apja, úgyhogy nem vicces. Két nappal az esemény után úgy tűnik javult a helyzet, bár azóta gyakorlatilag csak arról beszél, nemhogy nagy követ, hanem egy sziklát dobtunk a kis állóvizébe, egyem a kis szép lelkét. Pedig én jót akartam.

S végül levezető gyakorlatként vasárnap délután vendégül láttuk egy játszóházban Bálint ovis csoporttársait a születésnapja alkalmából, mármint azokat, akik nem nyaraltak vagy üdültek vagy elutaztak vagy valami más miatt nem tudtak eljönni. Azért így is összejöttek a gyerekek 8-an és hihetetlen felpörgést okoztak a közegben, Bálint csatakos volt fél óra után, viszont boldog és mi kell ennél több. Ja az, hogy a Gréta megkapja azt a kaját, amiért nyúl, különben balhé. Még ez is megvolt.
Érkeznek a meghívottak és az ajándékok

Amikor kikérdezem az aprónépet a világ dolgairól (Gréta balján Áko, a nagy szerelem kékben)

Tortáznak

Apja fia

és a mi kis falósejtünk, de imádom :)

Így ezután a hét után már szinte gyerekjátékként nézünk szembe egy úszó- és sporttáborral, ahova Bálintot neveztük be Ákos barátjával, mert mégiscsak hülyén néz ki, hogy 6 évesen nem tud úszni, és ha csak egy csepp víz éri a fülét hisztirohamot kap, ja és még befogott orral is képes fél perces fulladásos tünetet produkálni vízbeesés után, úgyhogy épp ideje, hogy valaki bevezesse az úszás világába. Azért aggódok egy kicsit, hogy fog ez elsülni.... egy hét múlva referálok

Keresztelő

2011-07-23T22:51:00.000+02:00

Szóval ott hagytam abba legutóbb, hogy március volt. Hopp és már el is telt a március, legalábbis a képek tanulsága szerint, merthogy csakis úgy tudok valamelyest visszaemlékezni arra hozzávetőleges pontossággal, hogy közben lesem a képeket, mert különben már fogalmam sem lenne, hogy mi mikor és egyáltalán.

Így most a képek ott tartanak, hogy április eleje, amikor is kedvenc unokahúgomék kislányának, Julcsinak volt a keresztelője Esztergomban. Mivel a fényviszonyok sem odakint (brutál köd), sem a templomban (azért ott mégsem), sem pedig az étteremben nem tették lehetővé (vakuzni meg csak ne már egy fél éves szemébe, akinek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy nekünk pózoljon), szóval pont az ünnepeltről nem csináltunk fotót, de ezt majd sürgősen pótoljuk.

Elmentünk tehát Esztergomba, Konkolyék hagyományos keresztelőhelyére, jól is voltunk tartva, kedves emberekkel beszélgettünk, mi kell még? És Isten éltesse Julcsit keresztelője alkalmából még innen a távolból is.

Grétus és a Saturday night. :)

Ádám anyukája és saját szülők:

Timinek

2011-07-23T22:26:00.000+02:00

Ez a bejegyzés Timinek dedikálva, aki felhívta lankadó figyelmemet, hogy talán-esetleg-mégiscsak kellene írnom ide. Most írok. :)
Meg az apukám is mondta, hogy illene, úgyhogy most szabi alatt ígérem - magamnak is - hogy posztolok.

Köszi a türelmet. ;-)

Nyár

2011-05-29T22:04:00.000+02:00

Most kihagynám a miért nem írtam ilyen sokáig bekezdést és mindjárt a közepébe csapok.
Ez egy márciusi kép, ami bizonyítja, hogy a mi gyerekeink már akkor milyen jól felkészültek a nyárra.

Ezen a képen meg Grétu teniszezőnek álcázza magát.

Itt azon ritka pillanatok egyike, amikor nyugiban játszottak egymás mellett.

Királyrét majdnem

2011-05-01T15:02:00.000+02:00

Ha már ennyire menésben voltunk, akkor két hétre rá, a március 15-i hosszú hétvégén elmentünk Királyrétre is, hamár. Viszont az idő túlságosan is jó volt ahhoz, hogy más honfitársunk is ne gondolja ezt, így az eredeti terv, hogy akkor majd Kismarosról kisvasúttal megyünk fel, az enyhén szólva is dugába dőlt, merthogy még a pótlólagosan beállított vonatról is fürtökben lógtak a jó magyarok, úgyhogy maradt az, hogy felautókázunk és onnan sétálunk.

Így is lett, kisebb harcok árán le is parkoltunk és nyakunkba vettük a hegyet, kellően vigyázba állva azelőtt a tény előtt, hogy szent családunk fennállása óta először kirándul négyesben úgy igaziból hátizsákkal, meg erdőben meg ilyenek. Nagyon jól bírták amúgy az aprónép, Gréta rendületlenül ment, mintha fizetnének érte, Bálintnak is csak egy nagyobb bot kellett a boldogsághoz, amivel csapkodhatott és kaptathatott. Volt erdei szendvics-ebéd és kulacsból tea, hazafelé pedig cukiban fagyizás és sütizés.

Tényleg jó volt.

A séta elején:

Bálint a befagyott (!) horgászót előtt, amit egész végig próbált kisebb-nagyobb fa/kő darabbal betörni, mindhiába:

(Ja, meg hogy tulképp focizini indultunk a rétre, de ez nem jött össze, mert a Nagyrétig végül nem értünk el)
Ebéd utáni teázás:

Gratis Gréta:

Irány Horány!

2011-05-01T14:49:00.000+02:00

Tudom szar egy szójáték, de hát ez van, mostanában ennyire futja az agyamból.

Elérkezett a tél vége és minekünk annyira mehetnékünk volt, meg Bálintnak is beígértünk egy kompozást, úgyhogy elindultunk, bár fogalmunk sem volt hogy közlekedik és meddig, de ennyi játéktér kell... Persze az orrunk előtt ment el, de legalább Bálint megtekinthette testközelből az eseményt. A következőnél már mi voltunk az elsők, úgyhogy tudtunk fotózgatni is.

Aztán amikor átértünk a Duna túlpartjára, pontosabban a szentendrei sziget déli csücskére, akkor meglepően semmit nem találtunk, bár február végén egy üdülőfalunál ez talán nem nagy vétség, gondolom egy nyári hangulat más itt, amikor a hekkesek is kinyitnak... Hekk, a híres dunai hal. :)

Szóval úgy döntött a családi tanács, hogy akkor irány észak és a legelső lehetőségnél el a szigetről, így minő meglepő kikötöttünk Vácon, ahol Bálint elnavigált minket a Váci Csokizó-ba, amit mi Svájci csokizónak kerestünk, így érthető módon nem is találtunk, de mivel az utód már volt itt a nagyszülőkkel, ő tudta.

Ettünk finom sütit, ittunk finom kávét és még a gyerekek is legeltek a játszó részen.

Várakozunk a finomságokra:

Igen, azt majdnem mind megette, almatorta volt fénykorában:

Játszó:

Alaptörvény

2011-04-25T21:45:00.000+02:00

Ma, mikor a Magyar Köztársaság sírján táncoltak én is új alaptörvényt vezettem be önhatalmúlag és visszavonhatatlanul, bár nem hiszem, hogy az én klaviatúrámat elárverezik. Nem is hagynám. Egyszóval a mai naptól olyan kiskorú, aki 24 órán belül Panadolt/Nurofent/hasonló társaikat vett magához, akár gyógyulási, akár prevenciós jelleggel nem jöhet hozzánk, viszont én vagyok annyira demokratikus, hogy ez a törvény a saját gyerekeinkre is vonatkozik, vagyis ők sem mehetnek sehova félig göthösen.

Részletek később, amúgy Húsvét eltelt, volt már jobb is, sok-sok eseménnyel, amiben volt jó is...

Február végi Zalázásunk

2011-04-17T23:56:00.000+02:00

Miután jól kifürdőzték magukat a gyerekek átautókáztunk Komárba, ahol sajnos nem jó hírek fogadtak, mert Gábor apukáját valami brutál vírus leterítette, és ha azt mondom, hogy leterítette,akkor nem túlzok, mert én Jóskát, amióta ismerem, nem volt fekvőbeteg és az is van már vagy 10 éve. Olyannyira elkapta őt a gépszíj, hogy a kanizsai kórházban kötött ki, ahol infúzióval egy kicsit feljavították a dehidratáltságát és 5 lónak való antibiotikummal ellátták, ennek ellenére elég cudarul volt a hétvégén ami onnan kiderült, hogy fogyott vagy 10 kilót a betegség végére és tényleg feküdt, ami nála már eleve fura.

Így ennek megfelelően az erre a hétvégére datált szülinapozás, a dédik és papi szülinapjának megünneplése visszafogott volt, de Andi tortái megint nem voltak rosszak.

Az idő sem nagyon kedvezett, mert igen rendesen fújt a szél, azért a fiatalokat nem akadályozta meg ez a tény abban, hogy elzarándokoljanak a Kis-Balatonhoz és megnézzék a kilátót és a hidat.

A puszta ördögfiókája:

felértem!

Bálint a rengetegben

Még mindig nem fázom

Február végi áztatásunk

2011-04-11T23:10:00.001+02:00

Nem tudom miért pont februárra csúcsosodik ki ez nálunk, de addigra már kellőképpen unjuk a telet, meg mehetnékünk is van, de úgy tűnik mi ilyenkor mindig elindulunk valamilyen áztatóhelyre. Még tavaly nyáron megígértük Bálintnak, de jól nem is tartottuk be, de akkor most irány Zalakaros, ami tulajdonképpen a legkézenfekvőbb választás, tekintve 7 km-es távolságát Zalakomártól.

Időben el is indultunk, mondanom sem kell talán, hogy aprónép egy másodpercet sem aludt odafele, volt is aggódás bennünk, hogy hogy bírják a strapát, főleg a legkisebb, de úgy tűnik csak programot kell a fenekük alá tenni, a fáradtság huss, elszáll.

A fürdőruhába kerülés izgalmai után (tekintve a "családi" öltöző 2 nm-ét tényleg izgalmas volt), amikor Bálint már egy perpetum mobile egy helyben ugrálás állapotában volt (újabban ez a öröm fokmérője) letelepedtünk a gyerekmedence mellé, ahova végre a szülőknek is be lehetett menni, ellentétben más fürdőkkel elég béna módon.

Medencéből ki, medencéből be, medencébe be, medencéből ki, ebédelés, medencébe be Bálint, Gréta elindította a futókáját, ami azt jelentette, hogy a pihenőszékek körül tépett ezerrel, mint egy kilométer-hiányos. Nem lehetett leállítani, s csak az szabott gátat a tempójának, hogy a néhol csúszós padló egyik kicsi pocsolyája miatt perecelt egy alaposat, pontosan becsúszva az éppen arra portyázó úszómester bácsi lábai elé, aki szerencsére fel is szedte a padlóról, na de senki ne higgye, hogy 10 perc és egy kis babusgatás után nem ugyanezt a műsorszámot folytatta. Bálint ehhez képest csak gyakorlatilag feláztatta magát nyakig, úgy kellett kilapátolni a medencéből. Mi nagyok ugyan egy rövid időt tudtunk csak magunkra fordítani, Gábor szaunázott egy kört én meg élmény-fürdőztem egy adagot és ennyi, éljen az ifjúság.

Az élet császár-kisasszonya:

Na jó, néha megpihent.

Vigyorikám:

Malacka

2011-04-11T22:36:00.000+02:00

A minap Grétus a vacsoraasztalnál valamely szörcsögő hangot hallatott, hovatovább ráküldött egy öblös büfit, jeleztem az illemet még nem nagyon vágó másodszülöttnek, hogy "De egy kis malac vagy!" Erre ő:

- NEM, Gjéta

Farsang nekünk

2011-03-31T00:03:00.019+02:00

Néhány hétre rá, ahogy túléltük Bálint farsangját, mi nagyok is kaptunk meghívást egy kedves ismerősünktől, Dr. Hevér Judittól egy farsangi buliba, amit nem átallott még specifikálni, vagyis filmes jelmezbe illett megjelenni. Nesze neked.

Nekem nagyjából megvolt a koncepció, bár egészen a buliig vacilláltam két ötlet között, de végül kisütöttem, hogy az amerikai Szabadság szobornak öltözöm, ha már jó régen egyszer hazahoztam azt a szivacs tiarát, azzal a céllal, hogy majd egyszer amerikai Szabadság szobornak öltözöm. És igen!!!!! Mert ennyire előrelátó okos lány vagyok én, ütögettem én a vállam, már majd leszakad.

Gáborral voltunk nagyobb bajba, pontosabban ezt így nem mondanám, mert a buli előtt 2 órával még javában autót szerelt, nehogy már kizökkentse őt valami őgömbségéből.

De aztán eljött az a pontja az estének, amikor nem húzhatta tovább a döntést és anyukám (!) egy hirtelen ötletétől vezérelve magára próbálta alant említett pókember jelmezt, amit úgy adtunk el végül mint a kiöregedett pókember, aki már csak árnyéka önmagának.... Mi jót röhögtünk rajta amikor összeállt a kép, merthogy a maszkot még hátrafelé is vette fel Gábor és a legnagyobb meglepetésünkre a jelmez antree-ja is sokkalta ütősebbre sikerült, mint ahogy azt hittük volna, úgyhogy innen is köszi anyukám az inspirációt.

A reinkarnálódott Pókember jelmez és Liberty:

Gabó ütős Szörnyellája és Judit amazon Xénájak,

Ezen kívül volt még Mini egér, Audrey Hepburn, Charlie és a csokigyárból Mr. Wonka, Aliz csodaországból, királyok és olajsejkek, és nem utolsósorban kellemes és figyelmes vendéglátás.

Farsang 2011

2011-03-29T22:33:00.000+02:00

No vágjunk bele.

Előre leszögezem, hogy én már gyerekkoromban sem szerettem a farsangot, értem én, hogy miért találták ki, de szerintem baromság, de biztos nincs helyén vagy fordítva van, vagy egyáltalán nincs beszerelve ez a chip nálam.

Szülőként meg pláne csak a gombóc áll a gyomromba tőle, mert látom a gyereken, hogy hajánál fogva rángatja elő kínjában, hogy mi is legyen és nem érzem (egyenlőre) a buli részét nála. Az eddigi produkcióink.

Pinochio Bölcsi: törökbasa - kapott jelmezzel

Kiscsoport: Bálint (értsd Bálintnak öltözött be, legalábbis ezt mondta, amikor a jelmezbemutató volt és kérdezték, hogy miért nincs jelmeze)

Középső: Ezermester

Tavaly megfenyegetett bennünket, hogy idén FAVÁGÓNAK (!) öltözik (honnan vesz ilyet? még életében nem látott favágót..), ami jelmez szempontjából pont a középsősnek felel meg, azzal a kivétellel, hogy a szerelődoboz helyett egy gyerekbaltát/fejszét (és igen, van ilyen, múltkor láttam, majd megállt az ütő bennem) kellett volna a kezébe nyomni, de azért erről lebeszéltük. Úgyhogy előhúzta az adu ászt: akkor leszek PÓKEMBER! Még csak nem is látta a filmet, viszont tavaly pont elrekesztették a bejáratot a csoportban a pókembernek öltözött gyerekek, úgy tűnik a kreativitásra még gyúrni kell...

OK, legyen pókember, már csak jelmez kell. Mondanom sem kell, hogy az utolsó boltban találtam és szó szerint minden egyes forint fájt, amit kiadtunk érte, mert jó buli ez, csak kicsit drága azért az egy óra mókáért, amíg rajta van, de ugye nálunk gyereknek lenni frankóság.

Vicces, mert a farsangot megelőző este tartottunk egy főpróbát, a jelmezt mint ha rá varrták volna, minden klappolt, Bálint mégis feszengett benne. Ez a feszengés másnapig eltartott és határozottan rossz volt nézni a közönség soraiból, hogy mint a szarógalamb totyog benne, mikor az összes többi utód önfeledten ugrabugrál és örömködik. Volt aztán műsor, zenés-táncos, meg rágcsázás, meg tejszínhabevő verseny és ivólé hörpintő verseny, úgyhogy összességében egész jól eltelt, de az idei kisze-bábú égetést kihagytuk már az apjával, viszont nélkülünk is megtartották.

Főpróba:

Élesben és bizonytalanul. Vagy mégsem?

A végére megtalálta pókember-identitását, ha még vagy két órát tart a buli tán a falra is felmászik, de ezt szerencsére már nem vártuk meg... Mindazonáltal van egy eladó 138-as pókember jelmezünk, hacsak nem tudom két év múlva Grétust rávenni, hogy öltözzön spider-girlnek.

Elmaradásban, de nagyon

2011-03-24T22:37:00.001+01:00

Tulajdonképpen nem is tudom hol kezdjem, mert annyi minden történt az elmúlt hetekben, de nekem a gépem leöngyilkolta magát egy székről, s csak most került vissza, előtte meg nem volt időm írni, szóval volt bajom, viszont a lényeg, hogy ismét megpróbálom utolérni magam, és ismét írogatni ide, szerencsére a fényképezőgép hű asszisztenciája a lustaságomnak, mert írni ugyan nem írok, de fényképezni fényképezünk legalább, így esélyünk van néhány dologra a forgalomban visszaemlékezni...
Kezdetnek nézzünk egy kis háttérváltoztatást, merthogy ha még elmaradásban is mint én, de a tavasz is ideérkezett végre.

Gyerekszáj megint

2011-02-28T23:35:00.000+01:00

Bálint néhány hete kapott a judó-cuccához egy kulacsot, mert edzés végére azért rendesen leizzadnak általában, és mindig azzal fogadott, hogy "Szia anya! Hoztál inni?"
Úgyhogy beruházásra került A kulacs, természetesen kellő marketingmunkával megtámogatva, miszerint "Bálint ez egy IGAZI sport kulacs, ilyenből csak az igazi sportolók isznak, ha nagyon jót edzettek." Volt öröm, használja is, ha kell, ha nem, és mit talál mondani a minap? Egy edzés után, amikor már a vacsoránál a maradék folyadékot facsarta ki a céltárgyból, azt kérdi: "Anya, mi is ez? Egy sportköcsög?"
:))))))))))))))))))))))

Konyha projekt 1.

2011-02-25T14:35:00.000+01:00

Nem tudom, hogy írtam-e már (de tudom), de volt nekünk, pontosabban a háznak egy előző tulaja, akire még mindig őszinte, leplezetlen és mély megvetéssel és méreggel gondolok, mert ennyire tetű embert ritkán hord a hátán a föld, mi mondjuk pont bele is botlottunk, mit botlottunk, bele is tenyereltünk, no de ez az én belső vívódásom a mai napig, viszont legalább új szava járásom lett, mert ha valami elromlik/megromlik a környezetemben, akkor már használom "az ennek sanyi" szófordulatot, amit asszem Gábor anyukájától hallottam először, de így, hogy most már negatív töltetű lett a Sanyi név, igazán jól érzem is magam a használatakor.

Mai példabeszédünkben erről a baromarc azon cselekedetéről lesz szó, hogy hogyan lehet a házam eladása után is gecin viselkedni az új tulajokkal, de őszintén hiszem, hogy van valahol a cybertérben egy olyan lista, ahova felírják az ember jó és rossz cselekedeteit, mert ha van ilyen, akkor azért a sok rosszért, amit ez az ember a környezetével tesz úgy megveri az Ég, hogy azért fog könyörögni, hogy bárcsak bottal verték volna....

A lényeg a lényegtelenségben (ez csak Neked Apukám!), hogy birtokbavétel előtt 2 db héttel nekem egyszer csak beült az agyamba annak a fájó kérdésnek a feltétele, hogy a konyhabútort (designed and produced approx. in 1982) ugye még csak eszükbe sincs elvinni, mert ugyan tüzifának sem használnám szívem szerint, de amíg nincs számolatlanul sok százezrünk arra a nem kis méretű konyhának rendbetételére, addig célnak megfelelne.

Mindig mondtam, hogy lottóznom kellene, mert ismét sikerült fején találnom azt a kurva nagy szeget, merthogy nem, ő úgy gondolta, hogy az bizony kell neki (mint kiderült nem saját használatra, hanem eladásra...), de mivel az adásvételiben erre nem tértünk ki (ki az atyaég gondolta volna, hogy kell, mint ahogy a villanykapcsolókra és a küszöbökre sem tértünk ki, és tulképp még azokat is elvihette volna), szóval ezt nem írtuk le papírra, úgyhogy nem tudtunk mást csinálni (tudtam volna, csak azt a törvény bünteti és még van két kisgyerekünk, akit fel kell nevelni), minthogy nyeltünk egyet és kapkodtunk fűhöz fához, fűzfa hegyen lakó Varjú Varga Pálhoz, pontosabban az Erdei családhoz, akik ismét kihúztak bennünket a slamasztikából, amibe gondosan belehúztuk magunkat. Kölcsönadták nekünk a konyhájukat és így vált lehetővé, hogy ne a földről tálaljunk és még sütőnk/kerámialapunk is legyen. Soha nem fogjuk tudni ezt a cselekedeteket eléggé meghálálni, de rajta leszünk.

Nem akartam én erről ennyit beszélni, de most úgy felhúztam magam, hogy adok egy sorszámot a bejegyzésnek és folytatom majd ha visszajön a humorom.

Rácz Timi szülinap

2011-02-24T22:57:00.000+01:00

Kedvenc gyerekkori barátnőm 30 valahány lett, így mivel ez nem volt szokása az elmúlt években, most csinált egy szülinapi bulit. Jól el is mentünk, meghúztuk a fülit és vittünk ajándékot, könnyed táplálékot, Toffee ízesítésű kontyalávalót (buktunk is rá, mint gyöngytyúk a tak...ra - onnantól hivatalosan is az a konyak a kedvencem) meg sok jókívánsággal is elláttuk a leányzót.

Nagggyon jó kis társaság verődött össze, mindenki egy külön karakán világ, mondtam is Timinek utána, hogy ego egy barátaid vannak külön-külön is, de így egy kupacban sok dudás volt, úgyhogy ez sincs biztos véletlenül, hogy ilyen barátokat vonz be. :) Mondjuk a többségével találkoztunk Timiék esküvőjén, de hát az olyan rég volt már, meg ugye a közeg sem ugyanaz.

Mindenesetre mi külön-külön is és egyben is jól éreztük magunkat, a fényképezőgép természetesen itthon maradt megint, de ezen már nem is csodálkozunk, viszont nagyszerű ötletet loptunk a szülinapostól, miszerint nagyon jó kis mártogatós ételeket lehet készíteni egy ilyen összejövetelre, úgyhogy már éltünk is az ötlet adta lehetőségekkel, de ezt majd egy későbbi posztban.

Innen kívánunk Timinek boldogságos szülinapot még egyszer és természetesen várjuk, hogy a sikerre való tekintettel megint menjünk gyűlni fent nevezett társasággal.

Pont én kellek, meg gondolom sokan mások

2011-02-23T23:34:00.000+01:00

Vicces, mert éppen akkor, amikor azon gondolkodom, hogy leszedem magamat az IWIW-ről, tekintve amúgy sem ezresekben mérhető ismerőseim rohamosan apadó számát (sohasem fogom elérni a 400 ismerőst, pedig nagy terv volt...), egyszóval, amikor én is menekülök a süllyedő hajóról, akkor kapok egy érdekes levelet.

Miszerint egy fotós a kollégáival a képeimet nézegetve (?! WTF) behívna egy fotósorozat elkészítésére (szigorúan nem erotikus képekre - itt már röhögtem), merthogy PONT az én karakteremnek megfelelő figurákat keresnek a mit tudom én milyen divatlap címoldalára, úgyhogy lenne egy versennyel egybekötött fotózás. Bla-bla.

Először azt hittem ez egy vicc. Aztán második gondolatom az volt, hogy rajtam kívül, még sokaknak kiküldték (hátha lesz találat) ezt az egyébként korrektnek tűnő, referenciákkal zsúfolt levelet, illetve, hogy megírom ennek a mókusnak, hogy azért ne legyenek illúziói, az IWIW képek azért már nem a közelmúltban készültek, továbbá még ha az nem is derül ki a képekből alapos szelektáló-munkámnak köszönhetően, azért barátok közt szólva is volna a stábnak dolga a profilommal és ha abból valami szépet ki tudnak hozni, akkor én kérek elnézést.

Egyébként a fotózás meghirdetett időpontja nekünk még jó sem volt, mert elutaztunk, ja, és van egy most már zöldből sárgába váltó monoklim is, külön nekik intézte a gyerek, úgyhogy ezt így mind a nyakába is zúdítottam, csak hogy sejtse, hogy nem adom azért egykönnyen az irhám.

Még választ nem kaptam, pedig körmöt rágva várom, hogy címlapkarrierem beinduljon, ugyanis egyik rejtett vágyam volt, hogy egyszer majd valaki odajön az utcán, hogy az én arcom az, ami kell, és hop-hop egyszer csak valahol a nemzetközi porondon találom magam... :)

Addig is, amíg ez várat magára, megyek kimosok egy adagot a gépben és megvarrom a büdös kölke tréningjének a térgyét, amit kb. huszadszorra koptat ki az oviban...

Zsepi

2011-02-17T22:09:00.001+01:00

Árulja el már nekem valaki, hogy mosás közben miért mindig abba k...a sötét adag ruhába ragad bent egy zsepi? Ez valami rossz karma vagy csak én állítok fel összeesküvés-elméletet a pzs köré?

Ákos-Blanka szülinap

2011-02-17T00:03:00.000+01:00

Amióta mi ebben a kis városkában lakunk, igyekszünk az összes lehetséges módon gyökeret verni, ki-ki a maga eszközeivel, én többek között a gyerekeket is felhasználom és aljas módon ajánlgatom fel neki, hogy nyugodtan hívjon el csoporttársakat nálunk játszani, mert azt tapasztaltam, hogy azért nem dübörög a szociális élet, de lehet, hogy csak még mi nem kaptuk el a csapást.

Így jött hozzánk el Ákos, a csoporttárs először és azóta csatlakozott hozzá Blanka is, aki szintén a csoportba jár idéntől, és az elmúlt hetekben egy egészen kellemes kölcsönös keresztmeghívásos együtt-játszásos alkalomsorozat alakult ki, mondhatni kölcsönös a szerelem, mert amióta először volt nálunk Ákos, Gréta többször fennhangon keresi "Áko-t" (a Karácsonyunk konkrétan Áko fél percenként emlegetésével telt el, már az apja is majdnem felháborodott, hogy azért álljon meg a menet, mégiscsak másfél éves a leányzó...), illetve Blanka is kifejtette, hogy ha a bátyja nem lehet a férje, akkor majd lesz a Bálint. :)

Így telnek a hétköznapjaink, amikor is kaptunk január végére egy kedves meghívást Ákos-Blanka szülinapjára, mert nem sok idő van a két dátum között és így együtt tartották, és nekünk is ez volt az első olyan szülinapi meghívásunk, ami nem házhoz volt, hanem egy külső helyszínes zsúrra egy gyorsétterembe, aminek egyébként a többi ilyen vendéglátóipari egységhez képest egész jó gyerekdühöngője van.

A szülinap minden kellékét adják, hagynak nekik teret, és terelgetik őket, bár azért megvan a maguk kockasága, de tulajdonképpen azt a célt, amire kitalálták ezt a 2 órát, teljesen jól lezongorázzák.

Az égi manna:

Tortára várva és duzzog, mert nem ülhetett a két szülinapos közé, akinek a közös tortája így is elég kihívást jelentett, hogy ketten két gyertyát, de egy tortán :)

A szülinaposak:

Éneklünk:

Fülig csokitortásan:

Félszegen (ritka pillanatok egyike) az őrjöngő közepén:

HOBO reload

2011-02-15T21:38:00.000+01:00

Február 12-re, kedves barátunk és kedvenc volt főnököm, Hegedűs Éva kerek szülinapi bulijára voltunk hivatalosak, úgyhogy az eseményt megelőző napokban fel is hívtam, hogy akkor megyünk, leszünk és egyáltalán. Erre Éva viccesen kérdi, hogy "És láttátok, hogy elintéztem, hogy a HOBO koncert átkerüljön más napra?" "Nem. Mi van, mi történt? Nem hallottunk semmit" Kis nyomozás, és kiderült, hogy a kis huncutnak azért nincs ennyi hatalom a kezében, de ami igaz, az igaz, a nagy dátum előtt egy nappal is kitűztek egy koncertnapot, mivel vitték a jegyet, mint a cukrot a népek, így irány a jegyiroda, nosza akkor mennnnyünk mi is, ha már.

Jegy beszerezve, esemény várva, bár túl sok felkészülési idő nem volt rá, mert aznap vettük meg a jegyet, amikor este mentünk.

Sok mindent tudnék írni (és fogok is, ne aggódjatok), de azt hiszem ez volt eddigi életem legszürreálisabb élménye. Azt mondtam Gábornak, hogy elmegyek, szívesen, de küzdőtér kizárt, ha oda akar menni, akkor én nem tartok vele, legalább annyi örömöm legyen, hogy ülök. Így aztán kikötöttünk a színpadtól talán a legtávolabbi ponton, mondjuk néznivaló úgysem sok volt, a hang meg oda is bőven eljutott. (Megjegyzem akár le is mehetett volna a küzdőtérre, mert nem volt elzárva.) Beültünk, elkezdték, én néztem, hallgattam, figyeltem, hátha egy számnak talán a refrénje beindítja valamely szinapszisát az agyamnak, de semmi. Úgyhogy ültem, és azt éreztem, hogy álmosodom. Nem tudom, hogy az ücsörgés, az oxigénhiány, a koncert előtt belapátolt gyors vacsora vagy a percről-percre növekvő unalmam generálta-e az állapotot, de egyszerűen olyan álmosság jött rám, ami még a terhességeim első három hónapjában sem fogott el soha, pedig akkor nem volt olyan pozíció és szituáció, ami kizárta volna, hogy el tudjak aludni. Csukódtak le a pilláim, így meghoztam azt a döntést, hogy a mellettem lévő széken úgysem ültek, odahalmozom a kabátjainkat, és csendben meghúzódom, hátha akkor senki sem veszi észre, hogy álmosodom. A következőket, ha bárki (akár Gábor is) kérdi, letagadom, mert bizonyíték nincs rá, de annyira jól sikerült a rejtőzködés, hogy sikerült elaludnom. Pontosabban úgy fogalmazom, hogy folytonossági hiányok álltak be az emlékezetemben, így gyanítom elaludtam, pedig amikor ez történt egy kivételesen jó unplugged rész jött, ami asszem még tetszett is... Aztán hip-hop már véget is ért a koncert, hazamentek a zenészek

Mondanom sem kell, hogy Gábor ezen besértődött, hogy én milyen lelombozó vagyok, és hogy tudok ilyet csinálni, meg egyáltalán minek jöttem el, ha közben szenvedek. Na, itt gurították el a pöttyöst nálam, mert ez egy sokkalta régebbi vitánkhoz vezet vissza, amikor is nem is tudom mikor, az Első Emelet csinált egyet az "álljunk össze és zenéljünk megint, no meg persze keressünk vele" koncertjeikből és jeleztem igényemet, hogy akkor talán el is mehetnénk rá, tudván, hogy boldog legénykorában voltak az együttestől kazettái (!), mi több az én ELSŐ kazettám is a walkmanomba is egy Első Emelet koncertkazetta volt. Erre ő kifejtette, hogy ő nem nagyon jönne, és hogy is várhatok el őzeneiségétől ilyen bűntettet. Erre volt az én lépésem az, hogy 1. "Elmész Te a picsába!", 2. ha Neked lenne egy olyan koncert, ami szívednek és lelkednek fontos, de én ki nem állhatom az előadóját, FEL SEM MERÜLNE, hogy nem megyek el Veled, hiszen az fontos Neked, így nekem is, még ha bele is döglök. Erre gondoltam most példát statuálni a fentiekkel, mármint a jelenlétemmel és nem az alvással. Bár mondjuk volt még annyi töltete a dolognak, hogy TÉNYLEG kíváncsi voltam Grózner Gábor HOBO szeretetének okára és mechanizmusaira, úgyhogy a kíváncsiság is munkálkodott, még ha rosszul is sütötte el magát a végén.

Két dolgot jegyeznék meg még.

1. Szerencsére nem csak én lomboztam le Gábort az este folyamán, hanem a koncert is, mert hazafelé azon fanyalgott, hogy volt némi főpróba érzete az egésznek, jó párszor elcsúszott a zene és az ének (bocsánat, szöveg) egymástól és voltak számok, amik komplett szétestek, viszont a boldog tudatlanságban, amiben én élek ez nem jött át, úgyhogy ezt sem megerősíteni sem cáfolni nem tudom.

2. Halvány emlékeimben kotorászva rá kellett jönnöm, hogy Deák Bill Gyulánál én már 15 évvel ezelőtt sem értettem, hogy mit énekel, viszont ez most is így volt, pedig az elején még a fenekemmel is figyeltem, és próbáltam követni, úgyhogy van ami nem változik.

Bocsánat, még egy dolog. Izgalmas lenne, hogy ha fenti eseményeket Gábor tolmácsolásában is elolvashatnánk, mert bár a blog felett az uralmat átvettem, szerény közösségünk mindig szívesen veszi, más nagy volumenű írótársak reflektációit, merthogy akár hiszitek, akár nem, amikor még Gábor udvarolt nekem (vagy valami ilyesmi volt), akkor nem ritkán kaptam Tőle verseket és prózákat, amiket az almárium mai napig őriz és várja, hogy érkezzenek még művek... :) No a lényeg, hogy vicces lenne azért egy másik verziót is hallani, csak hogy ne maradjunk egysíkúak és ne mindig csak én pofázzak a közös élményeinkről.

Monokli

2011-02-14T21:43:00.000+01:00

Történt a mai nemes nap, vagyis Bálintunk névnapja hajnalán, hogy a szokásos reggeli ébredezés során, amikor különböző sorrendben, de megjelennek gyermekeink az ágyunkban, hogy drága elsőszülöttünk fogta magát, és az anyján 8, vagy szerintem 16 napon túl gyógyuló sérülést okozott.

Van ugyanis az ágy támlájánál nálunk egy kb. 10-12 cm mély szabad "pult" rész, amire előszeretettel pakolunk mindenféle dolgokat, de leginkább könyveket, zseblámpát, és mindenféle hasznos és haszontalan kütyüt, ami a kezünk ügyébe akad. Nos, gyermek éppen erről a részről kívánt levenni egy nem is olyan kis könyvet, a dokumentumhűség kedvéért a "Jelenbe zárt múlt" címűt. Bár jelen esetben sokkal inkább érdekes más paramétere a könyvnek, mint hogy a címével foglalkozzunk, merthogy sikerült a könyv gerincét, pontosabban annak végét/sarkát az ő éppen ébredező, de még félálomban lévő szülőanyja szemhéjára, illetve szemére ejtenie. Nem is tudom melyikünk sírt jobban, én a fájdalomtól, Bálint a zokogó anyjától és a zavarodottságtól, talán mondanom sem kell, azt hittem, hogy ott szarok be és ráadásul még meg is vakulok, de szerencsére a kezdeti ijedtségen túl csak kb. egy óráig könnyezett a szemem, bár jegeltem, és estére egy egészséges kis lilulni kezdő monokli alakult ki a jobb szemem körül, s egy kicsit meg is van még dagadva.

Ezek után a névnap reggeli püntyörgés és köszöntgetés elmaradt, és kivételesen a reggelit is minden nyöszörgés és követelődzés nélkül levezényelte Gábor és eltávolította drágaságomat a környezetemből.

Kezdek félni tőle. :)

Ráadásul ahogy most kinézek, nehéz lesz elhitetni az emberekkel, hogy nem ver az uram, mert délután ki kellett menni embertársaink közé és nem kis mennyiségű púder segített abban, hogy olyan állapotba hozzam magam, hogy a felületes szemlélődő számára ne tűnjön fel, de egy szűkebb szűrőn már nem menne el a külalakom magyarázat nélkül.... :)

Bálintok

2011-02-05T21:07:00.000+01:00

A minap mentem a nagyobbikért az oviba (csodálkoztam volna, ha a kicsi is ott van...) és hallom hazafelé (azon a 13 mp-es úton), hogy így kis-Dominikozik, meg úgy nagy-Dominikozik. Tudom, hogy idéntől van a csoportjukban egy másik Bálint is, úgyhogy gondoltam rákérdek, hogy:

"- S mondd csak Bálint, a csoportban a másik Bálinttól hogy különböztetnek meg? Benneteket is úgy hívnak, hogy kis-Bálint és nagy-Bálint?" Erre ő halálos komolyan:

"- Igen, és még MÁSKÉPPEN IS NÉZÜNK KI."

:)))))))))))))))

Hobóckodás

2011-02-03T21:18:00.000+01:00

A gépezet beindult, s nem volt kérdés, hogy megúszom-e HOBO-t. Nem volt kecmec, de így is kívánja a rendszer, hogy adjuk meg mindenkinek azt, amit óhajt. Tehát nyomban az előző koncert után Gábor példátlan érdeklődésről tanúbizonyságot téve kikutatta, hogy mikor lesz A búcsúkoncert, mert ugye az lett volna a cél, de mivel ez a dátum (az Égnek hála) egybeesik egy kedves barátunk szülinapi bulijának dátumával és amire abszolút hivatalosak vagyunk, így az kiesett, de lelkesedését nem törte ez ketté, rákerestünk más előadásokra, így jutottunk a Circus Hungaricus előadáshoz, ami egy egyszemélyes performance egy kamaraszínházban, így alapvetően mások voltak az elvárások. Jegy megrendel, esemény várva...

Mivel én tényleg semmit nem tudok Földes László munkásságáról az őszinte érdeklődéssel jelentem meg, mondhatni akár egy szűzlány, ha-ha. S azt kell hogy írjam, nagyon kellemeset csalódtam, mind zeneileg, mind tartalmilag. Annyit tudtam, hogy nem egy na-na-na-na a szöveg, hanem ott kell lenni a szeren, figyelni minden sorra, ez be is jött, de azért még egy olyan átlagembernek, mint én is fogyasztható volt. Az egyetlen diszharmóniát okozó elem az volt, hogy én együgyű vagyok ebből a szempontból (igen, biztos más szempontból is), én vagy hallgatok egy zenét, mert élvezem, vagy hallgatok egy prózát/verset/művet, mert át szeretném gondolni. Nem vágom, de szerintem ezt a két dolgot más agyfélteke irányítja, és nálam idegi összeköttetésről még csak hírből sem hallottak ezek a részek, úgy tűnik. Úgyhogy egy óra után én már agyilag lemerültem, de nagyon jó volt, sok-sok új inger ért és még az is megfordult a fejemben, hogy csak bele kellene hallgatni majd otthon egy albumba, mert katartikus élmény volt. Biztos látta is ezt az emberem, mert levezető gyakorlatként elvitte agykicsavart párját egy könnyű vacsira, ami szintén nagyon frankó volt. Köszi Drágám!

Szilveszter 2010

2011-02-03T04:07:00.000+01:00

Az úton Timiék felé kiszámoltam, hogy idén jubilálunk, vagyis 5. alkalommal (Gábor: "ismét egy érdekes adat") töltjük együtt a Szilvesztert az Erdei családdal. Merthogy tavaly ők hozzánk, így mi idén oda, bár ez csak 29-én ratifikálódott, merthogy a fiúk még aznap is nagyon dolgoztak együtt, úgyhogy csak reméltem, hogy használhatóak lesznek Szilveszterkor. Azok is voltak, bár hozzá kell tegyem, hogy Gáborom Szilveszter napján gyakorlatilag délután 3-ig ágyban volt pihenvén az előző esti munkazáró bulit... Égett a pokol...

No a lényeg, hogy ismét jót ettünk, ittunk, mulattunk, a gyerkőcök is kegyesek voltak hozzánk, dumálhattunk, és tulképp akár bevalljuk, akár nem, lekéstük az éjfélt, már a Himnusz is letelt, amikor mi elkezdtünk pezsgő ügyben érdemben tevékenykedni, de nem is ez a fontos, hanem, hogy tudunk egymásnak sok jót kívánni, mert van feladat idénre is jócskán, s mi más kell a magunkfajta rendes, gondos és szorgalmas embereknek. :)

Kép annyira sok nem készült, mert nehéz akkor jókat fotózni, amikor az összes kiskorú az új ajándék felé görnyedve vadul játszik, és ugye a kép kedvéért nem vegzálná őket az ember, de azért a fürdéskor sikerült jókat kattintani, továbbá felhívnám a figyelmet, hogy a víz mesterségesen ilyen kék, de lehetett volna piros is vagy ki tudja még milyen, mert Erdeiéknél még ilyen is van, úgyhogy majd még azokat is letesztelnénk. :)

Ezen a képen például, aki nem tudja, hogy melyik gyerek melyik alomhoz tartozik, annak megadjuk a megfejtés kulcsát, a kellemes napbarnított bőrűek nem a mieink, azok a hóka fehérek. Hiába a kerti medence áldásos hatása. :)

Ezen a képen pedig Grétus einstandolta Lili kedvenc ékszerét és lecsapott ismét a hintalóra.

Ezt a képet meg csak imádom, mert végre engedte a haját elcsittcsattolni:

Gyerekszilveszter a Millenárison

2011-01-03T17:30:00.001+01:00

Vicces, de nem tudom sajnos saját posztomat kommentálni, úgyhogy ezúton üzenném Edina néninek, hogy látszólag a helyszínen is árultak még jegyeket (a pénztárban ülő nénikék erre engedtek következtetni, még ha nem is vágtak jó pofát a hidegben való jegyárusításhoz), de jó lett volna találkozni, ha már a famili lebetegedett. :(

No de felbátorodva, hogy nem vagyunk osztályidegen elemek ilyen és ehhez hasonló kultúreseményen, másnap reggel egy kisebb netes kutakodás után kitaláltam, hogy menjünk el a Millenáris Parkba az aprónéppel, ahol Gyerekszilveszter volt és mi még ilyenen sem voltunk, meg Gábor is dolgozott 1000-rel, üssük el az időt. Egyébként is csupa jót hallottam már a helyről és hogy mennyi csuda jó dolog van ott a gyerekeknek.

Úgyhogy bepakoltuk anyuval őket a hátsó sorba, a mami úgyis a Fény utcai piacra igyekezett, de ez még egy külön bekezdés története), s ha már úgyis 100 méterre vannak egymástól, akkor a kellemest a hasznossal.

Van nekem ugyan egy kis fenntartásom a Praktika magazinon, Home made és Do it yourself újságokon szocializálódott kreatív szülőkkel kapcsolatban, leginkább az, hogy azt hiszem, hogy az én pályám egy másik ellipszisen mozog. Én képtelen vagyok egy napot eltölteni azzal, hogy krepp-papírból Országházat hajtogassak, úgyhogy biztos teszek a gyerekekbe ezzel kapcsolatban kompexusokat, de ez van, szerintem ezeknek a dolgoknak megvan a helye és ideje és ha az én gyerekem 5 éves koráig gyakorlatilag egy vonalat és néhány firkát tud csak összehozni, akkor csak annyit, szerintem ezek a dolgok nem erőszakolhatóak, mert készségek és nem képességek, amit fejleszteni kell, aztán lehet, hogy nagyon tévedek.

Elindultunk tehát mi és a prekoncepcióim, elég hamar és ütemesen ott is voltunk, mami piacra el, mi pedig bementünk, bár az épület előtt felfedezett Bálint egy igen szuper játszóteret, de mondtuk, hogy azt most ignorálhatná, ha csak nem akar odafagyni a fém alkatrészekhez (még mindig erősen mínuszban a fagypont alatt) és felfedeztük, hogy lehet álarcot csinálni sokfajta alkatrészből, zöldségekből állatokat és különböző figurákat hurkapálcára húzogatva felépíteni, ja, és volt játszóház Grétus korúaknak és zenekuckó énekes nénikkel, szóval volt inger. Neki is estünk, mint tót az anyjának, amíg Bálint tollakat és konfettiket ragasztott az álarcra, amit előtte kivágtunk, Gréta az ollót csapdosta és az apró alkatrészekre vadászott nagy serényen, de sebaj, uraltam a helyzetet, és még azt sem bántam, hogy a fényképezőgép itthon maradt, mert fotózni aztán végképp nem lett volna több végtagom. Kicsit kimerítő volt így két apróval, főleg, hogy ahogy haladt az idő, egyre többen készítették körülöttünk a saját álarcukat, úgyhogy a végére aztán Gréta arca filctollas volt, Bálintnak meg a háta is ragasztós, de azért az elméletem beigazolódott, mert láttam néhány szülő párost, aki gálaruhában, jól felkészülten tudta kulturáltan szórakoztatni gyerekét (szerencsére a gálaruha is filces lett a buli egy pontján, direkt figyeltem és hízott a májam... :) )

Ahogy elkészült az álarc, arrébb telepedtünk, mert természetesen roppant éhes lett mindkettő, ahogy az uzsis asztal mellett elhaladtunk, enni kellett, mit volt tenni, merthogy a zöldségből haszontalanságok készítését nem vállaltam be, de tulképp éppen a tízórai végén kezdődött az Apacuka együttes koncertje, ami Bálintot nagyon lekötötte, addigra mami is befutott és így mi Grétussal el tudtunk menni a játszóház részre és mindenki boldog volt. A gyerekéjfél (értsd: dél) beköszöntekor volt gyerekpezsgő mi pedig ekkor gondoltuk úgy, hogy irány a ruhatár és vegyük ki a gyerek télikabátokat és transzportáljuk haza gyerekeinket, unokáinkat, merthogy még az ebédeltetés is előttünk van, az ilyen elmenetelekkor bevált gyorsétteremmel.

A Fény utcai piacról meg csak annyit, hogy anyukám újkori szerelme, merthogy pesti pályafutásának első 35 éve alatt szinte nem is tudta hol van, most pedig a legtöbb dolgot onnan szerez be, kivéve ami cipelést igényel, merthogy állítólag ott minden szebb és nem utolsó sorban az árai sem szálltak el és jó néhány kulináris termékre lehet ott akadni (kicsi lányának serano sonka és hasonlók), főleg ha hasonlítom a dunakeszi piachoz, ami egy vicc, a legsötétebb 80-as éveket idézi, és szinte érthetetlen, hogy egy ennyi lelket számláló városban egyszerűen nem lehet szép húst kapni, vagy mi vagyunk túl igényesek, vagy anyu, mert ugyan én egy csúnya tarját meg tudok különböztetni egy széptől, de egy kicsit csúnyát a kicsit széptől már nem annyira.... Úgyhogy mi most már Fény utca függők lettünk.
A gyereket az álarcban ugyan lefényképeztem, de nagyon hülyén néz ki, úgyhogy csak a mesterművet rakom ide.

Magna cum laude

2011-01-02T14:57:00.000+01:00

A karácsonyi ajándékom részeként (értsd telefon Gábornak egy, az oviban fejét felütő jegyüzér asztala mellől, hogy "Ugye el akarunk menni az MCL koncertre dec. 28-án?" sikerült meglepnem leginkább magamat két jeggyel, merthogy erre én már akartam, régen és nagyon, vagy nem feltétlen erre, de rájuk.

A SYMA-ban volt, ahol mi még nem is voltunk, viszont a hó is szakadt nagyon és még hideg is volt nagyon, de ez nem rettentett el, na de az majdnem eltánorított, hogy a parkolás valami botrányos volt a rendezvény körül, az autók még a fán is parkoltak gyakorlatilag, de ezt is megoldottuk kis sétával a mínusz 13-ban...

Kisebb csúszással (merthogy pálinka-kóstoló és kolbász-hurka sütés is volt és a pípölök nagyon éhesek és szomjasak voltak, és rettenetes sorokat kellett kiállni, ha enni akartál, úgyhogy Gábor éhes is maradt), szóval elkezdték, bár előtte még Garami Gábor hergelte a népet.

Mi a tribünön csüccsentünk le, merthogy arra nem vetemedtem minden zenéjük szeretetével együtt sem, hogy a küzdőtérre lemenjek és az elején (ez még akkor volt, mikor nem kezdték) csak néztük az embereket hömpölyögni magunk előtt, ami tulajdonképpen nagyon érdekes volt minden tömegiszonyommal együtt.

Jöttek aztán, és énekeltek és élveztük, mert jól csinálták. Aztán volt egy mélyrepüléses rész, amikor bejött Pataki Attila az összes sasos bőrjackójában és sasos ingében és együtt énekelte az MCL-lel a Minden sarkon álltam már-t. Én nem is értem az együttes Pataki fixációját, szerintem az EDDA és frontembere 1991-ben, valahol az EDDA lírák kiadása idején volt utoljára vállalható, ráadásul így kb. 80 méterről Pataki kottára ugyanúgy nézett ki mint apósom, ami szegény apósomra nézve szar hír... Attila elbohóckodott egy kicsit, a szín elhagyta egy "Szeretlek Benneteket testvéreim" felütéssel és szerencsére már csak a végén láttuk viszont, viszont akkor már az öltözőben hagyta a sasokat, biztos nagyon elfáradtak a nagy a szeretetben.

Véleményem szerint a koncepció az lehetett, hogy ekkor viszik le a hangulatot (innen szép a győzelem...), mert szünet gyanánt befutott Dévényi Tibi bácsi és összes pöttyös labdái a szponzorajándékokkal, de volt egy pillanata az estének, amikor Tibi bácsi és Attila bácsi is a színpadon volt, ami azt az egyetlen emlékemben őrzött pillanatát juttatta eszébe a Tibi bácsi műsorának, amikor azt a kérést teljesítette, hogy Pataki Attila fia szerette volna látni Patakit (!!! - volt gyerekkora szegény gyereknek is) és egy 3-ast énekből aláíratni az ellenőrzőjében. Fogalmam sincs miért ez maradt meg, de akkor volt az én fejemben ez a két ember utoljára egy színpadon és ez is vagy 25 éve volt... Mivel viszont a pöttyös labdát csak a küzdőtérre volt képes Tibi bácsi eldobálni, nem nyertünk wellness hétvégét és Indesájt (created by Dévényi T....) mosógépet sem, pedig....

S amikor már kellően szentimentális hangulatba kerültünk, azért még így zenéjüket hallgatónak is sok volt egy kicsit ilyen mennyiségben, akkor véget ért a buli, aminek a hangulati dramaturgiájára asszem elég jól figyeltek, értsd nagyon összerakták, a zenéjük nekem tetszik, melegen is voltunk, mi kell még? :)

Azért kegyelemdöfésként Gábor benyögte, hogy februárban HOBO búcsúkoncert lesz, úgyhogy akár el is kezdhetünk kutatkodni a jegy után, de asszem azért azt nekem még egy kicsit emészteni kell, főleg, hogy egy, az az egy számot sem ismerek (szégyen tudom) és azért az MCL sokkalta emészthetőbb, de majd szerintem rákészülök egy kis kontyalávalóval és csak túlélem... A Zuramért bármit.

Karácsony 2010 Komár

2010-12-30T22:13:00.004+01:00

Karácsony napján aztán a nagy örömködés után ismét nyakunkba vettük a kilométereket, irány Zala. Az időjárás nem annyira (brutál oldalszél, győztem az úton tartani a kocsit), de a gyerekeink kegyesek voltak hozzánk, csak kb. Fenyvestől volt hiszti a röghözkötöttség miatt, de azt még egy kis énekléssel és játékkal kompenzáltuk.

Odalent aztán kipakolás, ebéd, altatás, laptopba Cola borítás. Igen, sajnos sikerült szerény személyemnek Andiék vadi új, Jézuska által prezentált laptopjába belelöttyintenem a körülmények szerencsétlen alakulása miatt egy tényleg is mennyiségű cukros italt. Űgyhogy volt izgalom, de szerencse, hogy gyorsan lereagálták, Lackó hajszárítózta, Andi törölte, és a dolog meg is oldódott relatíve hamar. Ezúton is bocsánat, és jogosak voltak a húzások a hét vége folyamán. "Bogi, kérsz Colát? Laptoppal?" :)

A jól megérdemelt pihenés után (a gyerekek aludtak, amit mi jól megérdemeltünk) jött a Jézuska is ismét, sőt, még Szabiék is befutottak Barbiékkal együtt, úgyhogy elérkezett az a pontja az estének, hogy térdig jártunk a csomagolópapírban és földön játékukkal ismerkedő gyerekekbe botlottunk, de ahogy a kedélyek lecsitultak egy kellemes beszélgetős-italozgatós-gyertek vacsorázni, kész a husi és kér még valaki gyümölcssalátát? estébe fordultunk és ezúton is köszönet a családnak, hogy leszervezték, hogy a 26-i bulival ellentétben Karácsony napján el tudtak jönni és együtt tudtunk lenni, merthogy idén miattunk, pontosabban az emberem halaszthatatlan és pótolhatatlan munkája miatt egy kicsi rövidre sikerült a lent létünk.

Úton:

Örülünk:

Mondom, hogy térdig jártunk:

Csoportkép idén:

Elmélyülten játszom:

Mami:

Karácsony 2010

2010-12-30T10:58:00.001+01:00

Idén valahogy furcsa mód olyan lassan és nyugisan jött el a karácsony, pontosabban úgy fogalmazok, hogy decemberben minden napra jutott valami kisebb-nagyobb megoldanivaló, amit ha nem is erőltetett menetben, de tempósan megléptünk és mire ott voltunk hogy 24-e, valahogy összeállt a kép és mindent sikerült akkorra érkeztetnünk, amikorra kellett, mintha csak tanultunk volna logisztikát.

A bubuka karácsonyi nagytakarításomban is egész szép eredményeket sikerült elérnem, és fedeznem fel a házunknak olyan szegletét, ahol eddig úgy tűnik rés volt a pajzson, már ami a precíz takarítást illeti, de most még azok a szegletek is tisztán figyelnek.

Anyu az ünnep előtti héten szinte végig sütött, sütizett, mi a fákat intéztük és egyéb folyó ügyeinket, voltunk például az ovi Karácsonyváró koncertjén, immáron négyesben és idén is élvezték utódaink, de szép is volt. Egyetlen dolgot hagytunk ki, hogy elmenjünk a Vörösmarty téri vásárba, mert ezt beígértük magunknak és a gyerekeknek is, de ők mostanában a nátha örömeinek hódolnak, hol együtt, hol felváltva, így ezt kihagyásra került.

Nos tehát ránk virradt Szenteste napja, gyerekszellőztetés, aztán játszás, nagyobbik át a nagyszülőkhöz fát díszíteni, merthogy nálunk a nagy liberalizmusban nem a Jézuska hozza a fát, hanem mi magunk állítjuk és díszítjük, hovatovább, hogy még szentségtörőbb dolgokat is írjak, a Jézuska csak a gyerekeknek hozza az ajándékot, a felnőttek megajándékozzák egymást elmélet van, nagyban megkönnyítve ezzel saját ajándékozásunkat és ajándék érkeztetésünket, merthogy idén pl. a nehéz lett volna beadni a gyereknek, hogy miért hozta két héttel Szenteste előtt a mosógépet a Jézuska, főleg úgy, hogy az ovi udvarából látta, hogy a Saturnos teherautóról lepakolják a fiatalemberek a cuccot...

Szóval amikor a szomszédban már állt a fa, nálunk kellett gatyába rázni a befaragott fenyőfát, előtte egy kávézásos gyűlés keretében Gáborral koncepciót is felállítottunk, úgyhogy a fiúk neki is estek a díszítésnek, Grétus lepihent, hisz ez a nap mégiscsak sok volt már akkor neki, hát még nekünk belőle, és hol volt akkor még a vége. Én az ünnepi asztalt terítettem, és igen, nagyon király az, ha van egy baromi nagy asztalod, ahova a teríték, a díszítés és nem utolsó sorban az ételek is elférnek és még mi sem szorongunk, s ha még a konyha is készen lesz, vagyis lesz kb 5 m2 pakolófelületem, szemben a mostani 0,5 m2-tel, akkor lesz aztán csak igazán nagy a buli. Bár ne szóljak egy szót sem, ahhoz képest, hogy tavaly ilyenkor még a költözéses dobozokat rugdostuk el az étkező részből, hogy fel ne bukjunk benne, ahhoz képest most már ez egy matyó hímzés volt.

Este hatra beszéltük meg a vacsit, jöttek is nagyiék, a menü a szokásos tarnóci bableves (anyu), grillezett lazac hercegnőburgonyával, zöld körettel és mustáros tejföllel (én) és guba (anyu) + 6 fajta süti volt, és amikor a végéhez közeledtünk az étkezésnek, Bálint már sugdolózni kezdett, hogy akkor most kezdődik az "igazi" ünnep, értsd: jön végre a Jézuska. Az idei év nagy kérdése volt számára, hogy elhozza-e a Villám McQueen-es játéklaptopot, amire annyira de annyira vágyott, még levelet is írt, rajzolt, ragasztott és reménykedett. Aztán a család elvonult a teraszra Jézuskának csengettyűzni, s láss csodát, mire beértek a teraszról már ott is álltak a fa alatt az ajándékok. Már amiket képes voltam odatuszkolni, egy mosógépet csak nem toltam volna oda... :)

Volt aztán öröm meg bódogszág, látszólag minden ajándékot eltalált Jézuska, én Gábortól szétájultam, mert egyedül belevágott nekem egy felső és egy ékszer vásárlásába, amibe sokszor még én sem vagyok biztos, pedig ego terén nincsenek problémáim mint tudjuk, úgyhogy most egy Swarowski medál-nyaklánc-fülbevaló büszke tulajdonosa vagyok és nagyon örülök, mert már nagyon régen vágytam rá! A többi ajándék részletezésébe nem mennék bele, de azért idén sem csak néztük egymást a fa alatt, úgyhogy egy szavunk sem lehet ugyancsak.

Ezután már csak a játékokkal való ismerkedés és további sütemények pusztítása következett, és a hír tényleg igaz, hogy egy új helyen nem az első karácsony az igazi, hanem a második!
Aprónép gálaruhában és a fa:

Elmélyült legózás:

Csoportkép 1:

Szerzemény Gréta:

Szerzemény Bálint

Mamiék:

Mi:

Gréta nem volt hajlandó tovább fényképezkedni, úgyhogy Bálintot kaptuk el:

Max Dejardin

2010-12-07T00:52:00.000+01:00

Angliában volt ugye egy gondjaimra bízott és egyébként imádott kissrác, Max, aki mára ugyan egy majd 20 éves laklivá nőtte ki magát, de akivel néhány nagyon jó hónapot töltöttünk együtt. Azzal búcsúztam el a szüleitől, amikor hazatelepültem, hogy én, majd ha nagy leszek egy ilyen helyes, jópofa mókusnak az anyukája szeretnék lenni.

A minap meg is találtam őt a Facebookon és csodák csodájára még emlékszik is rám, bár már halványan, ami nem is csoda, mert amikor én náluk voltam, akkor töltötte be a 6. évét, s pont azokat a hónapokat töltöttük együtt, amik most Bálinttal előttünk állnak és ez csakis emiatt ugrott ez be, hogy mennyire kísértetiesen hasonlít a két srác habitusa és tulajdonképpen a vágyam meghallgatásra került. Bálint mostanában nagyon jó szériában van, helyes, szófogadó, érdeklődő, hajtja az angolt és gyűri a judót, ontja magából a verseket, amik ragadnak rá az oviban, csak kapkodjuk a fejünket, nem mintha kilóra mérnénk, de néha minket is meglep a tempó. Nem minthogy ha a fenti dolgokat nem csinálná, akkor nem imádnám, de be kell valljam, hogy hozzá még szigorúbb is vagyok, mint Maxhoz, de hát ő ugye ráadásul saját márka s egyébként is én szívesen tetszelgek a rossz zsaru szerepében, ha annak az az eredménye végső soron, hogy a gyerek nem egy perifériára szorult rettenet.

Egy szónak is száz a vége, volt Max-szal egy kis játékunk, amikor battyogtunk a suliból/ba s incselkedett velem vagy csak simán próbálkozott valamit rosszalkodni játékból. Megkérdeztem tőle, kedvesen hogy "How dare you..? - "Hogy merészeled...", amire az ő válasza az volt, hogy "I adore you" - "Imádlak"., s röhögött. Amiben ugye az angol mondatok kiejtése nagyon hasonlít egymásra és ezt nagyon tetszett neki is, nekem is és s még mondja valaki, hogy nem kurva jó dolog szülőnek lenni.
Amúgy pedig szeretem a Facebookot, ahol végre megtalálhatom a külföldi ismerőseimet is és utána anekdotázhatok imígyen.. :)

Nyári random 1.

2010-12-03T23:18:00.001+01:00

Nagyon kevés bejegyzést csináltam a nyár folyamán, ezért elhatároztam, hogy csak úgy l'art pour l'art fogok a következő post(ok)ban megemlékezni néhány nyári eseményről főleg képekben, és aztán sorra veszem az őszt is, merthogy azzal is legalább ilyen jól állok. Kezdjük is

Kijöttek az első napsugarak, zsupsz bele a kisebbséget egy lavórba az akkor még építési terület rettenet kertben, de ez őket egy csöppet sem zavarta. Gréta naaaaaaaaagyon élvezte a bulit, aztán megbékélt és a végén még az apjának is sikerült segítenie, mert az öreg valami hihetetlen rendetlenül hányta egymásra az Ytong téglákat.

Kora nyári nyugalom a lányokkal:

Ellátogattunk Félegyházára is, ahol a fényképen megtekinthető hogy szippantotta be gyermekeinket a nagy monitor és hogy azért a legkisebbekben van remény, akik a diplomáciai kapcsolatokat igyekeztek azért felvenni.

Azért tortázni együtt igen jó:

Van egy babám

pontosabban kettő vagy három (?) és nagyon szeretem őket:

S én is őket

Kultúr kommandó

2010-11-26T04:49:00.000+01:00

Nyár végére lecsengett az építkezés-lakáscsinosítás első, minden bitünket lefoglaló üteme, ami ugyan előremutat arra, hogy röpke számításaink szerint is még kb. 10 ilyen ütemet prognosztizálhatunk magunknak, de sebaj, most nem is erről akarnék írni, hanem arról, hogy a lecsengéssel ellenkező irányú folyamatként nekem kezdett nagyon hiányozni az, hogy programoztassuk magunkat és utódainkat.

Úgyhogy egy hirtelen alkalmon azon kaptam magam, hogy végre sikerült Halász Judit koncertre jegyet szereznem. Ha bárki azt gondolná, hogy ez nem nagy mutatvány, ne gondolja így, mert az. Jutka néni nem minden este és nem is mindenhol koncertezik és a jegyek pillanatok alatt elfogynak, mi viszont szerettük volna, ha Bálintnak és nem utolsó sorban nekünk egyszer legalább élőben is szerencsénk van hozzá. Így jutottunk el szeptemberben a Vígszínházban rendezett - egyébként menetrenden kívüli és jótékonysági - koncertre a felsőzsolcai árvízkárosultak javára. Én személy szerint nem láttam még Jutka nénit akcióban és koncertközegben, de azt kell mondjam, hogy van rendesen kondija, az egy órás folyamatos éneklés mellett tisztességgel bemozogta a színpadot és tényleg egy élmény volt kicsinek és nagynak egyaránt. Volt boldogság.

Aztán elkapva ezt a csapást apukám munkahelyének jegyüzérét is támogatva rendeltem jegyeket a Négyszögletű Kerek Erdő előadásra a Madáchba matinéidőpontban. Ebben a Csukás mesében van Ló Szerafin, Vacskamati, Alomo, a fékezhetetlen agyvelejű Nyúl és nem utolsó sorban Dömdödöm, mely hősök a szürkeállományom alapos átkutatása után ugrottak csak be, de ha ezt bárki kérdi, akkor letagadom, mert alapmű. Nagyon tetszett elsőszülöttnek az egész színházasdi, szerintem első körben azért, mert erre a mókára Grétát azért még nem vittük el, úgyhogy 1/1 tulajdonrészben birtokolhatott mindkettőnket, csinibe lehetett öltözni, mert fiú létére ez úgy tűnik fontos és egyébként is még a ló is kék volt a színpadon.

A kötelező kellékek, mint hogy "Jaj anya én úgy megéheztem" délelőtt fél 11-kor, a pereces-pult előtt az előadás szünetében egy olyan reggeli után, amit gyakorlatilag 9-kor hagyott abba, picit átlátszó volt, már tulképp nem is lepett meg bennünket, de sikerült egy majd előadás után eszünk valamit elterelő hadművelettel kikerülni és megúszni a sorba állást, de amúgy nagyon helyes volt egész végig, mintha egy varázsvilágba csöppent volna. Szeretném még valamilyen karácsonyis dologra elvinni, talán bábszínházba, már múltkor az igazán karácsonyis Diótörő nem aratott osztatlan sikert (igaz nem próza volt és az 4 évesen még nem buli), de nagy élmény vele elmenni, úgyhogy felvesszük a repertoárba ismét a színházat, csakúgy mint magunknál és letöröljük a port a családi kultúrprogramról, miszerint minden hónapban menjünk legalább egy előadásra.

Bálint aranyköpései

2010-11-18T21:45:00.000+01:00

A minap egy szál bugyiban merészkedtem a fürdőből a fiam útjába penderedni a reggeli készülődés közben, amikor is annak a kérdésnek futottam neki, hogy "Anya, mit flangálsz itt mezítciciben?" :)))))))))))))))))))))))))))

Betyár világ

2010-11-06T05:41:00.001+01:00

Az most már biztos, hogy nem fogjuk nagyra vinni és a akárhogy is a csúcsokra akarunk törni, maximum kis dombocskákat fogunk elkönyvelni sikerként. A minap hallottam egy ismerősömtől, meg az elmúlt évek alapján nyilvánvalóvá is vált, hogy tulajdonképpen minden előrelépésnek a záloga, hogy tudd, hogy kinek, mikor és hova kell tenni a borítékot, vagy ha úgy tetszik Nokiás dobozt, nincs másik út, enélkül marad a maszatolás meg a kínlódás. Ha a fenti dologhoz nincs gyomrod, vagy habitusod, halj éhen.

S igen, lelassult a gazdaság, szinte minden szektor, mindenhonnan azt halljuk, hogy megy a vergődés jobbra, meg balra, bár gondolom főként balra, s én már egy ideje, úgy másfél éve nyünyörgöm, hogy betyár világ jön még ránk, de azért ennyire nem gondoltam volna hogy.

Az, hogy a magyar politika egy kabaré, már nem újdonság, az, hogy a politikai elit kitermeli a maga sleppjét, vagyis inkább ápolgatja a lelkét, az, hogy a Kósa-Szíjjártó agyament kijelentéseitől nekünk soktízezer forinttal nőtt a törlesztőrészletünk (igaz, minek vettük fel, vessünk magunkra - nem is hibáztatok én ezért senkit), aztán viszont valahogy vissza sem ment az árfolyam, az, hogy két lábbal fogják tiporni az elmúlt húsz évben úgy-ahogy működő jogállamot, ami nem tökéletes, hol az a demokrácia, de valamely konszenzusos megegyezésen alapul, mely konszenzust most azon a jogcímen, hogy idén áprilisban volt egy szavazófülkés forradalom, vagy mi az elmebetegség és ők most aztán mindenre kaptak felhatalmazást a Zistenadta Néptől (tőlem speciel nagyon nem) olyan szinten rúgják a sárba hogy csak nézünk. De! Mindez még csak a kezet. Jönnek még itt a finomságok, vannak még a pokolnak egyéb bugyrai!

Ez most csak azért érdekes, mert azzal már régen tisztában vagyunk Gáborral, hogy nekünk, pontosabban a mi egész korosztályunknak pont annyi forint, oppárdon euro lesz a nyugdíjunk, vagy nevezzük bárminek az időskori járulékot, szóval pont annyi lesz, amennyit félreteszünk magunknak. Nem fogunk kapni senkitől egy petákot sem, mert nem lesz annyi aktív fiatal, aki kitermeli a nyugdíjravalót. Ez demográfiai tény, nincs vele mit vitatkozni. Nem kérdezték 10 éve sem, hogy mit akarunk, be kellett lépnünk az önkéntes magánnyugdíjpénztárba. Na de azt, hogy az elmúlt 10 év kvázi gyűjtögetését (amiből ugyan néhány évet gyerekszüléssel és neveléssel töltöttem, igaz csak 2-t mertünk bevállalni, mert nincs elég vér a pucánkban, bár ahogy elnézem ezért még lehet, hogy kapunk rossz pontokat, jókat legalábbis biztos nem), tehát ezt a 10 évet (ami egy átlag ember 40 év munkaviszonyának pont a negyede és az úgy arányaiban már kurvára nem vicces) nem fogják elvenni, mert akkor inkább fogjuk a cókmókunkat, aztán adózunk a munkánk után Valahol Európában, ahogy sok más korosztályunkbéli. Ezeknek gyűjtsük a pénzt? Ugye ezt nem gondolják komolyan.

Merthogy áprilisban azt a választást, ahol a Gazemberek és a Pszichopaták között kell választani, ne nevezzük választásnak, ahogy azt az Index egy blogolója is írja, érdemes átfutni... Rögtönző Viktor

S úgy látom kezdenek a gyógyszerből teljesen kifogyni..

Édes pofa

2010-11-03T00:39:00.000+01:00

Bálint: Anya, mi régen is mindig itt fogunk lakni?
Én: Kicsim, tedd egy kicsit rendbe ezt a mondatot, mit akarsz kérdezni?
B: Mi mindig itt fogunk lakni?
Én: Remélem, én már nem szívesen költöznék megint.
B: Mert én mindig-mindig itt szeretnék lakni már veled és apával és Grétussal.
Én: Komolyan? És nem akarsz egy kislányal majd megismerkedni, hogy legyenek ilyen helyes babáitok mint Te meg Grétus nekünk apával?
B: Nem, én mindig itt akarok élni veletek. Soha nem akarok elköltözni és csakis apa kollegája akarok lenni.
Én: Jól van Drágám, nálunk mindig lesz hely neked, de azért még majd később megkérdezlek erről. :)))

Kíváncsi lennék, hogy 10 ill. 20 év múlva hogy zajlana le ez a beszélgetés... :) Ezt azért levideóztam, hogy meglegyen... Ki tudja mikor kell majd használnom. :) Hej, de nagyon nem írigylem majd a menyem... :)

Osztálytalálkozó osztálytalálkozó hátán

2010-10-31T22:11:00.001+01:00

Az idei ősszel sorra vonultunk el osztálytalálkozóra. A sort anyu kezdte, aki szeptember elején, a költözés kellős közepén ment el a ki tudja hányadik ( :) ) érettségi találkozójára, de végül is mindegy is a sorszám, mert minden évben ősszel találkoznak egy ideje, így már nem is számolják.

Aztán Gábor kapott teljesen váratlanul egy meghívót a gimis osztálytársnőjétől, hogy akkor 3 hét múlva találka Nagykanizsán. El is ment, s a végén még én is csatlakoztam, bár státuszom első körben a sofőrködésre redukálódott, de aztán néhányuk a volt osztályból még nem bírt magával, úgyhogy én is csatlakoztam az after-partyhoz, de jó volt, mert jó fej emberkékkel sikerült beszélgetnem, már amennyire a vendéglátóipari egység retro-bulija ezt engedte. Viszont találkoztam végre az elmúlt 11 évben kizárólag "Kovács Zoli barátomnak" emlegetett fiatalemberrel. Én emberről, akivel ráadásul még nem is találkoztam még sohasem tudtam ennyit, s végre megelevenedett előttem teljes valójában. :) (Remélem Zoli olvasod és talán még kommentelsz is... :) ) A lényeg, hogy mindenki jó fej volt, még a volt ofőt is megismertem, aki most már igazgató a Batthányiban.

A mi osztálytalálkozónk ("találkozunk 5 évente") nem ért akkora nagy meglepetéssel, hiszen immáron 3. alkalommal szervezzük a Timivel kart-karba öltve, úgyhogy idén is nekifutottunk, talán meg is ugrottuk, annyi újdonsággal, hogy most elhívtunk néhány minket tanító tanerőt is, akik helyesek voltak és el is jöttek.

Jó volt találkozni a többiekkel, jók ezek az események, még ha nem is tudsz mindenkivel hosszasan beszélgetni és elmélyedni, de jó egy kupacban lenni megint és hallani egymásról. Alapjában véve mindenkit nagyjából arra felé fújt a szél, amerre úgy gondolja, hogy nem annyira rossz irány, sok gyerkőc van (ezt Gábor is megállapította) és végül is senki sem fordult ki önmagából, és vett 180 fokos irányt az élete. Továbbra is értetlenül áll az ott lévők nagy része azok előtt, akik igazolatlanul voltak távol, formálódni kezdenek azok az emberkék, akik notóriusan távol tartják magukat az eseménytől, de hát ez van, nem vagyunk egyformák. Szerencsére.

Viszont új információval lettem gazdagabb magamat illetően, ugyanis Hédi ofő kifejtette (egy másik sztori kapcsán), hogy én már a gimis évek alatt is EGO voltam. (Hozzá kell tenni, hogy Hédinél azt sosem lehet tudni, hogy ez pozitív v. negatív értelemben kell-e érteni, mert fanyar humora az van. :) )De mondtam neki, hogy akkor nem is tudom, hogy mit szólna hozzám ma, amikor sokkalta nagyobb egonak képzelem magam, mint képzeltem magam a kilencvenes évek elején. :))) Fő az önbizalom, és a lényeg, hogy engem érjenek a fények. :))

Tényleg három a kislány! :)

2010-10-27T23:37:00.000+02:00

Rájöttem, hogy mennyire hülye vagyok. Még nem is írtam le, hogy az Erdei családban Hanna és Lili mellé a gólya márciusban, ha minden igaz, elhozza Mírát, hogy kiegészüljön a hármas fogat, Gábor felett teljesen átvegyék a hatalmat és virágozzon a girl power!!! :-)

Ezúton is szeretnénk gratulálni és sok-sok-sok türelmet kívánni, mert azért három gyerek az már kemény menet, de irigykedünk is azért. :)

Gondoljatok bele, ha összetalálkozunk a fiúk-lányok aránya pont kiadja a Magyarország-Anglia meccs dicsőséges eredményét: 6:3 :)

Gréta 1,5 éves - státusz

2010-10-26T13:02:00.000+02:00

Ebben a hónapban a leányzó betöltötte a másfeledik életévét, ennek örömére megpróbálom ide összerakni a felmutatott érdemeit.

Először is baromi jó fej a csaj, s legalább ennyire nehéz eset is. Tiszta anyja. Olyan akarat van benne, hogy néha csak nézünk. Az a körülmény, hogy a nagyszülők kiköltöztek egy kicsit szarul érintette őt, mert ez azt is jelentette, hogy a szakszervezete is elköltözött, mert a jó mami mindig kibulizta, hogy egyéb tiltásaink ellenére csak egyen pl. még egy kis kekszet, hisz olyan vézna az a gyerek. :) Na jó, ilyet nem mondott, de ők ketten azért, sőt néha papival is megerősítve nagy frontot alkotnak. Úgyhogy most sanyarúan tengődik itt az anyjával és az apjával, akik bizony sokszor rászólnak, viszont ő kiválóan megtanulta a NEM szócskát, és bár MEM-nek mondja, gyakran alkalmazza mindenkivel szemben. Hogy a szakszervezet érdemeit is említsük, amikor nekem más irányú elfoglaltságom van, akkor nagyon jól elvan mamival, sőt csomó mindent tanult tőle, testrészeket, mondókákat, most a bilizés van porondon, merthogy mondja már, ha van esemény, de többnyire utána, de volt más sokszor találat a bilibe is, amire büszkék vagyunk.

Pohárból az Istennek nem akar inni, múltkor képes volt egy napot szomjazni, a végén én adtam fel, de nem volt hajlandó semmi másból elfogadni a folyadékot, csak cumisüvegből, úgyhogy ez még a jövő zenéje, hogy hogy szoktassuk le róla, de nem állunk jól.

Amúgy nagyon eleven, ez abból is látszik, hogy nem telik el hét, hogy ne törné, horzsolná, ütné be magát, mert megy, mintha kergetné valaki és azért a mozgáskoordinációval még vannak gondok.

Szerencsére az evőkéje is kiváló. Bálintnak sem volt rossz, az is mindent megevett szinte, de Grétánál megkockáztatom, hogy falánk a lelkem. Bárki ül az asztalnál és bármit fogyaszt, nem hagyja vámolás nélkül a dolgot, néha tényleg túltesz mennyiségben a bátyján is.

Távolságtartás van benne, az ismeretlen v. ritkán látott fiúktól/férfiaktól nagyon fél, főleg ha még szemüvege is, az teljesen kiveri a biztosítékot és a kezét a feje mögé kapva üvölt, levegővétel nélkül csakúgy mint állítólag én 33 éve, de hát valami jót is kell örökölnie tőlem. :)

Bálinttal nagyon rapszodikus a kapcsolatuk. Amikor a nagyobbik az oviban van 100X emlegeti és keresi, de amint hazaér egy percen belül 2X úgy összevesznek, hogy mindkettő sírva üvölt, ezen még dolgozni kell, bár mondjuk a fogócskán és a bújócskán kívül nehéz egy 5 éves és egy másfél évesnek az érdeklődési körét egy mederbe terelni, de minden délután, este és hétvégén kísérletet teszünk rá.

Aludni kb. 1,5 hónapja csak egyszer alszik naponta, akkor viszont jó nagyot, ebben legalább szinkronban van Bálinttal, és így nincs a háztartásban 9-17 óráig legalább egy alvó gyerek, és ez ad egyfajta szabadságot, hogy csak 13-16-ig kell relatíve csöndben lenni, de ugyanakkor nagyon lecsökkent az az idő amikor csak egy gyerekre irányítjuk a figyelmünket, mert amíg aludt pl. Gréta, addig csakis Bálintoztunk és fordítva, de megoldjuk, végül is így van ez jól.

Mit is akartam még. Fogainak száma 14, a két alsó szemfoga most nő, szenved is miatta, éjjelente fel-fel sír, de egy hét felkapdosás után leszoktam róla, mert ilyenkor tulajdonképp fel sem ébred, fél perc múlva nyugodtan alszik tovább, én meg a fél éjszakát fent töltöm, mert nem bírok visszaaludni.
Vigyori Manci:

Modern life

2010-10-06T23:58:00.000+02:00

Káposztásmegyer és Keszi között van egy aluljáró, ami mellett a minap elautókáztunk a Zurammal.

Volt az aluljáró bejáratánál egy parlagon álló nagy reklámtábla a következő graffiti felirattal: "Modern life is just a checklist of superlatives in styrofoam."

Még szerencse, hogy külön-külön is, de ketten aztán tényleg olyan okosak vagyunk, hogy össze tudtuk valahogy tenni a jelentését némi angol-latin-építőipari ismeretekkel. Az első ismeretet én bírom, a középsőt mindketten, az építőiparival meg Gábor rendelkezik, aki felhomályosított, hogy a styrofoam gyakorlatilag a hungarocell nemzetközi neve, csak nálunk hívják többnyire hungarocellnek, mindenhol máshol az styrofoam.

Magyarul a lényeg, hogy "a modern élet nem más, mint hungarocellbe csomagolt prémium/szuperlatívusz termékek vásárló/beszerzendő listája". Bár a checklistet nem erőlködöm lefordítani.

És ez sajnos így van, bár minden erőmmel harcolok, hogy a fogyasztói társadalom beszippantson, bevallom, bár nem vagyok büszke rá, én is elcsábultam.

Amikor anyuék is Dunakeszin kezdtek élni, úgy döntöttek, hogy sokkal korábban, mint ahogy nekik az a házban majd kell, bevásároltak egy mosogatógépet, mert 6-an azért termeltünk mosatlant, illetve végre akkora ingatlanban élünk, ahova el is fér egy ilyen gép. Régen akart már Gábor is, én is, de mindig át kellett volna a konyhát rettenetesen variálni, meg egyébként is túl lehet élni nélküle. Hát nem akarok sznobnak tűnni, de ez a gép szerintem egy nagyon nagy találmány, amit minden háztartásban kötelezővé tennék a nők érdekében. Anyuval sztereóban és erősen verjük a fejünket a falba, hogy nem korábban vásároltunk már ilyen gépet, mert ahány órát már eltöltöttünk mosogatással, s ha simán csak leültünk volna azalatt az idő alatt és olvasunk valamit, vagy netántán azt az időt valami még hasznosabbra töltjük, már lehet, hogy rég nem itt tartanánk.

Tehát a fentiek folyományaként, amikor kiköltöztek a szülők a jól megérdemelt házukba, vitték magukkal ezt a szuper találmányt. Na akkor megrettentem. Ez pont a szülinapom előtti hétvégére esett, mondtam is Gábornak, hogy bármit is tervezett, cancel, azonnal irány venni egy mosogatógépet, mert én be vagyok tojva.

Így lett az én idei - kicsit bőséges - ajándékom egy MOSOGATÓGÉP. Az már csak hab tortán, hogy pont a szülinapomon hozták ki, Gábor be is üzemelte és azóta is boldogan szolgálja kis háztartásunkat. Nekem mondjuk van szégyenérzetem, mert ez tényleg gyarlóság, viszont konyhánk a mai napig sincs, pontosabban van, de kölcsön az is. :-) Úgyhogy az a checklist még nagyon kezdetleges, de az a véleményem, hogy, igen, ennyi kényelem nekem is jár emellett a sok idegbetegeskedés mellett, és tényleg csak azt sajnálom, hogy nem korábban lettem gyarló.

Sokadik újabb költözés

2010-09-15T22:05:00.000+02:00

Nos, teszek egy halvány próbálkozást a blog újraélesztésére, reméljük összejön.

A NAGY HÍR az lenne, hogy úgy néz ki, hogy a szeptember 11-ről 12-re virradó éjjel a szülők az ÚJ HÁZBAN aludtak, tehát hivatalossá vált, hogy beköltöztek. Ezt 12-én, anyu névnapján meg is ünnepeltük, koccintottunk a régóta tartogatott arany pezsgővel, amitől aztán nagyon aranyosak lettünk és próbálunk igazodni a merőben új szituációhoz. Azt beszéltük Gáborral, hogy lehet, hogy ennyi idősen (és határozottan fiatalosnak nevezném a szülőket!!!) nem biztos, hogy belevágtunk volna ekkora horderejű műsorszámba, de szerintem nekik is az utolsó pillanatok voltak, amikor még bírták kvázi meghülyülés nélkül. Azért voltak pillanatok, amikor főleg anyu a kiborulás és az üvöltés szélén állt, de azzal nyugtattam magamat és őt is, hogy egy építkezés sehol sem fáklyás menet, és lehetne rosszabb is, de végül is kiböjtöltük, ott vannak, igaz még kupiban, de ez már csak a finomhangolás. S én még azt hittem a múlt esztendő volt a nehéz.... Egyébként érdekes, hogy majdnem napra pontosan egy éve (szept. 5-én) vettük birtokba a házat, úgyhogy még ez is alkalmat adott egy kis koccintásra.

Úgyhogy most mi is egy kicsit mozgolódtunk a házban, átfunkcionáltuk a gyerekek szobáit, szétültettük, pontosabban szétfektettük őket, mert bármennyire is frankó ötletnek tűnt, hogy egy szoba lesz az alvásra és ruhásszekrény tárolásra, egy pedig csakis a játékra, nem működött, mert legtöbbször zavarták egymást az alvásban, piszkálták egymást, hol az egyik, hol a másik nem tudott aludni, s így csak a hiszti volt. Csinosítunk, bútorokat vettünk/veszünk még, és még és még, látszólag sosem lesz elég belőlük, pedig már idáig is vettünk eleget, Gábor állandó jelleggel bütyköl, rak össze, szerel, javít és épít mint egy nagyon jó szaki. Apropó még nem is írtam, hogy amúgy teljesen szét vagyok ájulva tőle, mert több, horror árajánlat után felszívtuk magunkat és úgy döntöttünk, hogy megcsináljuk anyuék konyhaszekrényét. Én bevállaltam az adminisztrációt és anyagbeszerzést, és segítettem a kezdetekben, de a fizikai munka dandárját apukám segítségével Gábor csinálta és valami gyönyörű lett. Biztos vagyok benne, hogy ha egyszer elfogynak a kémények, akkor ezzel kellene foglalkoznia, mert van türelme hozzá és valami csudaszépen dolgozik. Nagyon büszke vagyok rá!

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy az elmúlt egy éves segítségét megköszönjük az Erdei családnak is, akik nélkül jó pár fokkal nehezebben tudtunk volna néhány dolgot megoldani. Az elmúlt hónapok folyamán helyes kis barterezések folytak keresztbe kasul, de tényleg olyanok nekünk mint a jó keresztszülők, mindig ott vannak és segítenek a kis mókusoknak.

Továbbá innen a szomszédból kívánunk a Farkas családnak nagyon sok örömet és boldog percet az ő kis házukba, aztán nem sokat szidni a nyugati szomszédokat, mert átmegyünk ám!!!

Folytatás

2010-09-06T20:39:00.000+02:00

Bár minden jel arra utal, mintha a blogunk beszüntette volna a létét, ez nem így van, azaz a látszat ismét csal. Minden nap gondolok rá, hogy írni kellene, de valahogy nem jön össze az alkalom/inspiráció vagy egyáltalán.
De fogok írni, mostmárténylegnagyonbiztoshogy a héten.

Bálint 5 éves lett

2010-07-28T23:22:00.000+02:00

Mint ahogy 5 éve a forró nyári melegben, most is izgalom volt július 24-én, amikor is Bálintunk 5 éves lett. Az ajándékon már hónapok óta ment a műsor, mert biciklit szeretett volna, de a méretéhez már a legkisebb felnőtt kellett volna, ellenben amikor egy ilyenre ráült akkor kicsit nagynak bizonyult, viszont legalább félt is rajta. Dugába látszott dőlni a projekt, amikor is egy jóképű legnagyobb gyerekméretbe belefutottunk az egyik sportboltban és az eldöntötte a mesét. Nagyon tetszett neki, mi több, CSÖNGŐJE volt, ami a legfontosabb ismérve egy jó bicajnak Bálint szerint. Azt már ugyan mondanom sem kell, hogy nem oldalkerekes bicaj ez, merthogy már nagyon tud a fiatalember kerekezni. Olyan apróságok, mint hogy nincs sárhányója elől-hátul, nincs lámpája elől-hátul már nem számított neki, viszont a gondos apa, aki előtte megszakértette a céltárgyat, azért még hozzárakatott. Azért vicces, hogy manapság ezek már nem alap dolgok egy biciklihez....

Megvolt a boldogság, sőt még a délutáni vendégsereg, pontosabban Timiék még bukósisakot is hoztak ajándékba (vajon honnan sejthették, hogy pont aktuális :) ), de kapott szép számmal sok szép és hasznos ajándékot, könyvet, társast, gyurmát, ugráló labdát, győztük köszönni. Merthogy nagy fába vágtuk a fejszét, most, hogy rendelkezünk kerttel, mertünk hívni vendégségbe 7 kollégát, ami ugye a sajátjainkkal együtt 9 gyerek, de természetesen nem tessékeltük kis a meghívottak csoporttársak testvéreit is, úgyhogy Marci két ikertesója is csatlakozott, ami összesen 11 fő 6 év alatti mókust hozott össze, ami azért kemény szám nekünk, de mivel többségében a szülők is jöttek, így azért egész kellemes volt a szülő-gyerek arány, meg azért volt elfoglaltság is. Ilyenkor jó, hogy gyakorlatilag 4 gyerekre való játékkészletünk van, úgyhogy mindenki talált a fogára valót, bár azért voltak összecsapások, fondorlatok és szövetkezések egymás ellen, de végeredményben látszólag jól érezték magukat a gyerekek és ez volt a lényeg. Többségük haza sem akart menni, Ákos például úgy elbújt a hazamenetel elől Bálint ágy alatti kuckójába, hogy a frászt hozta többségünkre, de megleltük a szökevényt. :)
Fogytak a sütik, az ételek is, bár a logisztikában még van mit fejlődni, viszont a buli egy pontján felmerülő főtt kukorica (vajpuha) a vártnál is jobban debütált, és beszippantott többünket, faltuk mintha még nem ettünk volna aznap.
Az Ég is szeretet bennünket úgy tűnik, mert a 2 hét kánikula után a szél az fúj, meg lehűlt a levegő, de eső egy csepp sem esett, ellentétben a másnappal, amikorra szinte őszi hideg állt be egész napos áztató esővel, az szép lett volna, ha a lakásba ragadunk ennyien.
Mindenkinek köszönjük a részvételt, a sok szép ajándékot és várunk Benneteket jövőre is!

Jöttek az ajándékok:

Természetesen be kellett mutatni a bicajt is a nagyközönségnek:

A lányok boltosat játszottak:

S a torta is megjött, Bálint kérésére focis:

Mondom én, hogy fogyott a kukorica, mint a cukor: :)

Veró esküvő

2010-07-27T11:43:00.000+02:00

eróka még az ügyvédiben volt nekem jó kis kolléganőm, akkor még "csak" ügyvéd-bojtárkodott és a szakvizsgái előtt volt, de mára felvitte az Ég a dolgát, mert az APEH-nél osztályvezető a lelkem, mindenesetre meglepett, amikor bő egy hónapja egy esküvői meghívót adott át. Én annyira jól voltam informálva, hogy azt hittem még az előző fiatalemberrel van, akivel még találkoztunk is, de nagyon nem.

Úgyhogy mentünk esküvőre családostul, bár megszeppenve, mert Kispest nem az a rész, ahol nagyon ismerősek vagyunk, de hát a főtér ott is főtér, hamar oda lehet találni. Nagyon meleg volt, és Bálint az egyébként nem hosszú polgári ceremónia 2. percében megkérdezte, hogy mikor megyünk haza? ...
A menyasszony nagyon kitett magáért, s még némi hasonlóságot is felfedezni véltem a ruhája és az én ruhám között, főleg anyagában.

Sok más eseményről nem tudok beszámolni, az ügyvédiből volt még ott egy-két ismerős arc, hamar véget ért, ellenben ezúton is kívánunk az ifjú párnak sok-sok boldogságot! És reméljük, hogy hallunk felőletek a jövőben is!!!
Itt jön a menasszonyka:

Hopp egy ifjú pár:

Lányok, dobom a csokrom:

I. csíkos judoka lett Bálint

2010-07-26T11:57:00.000+02:00

Bálint a múlt héten judo tábort nyomott. Úgy voltunk ezzel a táborral, hogy erőltetni nem akartuk, ha van kedve menjen, merthogy az utolsó két hónapban is volt még nyünyörgés, ha edzés volt, viszont az utolsó néhány órájukon voltam, sőt, a legutolsó óra bemutató óra volt, amin még Gábor is volt. Azóta nem tudom mi történt, de várta, csinálta, s amikor a tábor előtt elmentünk IGAZI judo ruhát venni (eddig póló-sort együttesben sportolt, de hát táborra már kell egy komolyabb eresztés), szóval azóta teljesen oda van, mindjárt este bemutatózott is nekünk, pedig csak a ruhát akartam rápróbálni, hogy nem vettünk-e nagyon más méretet.

Egyébként nagyon vicces egy ilyen óra. Gábor bácsi, az edző, a pedagógusok gyöngye, tényleg nagyon-nagyon jól csinálja, imádják a gyerekek, minden megvan benne, ami kell, hozzáértés, humor egy kis szigor, egyszóval tuti. Bálintnak még mondjuk van mit csiszolni a mozgástechnikáján, de végül is 5 évesen ez nem csoda, s ha a fekvőtámaszát látnátok.... Az valami csuda. Gyakorlatilag a fenekét emelgeti, de állítása szerint jól csinálja... :)
No de végigsportolták a múlt hetet, és ugyan volt a táborleírásban valami vizsga a végén, de gondoltuk ez ránk úgysem vonatkozik, mert még nem tartunk ott. Pedig de. A tábor végén egy bizottság előtt levizsgáztak és minden jel szerint sikerült mert kaptunk papírt róla, meg egy fekete csíkot, amit a fehér övre kell felvarrni. Mint megtudtam ebből a csíkból kell még kettő, meg egy sárga csík és akkor elérjük a sárga övet. Na ez még messze van de már most rém büszkék vagyunk. :)
A plecsnis oklevéllel:

Bemutatózás:

Lili 2 éves

2010-07-13T17:11:00.001+02:00

Azzal kezdem, hogy elfelejtettük a fényképezőgépet elvinni, úgyhogy ha sikerül képet ide tenni, akkor azokat Erdeiéktől loptam. Viszont legalább mikor eljöttünk otthagytuk a Gréta cipőjét, Bálint napszemüvegét és fürdőgatyeszát. Jól kis család vagyunk mi.

A buli természetesen kiváló volt, minden földi jóval és finomsággal, és igazán gyerekbarát környezettel. Mindig elámulok Tiimiék kertjének a bugyrain, mindig felfedezek valami újat, amit eddig még csak nem is sejtettem, hogy ott van, főleg így ünnepi díszben.

Volt finom grill, meg sütik, medencézés és fogócskázás, a sok gyerek megmozgatta az egész járműparkot a biciklitől elkezdve a húzható kiskocsin, traktoron át.

Az ünnepelt süni tortában részesült mi meg egy jó kis vendéglátásban. Talán azt már mondanom sem kell, hogy a torta "home-made" volt, bár Lili még határozza meg oly jól körülírhatóan az igényeket, mint Hanna, de Timi megint ügyes volt.

Jelentem nem sikerült lopnom a blogjukról, úgyhogy ezúton szeretnék kérni Tőlük képet, amit publikálhatnék. :)
Nos megjöttek a képek, én meg jól lekicsinyítettem és íme:
Az utolsó instrukciók ajándékátadás előtt:

Bálint gazda:

Pancsi

Ééééééééés a tooorta!

Bálint aranyköpései

2010-07-12T16:13:00.000+02:00

Mostanában Bálinttal el tud szaladni a ló, nem mindig sikerül azt a pontot megtalálnia, amikor abba kellene hagynia egy valami tevékenységet, rosszaságot, amit éppen sikerül csinálnia. Ilyenkor az szokott lenni az eligazítás, hogy "Bálint, érezd hol a határ!" Biztos nem érzi még 5 évesen, de idővel csak megérzi.

Tegnap ülünk a vasárnapi ebédnél, kivételesen nyugi is van, amikor a csöndbe Bálint megszólal:

- " Most mindenki érezze hol a határ".... :-)

A másik jelenség, hogy ellentéten 4 éveskori önmagával elfelejtette egyeztetni a határozott névelőket a főnevekkel. Egyszerűen nem tudom mi történt, de ezt régen már tudta.

A következő fülborzoló dolgok jönnek ki a száján: Esik A eső. A óvodában. A iskolában. A enyém. A én ....-m. Ááááááááááááááááááááááá!

Már kértem szépen, már kértem csúnyán, már kiabáltam is, hogy legalább azt a szófordulatot jegyezze meg, hogy AZ Enyém és AZ ÉN ....-m, de hasztalan. Hogy lehet ezt a nyelvtani szabályt elmagyarázni egy 5 évesnek? Bár többen azt mondják, hogy majd kinövi

Ja, s a fényképezni továbbra is fémpékezni nála.... :-)

Gréta első hajvágása

2010-07-12T15:52:00.000+02:00

Tisztelegve a nyár előtt és eleget téve a gondos szülői szerepnek hajnyírásban részesítettük kisebbik gyerekünket. Kiindulva abból, hogy a körömvágást mennnnyire utálja, semmi jóra nem számítottunk, merthogy azt végigüvölti. De egyszer élünk, fussunk neki a hajvágó géppel, az már Bálintnál is bevált. Meg az első hajvágások úgysem a szépségről, hanem a praktikumról szólnak.

Meglepetésünkre nagyon jól fogadta a dolgot, egy nyikkanás nem volt, érdeklődve végigasszisztálta ahogy az apjával egymás kezéből kikapkodjuk a gépet.

Előtte:

S utána:

Az a nagy lobonc középről eltűnt és helyes golyófeje lett a csajnak.Ahogy apukám mondta: "Amikor elmentem itthonról még egy fiú és egy lányunokám volt, most meg van két fiú."

Mielőtt elkezdjük lányosra növeszteni szerintem van még ebben a sztoriban egy rövidre vágás, bár ez a "vágjuk rövidre, akkor erősödik" nálam 15 évig nem jött be.

Kitört a nyári szünet!

2010-06-19T22:46:00.000+02:00

Személy szerint én már nagyon vártam. Visszakapjuk kicsit Bálintot, aki kezdett az utóbbi időben eltávolodni, hisz az oviban gyakorlatilag több időt volt, mint velünk. Ami azért érződött. Így év vége felé el is fáradt, meg olyan jó vele lenni, az utóbbi hónapokban annyira sokat változott. Korábban sem volt az a magának való gyerek, figyelt mindenre, de most valahogy annyira kinyílt az értelme, hogy csak ámulunk, nagyon jó fej kiskrapek, bár jó pár eszetlenséget hazahozott ~~a büdös kölke~~ a gyermek, de legalább lesz két és fél hónapunk, hogy kineveljük belőle. :-)

Az ovis évzáró már megvolt máj. 20-án, s én már két éve nem értem, hogy miért van évzáró, amikor utána még vagy egy hónapig járnak, sőt, többen vannak az ügyeletben meg még július közepéig (még a suliba menők is), de miután ez már a második oviban van így, elfogadom, nem nyünnyögök, nem is volt sok időm rá, merthogy SZMK-aként az ajándékok beszerzése és az utolsó szülőin a beszámoló rám maradt, volt vele dolgom.

Várakozással tekintünk a nyár elébe, egy csomó programot kitaláltunk már, jönni-menni fogunk, élvezzük a kertet, ami alakításának Bálint aktív részese, homokozót csinált Apa épp a héten, jó pár baráttal szervezünk randit, s még táborok élményei is előttünk állnak, csak mert sanyarú a gyerekkora, amint azt a minap kifejtette.

S várjuk a jövő ovis évet is, amikor már nem lesz Lacika, elsőszülött országos barátja, nem mellesleg az ovi rettegett fenegyereke (ő egy külön bejegyzést megér, de még emésztem), s talán több tér jut Bálintnak és jobban kiderül róla, hogy milyen jó fej mókus, talán rajzban fejlődik, mert most khmmm. nem egy Picasso (anyák napján csak az engem megörökítő rajz hiányzott a faliújságról, szerintem simán nem merték kirakni, olyan felismerhetetlen paca volt) s nem utolsó sorban nem fog a legkisebbek közé tartozni, mert most a vegyes csoport miatt kicsit kavarodott benne, hogy akkor ő most inkább a kicsikhez tartozik (készségei, képességei alapján), vagy a nagyobbakhoz (magassága miatt), merthogy majdnem a ballagókkal volt egy magasságban.

S még egy, remélem az öltözési sebessége is nőni fog, mert most kb. egy nyugdíjas csiga tempóját diktálja, mondta is az óvó néni, hogy mindig ő az utolsó az átöltözésben, amikor mennek az udvarra. Kérdeztük is minap egy esti fürdés-öltözés-fogmosás maraton után (az apja már feladta, pedig az nagy szó), hogy "Bálint, az oviban is ilyen lassan megy az öltözés?" Válasz: "Igen, akkor is tökörészek."

Design váltás

2010-06-19T22:12:00.000+02:00

Úgy tűnik a blogger.com-hoz eljutott a hír, hogy kicsit elavultak már a hátterei és sémái, mert örömmel tapasztaltam, hogy lehet újakból csemegézni, amit most meg is teszek. Nem biztos, hogy ez lesz a végleges, még kóstolgatom őket, majd meglátjuk.

Gyereknap 2010

2010-05-30T23:01:00.000+02:00

Az eddigi gyereknapok valahogy kimaradtak nekünk, pontosabban biztos volt valami esemény, de nem kifejezetten gyereknapi, csak a szokásos jövés-menés, meg tudjuk ugye mennyire szeretem én az ilyen kimegy a nép a rétre eseményeket, akkor már inkább egy nyugis, semmit nem csinálunk nap. De idén körbenéztünk, hogy ezek a népek itt mit művelnek ilyenkor.

Tulajdonképpen már szombaton elkezdődött, mert a szemben lévő suli udvarára az összes mentési szerv (értsd tűzoltók, mentők és rendőrség) felvonult és bemutatózott, meg volt mindenféle kézműves, de ott még nem képviseltettük magunkat.

Vasárnap viszont kimentünk a helyi sportpályára, ahol széééééééép nagy területen (tömegiszonyom is jól érezte magát) voltak mindenféle események: ugrálóvárak, őrjöngők, kézművesek, vursli, gyerekfoci, minden, minden. Bálint örömében gyakorlatilag ugrálva közlekedett, nagyon elemében volt, főleg amikor megkapta élete első pisztolyát. Merthogy okos pedagógus anyuka nem vesz direkte játék puskát/pisztolyt/kést/egyéb szúró-vágó eszközt, mert minek az, ha van annyi sok okos és szép egyéb játék is. De aztán Bálint fogadóóráján felhomályosítottak az óvó nénik, hogy nem ártana, ha hagynám kiélni a gyerekben az ilyen - egyébként fiúgyerekben teljesen normális - igényeket, mielőtt valahol, valamikor más formában kijön rajta. Úgyhogy most szigorúan tudományos alapon vettünk egy pisztolyt, amit maga választott, és szerintem ajándéknak nem örült még így, azóta 3X elmondta, hogy milyen boldog ő most. A pisztoly természetesen elemes és ha van is benne, akkor teljes műsort ad, értsd: csörög, zörög, hörög, hangos és egyébként felnőtt füllel hallgatni rettenet, de mivel kiküldtem őt vele az udvarra, nem minekünk hangos.... :-) Estére a szomszédok is tudták, hogy van szuper fegyverünk... :-) Szeretnek is minket... :-)

Bevetésen az ugrálóvárban:

Mászófalazott is:

a kedvenc óriás-csúzda

egy kis autókázás:

és a szerelme tárgya vasárnap óta:

A kisebbik is ott volt, kalandozott ő is egy kicsit, meg is torpant annál a családnál egy kicsit, hiszen kaja volt náluk... :-)

Tényleg nem próbáltuk, de elhisszük:

Alexa születésnap 2.

2010-05-30T22:15:00.003+02:00

Hanna után 2 évvel és 4 nappal megszületett Alexa, így a pünkösdi hétvégén Zala felé vettük az irányt, meg már egyébként is majd fél éve nem voltunk, meg hosszú hétvége is volt és egyébként is a tavalyi bulit is kihagytuk Gréta születése miatt (ilyen szapora a mi családunk :-)), szóval mentünk. Gyerekek és cuccaik összerakva, kocsiba beszerkesztve, és még a kölcsön apai örökség járóka is befért némi ordítozás árán, de elindultunk.

Direkt alvásidőben, hogy mindenkinek jó legyen. Természetesen egy pillantásra nem aludtak el, egyik sem, sőt egymást piszkálták, úgyhogy rossz volt a hátsó sor, de odaértünk, annak ellenére, hogy az M7-esen Érdtől gyakorlatilag Siófokig dugó volt (értsd átlag 60-al mentünk, felgyorsításokkal és satufékekkel fűszerezve, látszólag semmi akadállyal előttünk, de hát ilyen a magyar marha ha csapatosan útra kel).

A buli kezdetére ott voltunk, megköszöntöttük mamit és dédit anyák napjára, átöltöztünk és indulhatott az erezd el a hajam.

Megrökönyödtem, mert a szokásos süti-hegyek elmaradtak, viszont torta az volt, mindjárt három is, no meg ajándék hegyek Alexának, sőt, még Grétusnak is csurrant-cseppent valami, merthogy most az övét is pótoltuk.

Volt grillezés és járműpark felavatás/újítás, Bálint is mindent kipróbált, még a saját kinőtt motorját is, ami már olyan kicsi neki, hogy az állát veri bele, de azért még nyüstölte.

A hétvége többi részében ellátogattunk még Gábor nagybátyjáékhoz, ott is megettünk és megittunk mindent, körbemutogattuk a gyerekeket, aztán meg eljöttünk. Na jó, a valós ok, hogy Gábor unokatesója két napra rá államvizsgázott Pécsett, úgyhogy volt baja.

Pünkösd hétfőn aztán belátogattunk Palinba is, Andi Lackójának a szüleihez, akik megmutatták az új házukat, bár ez csak nekünk volt új, mert ott élnek ők már több mint két éve, de mégis most keveredett rá alkalom, hogy menjünk.

Hétfőn ebéd után szintén kocsiba be, hogy hátha összejön ez az alvásidőben utazás, és láss csodát, ha a gyerekek szét vannak ültetve, akkor működik, Gréta húzta a lóbőrt kb. Velencéig, merthogy Bálintot meg ott hagytuk Komárban egy kis szellőztetésre, elkértük az oviból, elbúcsúztunk és Gábor családjának gondjaira bíztuk. Természetesen már Balatonfenyvesen hiányzott a rendszerből, de látszólag mi neki nem annyira, mert nagyon elfoglalt volt, nem volt ideje honvágyni. Pénteken ért haza, csacsogósan, megiperedve (zalai szó a kilók felvételére :-) ), minden nap beszéltünk, úgyhogy képben voltunk, hogy mit művel, de minden jel szerint jól bírta mindenki a kiképzést, küldjük is még a nyáron!

Néhány kép:

Amikor mindenki a tortát fújja:

S amikor Gréta belecsap a lecsóba:

Grétus aztán dédipapit is megsétáltatta. 'Igen dédi, jól csinálod, azt a lábad tedd az után, ahogy én is csinálom.'

S amikor a lányok spanyol ruhába bújnak Józsi papi jóvoltából:

(Ha bárki azt hinné, hogy a kép idején Gréta szájon törli Alexát, az téved, csak az egyensúlyát keresi nagyon a lányunk.)

Hanna szülinap 4.

2010-05-28T23:28:00.000+02:00

Annak rendje-módja szerint megkaptuk a meghívót, és teljes létszámban képviseltettük is magunkat kedvenc barátaink leányának születésnapján, ami pont aznapra is esett, amikor tartották.

Ajándék leegyeztetve (szigorúan egy zöld esernyő, volt is para, hogy nem kapunk, de megléptük az akadályt!), gyerekek kisuvickolva, úgyhogy irány az Eötvös utca, ahol pontosan úgy szakadt, mint minálunk, így a kerti partinak lőttek, de hát kit zavar az, a gyerekeknek végül is édes mindegy, hogy hol rohangásznak.

Nos, mivel ott a "szűk" család is fel tud mutatni közel 10 gyerkőcöt illetve babát, a barátok gyerekeivel kiegészülve volt vagy 13 gyerek, ami azért kemény. :-) De tényleg, s még úgy is, hogy Gábor (Timi Gábora) a munka dandárját elvégezte azzal, hogy hagyta, hogy konkrétan egyszerre vagy 6 gyerek húzta, vonta, ölte, dobáltatta magát, én a nézésében is elfáradtam. A Timi meg már megint kicsit alakított, mert "csak" vagy 4 fajta süti, 4 fajta főétel volt, nem beszélve a home-made tortáról, ami 4 sorban álló elefánt volt, természetesen különböző méretben, színben és ízben, csak hogy az ilyen anyuka, mint én még szarabbul érezze magát, hogy még a cukiból rendelt formatortáért is majdnem elfelejt elmenni. :-)

Egyszóval jól éreztük magunkat, jól voltunk tartva és köszönjük a meghívást!

Természetesen a fényképezőgép itthon maradt a rohanásban (ha a tortát elfelejtjük, a foto-apparatot miért vinnénk magunkkal), úgyhogy a blogjukról loptam (tessék, még ez is) ezt a képet.

Turbó tempo

2010-05-20T00:51:00.000+02:00

Turbo faktor 1. - Gréta, mert a lányoké az elsőbbség.

Kicsi lányunk anyák napján megajándékozott, de nem csak engem, hanem az egész családot, ugyanis elindult. Előtte is látszódott rajta, hogy valami készül, csak nem tudtuk, hogy mikorra lesz kész, de kiderült. Azóta gyakorlatilag meg sem áll, mindenhova oda akar érni, és csak győzünk utána szaladni. Tudom, hogy nem jó a hasonlítgatás, de míg Bálint az első lépésektől a biztos járásig kb. 1 hónapot töltött el borulásokkal és seggre esésekkel, addig Gréta ezt 1 nap alatt lerendezte, ami érdekes. Vasárnapról hétfőre megtanult járni. Gratula kicsim!

Turbó faktor 2. - Bálint, mert mindig képes meglepni

Én, akinek szerintem meglehetősen reális és nem elfogult véleménye van a gyerekeiről, azt hittem, hogy Bálintnak nincs egyensúly érzéke (erre azért pár csetlése-botlása alapot is adott), tévedtem. Régóta fenyegetjük, hogy leszereljük a bicajáról a pótkereket, mert kicsiknek való az, de 3 hete végre is hajtottuk a mutatványt, lesz, ami lesz, még ha orbitális zakózásokkal is fogjuk a hétvégét tarkítani.

Erre mit csinál Bálint? Egy kör borulgatás után, BICIKLIZIK. Én még épp a garázs felé tartottam, hogy keresek valami seprűnyelet, amit majd jó hozzáerősítünk az ülésvázhoz, és futunk mellette, de akkor szólt az apja, hogy nem kellene, mert nézzek rá a gyerekre, egyedül karikáz a diófa körül, mintha ez a világ legmagátólértetődőbb (van ilyen szó?) dolga volna.

Úgyhogy úgy tűnik, hogy a fenyegetőzéseink második fele, ti. ha tud pótkerék nélkül bicajozni, akkor kap egy nagyobb, szebb és szigorúan kitámasztóval rendelkező (Bálint szerint a legfontosabb része a biciklinek) bringát és ha majd főleg magunknak is veszünk, akkor megyünk együtt kerekezni, mert az jó. Nos, minden jel szerint ezt korábban kell megejteni a bicikli vásárlást, mint a szülinapja, ami a céldátum volt arra, hogy megtanuljon - Gratula kicsim!

U.i. Felül kell vizsgálnom a gyerekeim mozgás-koordinációjának értékelését, mert nem jó találati aránnyal dolgozom.

Erről beszéltem

2010-05-19T13:13:00.000+02:00

Miután még továbbra sem politizálok, de az olvasás képességét magaménak is bírom, szeretném az alábbi irományt mindenki figyelmébe ajánlani, mert nekem tetszik, és szavaival, tartalmával (legfőképp az elejével) 99%-ban egyet értek. Az Index blogon találtam és nekem nagyon ül, csak azt sajnálom, hogy eddig nem tudtam megfogalmazni ilyen jól.

Zavaros, mi?

Lehet mondani, hogy savanyú a szőlő, de a szomorú az, hogy én már akkor is boldog lennék, ha csak a szőlő lenne a savanyú.

Pedig mindezek után is az a véleményem, hogy aki alkalmatlan a kormányzásra (igen, értsd ballibek), az ne kormányozzon, vagy legalább vegyen fel egy jó marketingest, aki még a szart is eladja.

Pont.

Az én kis Suzuki komplexusom

2010-04-28T00:10:00.000+02:00

Előre szólok, hogy nem sértegetni szeretnék akárkit, és tényleg ne vegye senki sem magára azt az inget, amit nem érez magáénak, de most már le kell írnom, mert már évek óta agymenek róla.

Nem szeretem a Suzuki autót. Pedig az el kell ismernem, hogy az első, fapados swiftek óta egész kipofásodott, sőt, megkockáztatom, hogy a csapott hátú SX4-es még ki is néz valahogy, de sajnos nálam nem írja felül azon általános véleményemet, hogy ha ingyen adnának egyet, akkor sem, vagy csak segélyhívás esetén.

Fő indokaim, hogy az ár-érték arányában egyrészt k.. drágák, mondjuk én az értékhez hozzászámolom azt a momentumot, hogy ha az utcában 10-ből 8-nak ugyanolyan autója van, mint nekem, akkor már az már nekem sok. Másrészről pedig azt a híres robbanékonyságát a kasztni megkönnyítésével lehetett elérni, ami nekem a Trabant-karosszériára emlékeztet, az volt olyan mint egy jobb minőségű karton... S sajnos fenti körülmény okozza azt, hogy ha találkozik egy Suzukis egy bármely más autóval komolyabban, akkor nincs sok esélye, általában alulmarad, mint ahogy a múlt hónapban itt Dunakeszin maradt ott - egyébként szabályosan közlekedő - két fiatal (örökre) egy körforgalomban, mert ugye legtöbbször nem a vétkes húzza a rövidebbet. Meggyőződésem, hogy ha nem Suzukiban ülnek, nem ilyen végkifejlete lett volna a dolognak.

Egyébként a tapasztalataim alapján a Suzukinál csak a Suzuki-önérzet a rosszabb. Ha valami esemény van az utakon, legyen az a főváros egy szűk utcája, vagy az autópálya bármely szakasza, akkor az esetek igen nagy részében benne van a sztoriban egy Suzuki, aki vagy 100-al büntetni a népet az M7-es belső sávjában, vagy szimplán ott eszetlenkedik a szituációban. Lehet, hogy ez csak a nagy számok törvénye alapján alakul így (mondom én, a nagy matematikus), de az elméletemet (látszik, hogy foglalkoztam a témával...) kiegészítettem azzal, hogy alapvetően 2 típusú Suzuki vezető van. 1. a régi Skoda/Wartburg/Trabant-ból átült vezetők, akik megfontoltan haladnak (ld. fenti példa az M7-el)...., 2. az új generáció meg széthajtja azt a nyomorult 1,3-as köbcentit, a teljesítmény határait feszegetve.

Gábor azt mondja, hogy a fenti kijelentéseimmel gyakorlatilag az egész autószakértő/elemző szakmával állok szemben, akik aszongyák, hogy a Suzuki egy buta de jó jószág, mondjuk ennek ellenére még nagyon sokat kell ahhoz alakulnia ennek az autómárkának, hogy én megszeressem. Mondjuk annyira, mintha már Toyota lenne. Ha már a japán autóknál tartunk....

Zárszónak megjegyezném, hogy TUDOM, hogy az az általános vélekedés, hogy a francia autók szarok, de én eddig az ellenkezőjéről szereztem tapasztalatokat, a Picassoban az én mértékem szerint például minden pont ott van, ahol az kényelmes, ja és még 5 ember is nagyon kényelmesen elfér benne.

Egyébként meg éljenek a sztereotípiák és az általánosítás!!! :-)

Építkezés páholyból

2010-04-26T15:20:00.000+02:00

Február 26-án kezdték el a fiatalok a házat csinálni majd két hónap alatt bizony nagyon sokat haladtak. Ha nem mi lennénk, akkor azt mondanám, hogy ezt bizony így kell csinálni.

Gyakorlatilag páholyból nézzük, hogy hogy alakulnak a dolgok, s mivel a helyszínen vagyunk, nagyon sok probléma, ami csak úgy hirtelen keletkezik, már el is hárítható, vagy áthidalható, mert megbeszéljük és nincsenek akadások és eltolódások. Volt olyan szombat (!), hogy 3 szakipar itt nyüzsgött, és úgy kellett leállítani őket, hogy vasárnap ne jöjjenek már, mert az a nap mégiscsak a pihenésé! Nagy segítség, hogy a kivitelező gyakorlatilag mindenhez ért, értsd nem kell külön kőművest, ácsot, stb. hívni és nem kell a szakiparoknak várni egymásra, illetve, hogy a villanyász és a burkoló a szomszédunk, sőt még a sittet is a szomszédok vitték el.

Úgyhogy haladunk mint a szél, bár nem hiszem, hogy júliusnál előbb kiköltözés lesz ebből, de végül is addig folyamatosan menni fognak a munkálatok, lesz ez 4 hónap, mire felépül, de máskülönben meg ki tudja, talán fél évig is elhúzódott volna.

Emlékeztetőül, innen indultunk:

Itt tartunk most, bár ebből a képből nem látszik, hogy bent, ahogy munka nagyja volt, mennyi minden változott, de bizony nagyon sok esemény volt odabent is.

Átnevelés

2010-04-26T14:45:00.002+02:00

Már nem tudom, hogy tegnap este melyik linken, de olvastam, hogy tegnaptól megkezdődött Szíjjártó "kommunikációs vezető" Péter átprogramozása, hogy ne hangozzon el mantraként minden sajtónyilatkozatában, hogy "A kormány mondjon le!..." :-)))))))))))

Fiala János

2010-04-21T09:14:00.000+02:00

Van Gáborral egy évek óta tartó csendes birkózásunk a reggeli műsorsávban. Végtelennek tetszik a történet, úgyhogy csak részeredményekről tudok beszámolni. Ha ő kel korábban (s általában ő kel az éjszakázásaimnak hála), akkor reggeli készítés közben egyenesen a Fiala reggeli műsorára kapcsol, sugározza azt bármelyik csatorna, s ennek folyományaként ő dünnyög aláfestő zeneként a reggelinkhez.

Az elején nem is nagyon izgatott, úgyis nagyon friss vagyok reggelenként, de aztán azon kaptam magam, hogy megy föl a reggeli közben az egyébként alacsony vérnyomásom és kezdem felhúzni magam. Nem tudom, hogy csak nálam okozza-e ezeket a tüneteket, s más hogy viszonyul hozzá, de nagyon jó ébresztőnek. Egyrészt állandóan duzzog, és kikér valamit magának (múltkor pl. amikor a Lovasi megkapta a Kossuth díjat, egyszerűen megsértődött... :D ), másrészt pedig olyan ütemtelenül folyik a műsor, hogy az a kis ritmus, ami reggelente pulzál bennem, az is megtörik és szimplán diszharmónia kerít a hatalmába. A Zuram erre azt mondja, hogy pont ez a jó a napnak ebben a szakában, nem az a sok sületlenség, amit máshol nyomnak, már ha éppen nem zene szól. Gábor is elismeri, hogy megosztó személyiség ő, illetve abban egyet is értünk, hogy nem fél ő kérdezni és mindig felkészült, csak hát a stílus, ahogy azt teszi...

Mindennek ellenére ő állítólag stabil hallgatósággal bír, akiket visz magával minden csatornára, még azokat is, akik utálják őt, amit nem csodálok, mert a legjószándékúbb betelefonálót is úgy el tudja küldeni egy apróságért a 'csába, hogy csak nézek a csipám mögül, hogy ezt most miért? Olyan váratlan reakciói vannak, hogy ámulok, és a kedvencem, amikor egy számba csak úgy belemondja egy gondolatát, vagy ha szimplán nem szólal meg 1 percig, már kezdek örülni, hogy elszállt az adó, vége a szenvedéseimnek.

Ezen vitatkozunk évek óta, hogy mennyire kell nekünk őt a reggelink részesévé tenni, de a legjobb megoldás, amit eddig sikerült kitalálni, hogy aki előbb kel, az választ rádióadót, illetve ha már nagyon tele van vele a fejem, akkor elhangozhat a "Most már akkor át is kapcsolhatnánk valamelyik másik adóra" mondat a számból. (Bár most külső segítséget kaptam, mert a szülők szintén nem szenvedhetik őt, úgyhogy Gábor hármunkkal már ritkán mer szembe menni, de azért próbálkozik hajnaltájt.... :-)
Viszont van egy szám, amivel minden reggel kezdi a műsorát, nevezetesen Pet Metheny: Last train home című, na, az viszont nagyon jó. Youtube-on rajta van :-) (a Railway version a legjobb!)

You tube

2010-04-20T10:31:00.000+02:00

Mostanában rosszul alszom éjszakánként. Néha nem is alszom, úgyhogy rászoktam, hogy odateszem magam mellé a gépet, és ha már nagyon forgolódom, akkor előszedem, és felmegyek a you tube-ra. Az elején csak egy-két számot meghallgattam, és nem értettem, hogy Gábor hogy tud ÓRÁKAT ezen az oldalon tölteni. Az volt a magyarázata, hogy az egyik számról a másikra klikkel és ottragad. Na, a minap én is így jártam.

Olyan kincsre találtam, amit azt hittem, hogy el is felejtettem már. Mond még valakinek valamit az, hogy NKOTB? Avagy New Kids on the Block? Kristálytisztán emlékszem rá, hogy Halász Andival szinte minden szombat reggel felültünk az Újpest Központig frissen kiépített 3-as metróra és beutaztunk a Nyugatiig, ahol volt egy BRAVO újságbolt, és beszereztük a legfrissebb német (!) Bravot, hogy legalább a képeket megnézegessük a fiúkról. Egy betűt nem értettünk belőle, de a képekért megérte minden fáradtság, pedig nem is minden számban szerepeltek. Nekem a Jonathan tetszett, Andinak asszem a Joe. Személy szerint több kazetta szalagját rongyosra hallgattam, megnyújtottam, annyit nyúztam a zenéjük. Te jó ég, milyen régen volt, úgy kb. 20 éve, s most mindenre tisztán emlékszem! Jaj de más most már a fontossági sorrend!

Úgyhogy mostanában egy rakat számra találtam rá, amiről mennyi-de-mennyi dolog ugrik be, mindenkinek ajánlom, bár lehet, hogy ez nekem csak késői felismerése a jó dolgoknak, mert ez már egy régi dolog, (mármint a youtube), de nekem jó mulatság volt, amikor felfedeztem.

Itt az idő!

2010-04-19T15:46:00.001+02:00

Hip-hip, hurrá! Visszatérnek a fiúk és eljöve a Kánaán! Figyeljétek csak meg! Ha netántán nem, Irritáló Péter kommunikációs főmufti úgyis megmondja majd a tutit, mert őneki szerintem mindig van valami frappánsság a zsebében, nem hiába olyan felkészült.

A viccet félretéve. Mindenki tudja rólam, hogy baloldali seggberúgással indultam otthonról, már általánosban utáltak és irigykedtek az osztálytársaim, amikor kiváló - ámbátor mai napig általam ismeretlen érdemeim miatt- rajtitkárként 3 hetet töltöttem Zánkán. (Az átkosban utolsó előtti csoportként, utána zárták a kapukat). Azóta némiképpen cizellálódott a hovatartozásom és nem mellesleg talán felnőttem, de ugye nem hiszi azt az ezek szerint kétharmad ország, az Istenadta nép, hogy most nem talicskával jönnek megint? Mint ahogy az elmúlt 20 évben is de sok talicskányit toltak már el!

Távol álljon tőlem mindennemű skatulyázás és címkézés, mint ahogy nem szeretem a keresztet a nyakban, vagy a Dávid csillagot, vagy egyéb más jelképet sem. A politikai és vallási hovatartozás az a dolog, aminek bent kell(ene) maradnia a privát szférájában az embernek, mert szuverén magánügye, és gyakorolja azt ott és olyan mértékben, ahol kell a legjobb belátása szerint., illetve úgy, hogy az ne zavarja sem az én, sem más nézeteit, mert -szerintem- úgy elegánsabb. Ezért gondolom, hogy akkor járnánk mi a legjobban, ha nem hallanánk mi semmit a politikáról, hanem csinálnák az illetékesek dolgukat, úgy, ahogy azt kell, az eredményes (s kőkemény) munka önmagáért beszél minden sallang nélkül, azt viszont csak koncentrációval lehet művelni, s nem így.

Egy szónak is száz a vége, még mindig nem értek a politikához, de ha pártatlanul beszélgetnek róla, azt szeretem. Ezért látogatom egy ideje Török Gábor blogját (torogaborelemez), mert rendet tesz a fejekben és még olvasni is kellemes. Mindenkinek forrón ajánlom, kivéve, ha nagyon ért a dologhoz.

Apu szülinap

2010-04-15T21:02:00.000+02:00

Pár napja természetesen megünnepeltük kedves Apukámat, igaz, őt is csak szűk családi körben, úgy tűnik ez az év már csak ilyen.

Elmentünk az Ilka csárdába, bár nem oda indultunk, de a szél jó irányba fújt el bennünket, mert például a vadragut és a francia hagymalevest felváltva tépkedtük ki egymás kezéből Gáborral, annyira nagyon-nagyon finom volt.

Volt meglepi torta:

és csííízelés: (Gréta, elégedett a szituációval... :-)

A család többi része:

Kóstoló:

Csak így tovább Papi!

Grétus EGY éves

2010-04-14T23:05:00.003+02:00

Ezt is eljött, egy éve már hogy velünk a leányzó, és milyen jó is volt vele ez az egy év! Harcos egy év, de őt is harcos fából faragták, sok türelmet gyakorolt a drágánk s ezért köszönet is neki!

Ennek örömére jól meg is ünnepeltük őt vasárnap, szűk, de annál jobb hangulatú körben. Eljöttek a keresztszülők, jót ettünk, ittunk, mulattunk. Okos zebrát és babát kaptunk és választottunk ajándéknak, amivel most kezd ismerkedni, merthogy eddig leginkább Bálint játék autóival és egyéb járműveivel játszott, pedig volt neki babája. De ez most új, beszél, cumizik és böfizik a realisztikusság jegyében, és az elmúlt 2 nap tapasztalatai alapján Bálint átvette a baba felett a hatalmat, ma reggel már a reggelijét is azért kezdte később, mert meg kellett etetnie a babát..., úgyhogy most a gyerekek identitásának a helyretétele a feladat. :-)

A zebrát egyenlőre nem rendeltetésszerűen használja Grétus, elé áll és rázza a fogóját vadul, nem mer még ráülni, de táncol neki a zenére, ha beindítja.

A torta rendelt volt, de egyben finom is, elégedettek vagyunk!
Grétus, mi és a torta:

Lili, a villazsonglőr és a torta romjai

Ezt a valamit kaptam...

Tömörülés a baba körül:

Miközben a baba tulajdonos a fotel és a lufi közé szorul, a nagyok az etetés jogáért harcolnak:

Ezt az ünnepelt sem hagyja szó nélkül

Mert Lili eligazítást tart, hogy ne hagyja magát :-)

Köszönjük mindenkinek a részvételt és az ajándékokat!

S milyen az élet vidéken?

2010-04-08T23:03:00.000+02:00

Az utóbbi hetekben többször szegezték nekem a kérdést, és a kiköltözésünk neves évfordulóján, azaz a 3,5 fél hónap után szeretnék a következőkről beszámolni a kedves érdeklődőknek:

1. Szeretjük, bár egyenlőre csak sejtjük, hogy mennyi sok lehetőség rejlik benne, mert én továbbra is gyökértelennek érzem magam, de Gábor szerint majd az idővel megérkeznek azok a gyökerek, én viszont nem lennék én, ha nem mennék az elejébe a dolognak, szépen csendben növesztgetem őket magam, ismerkedek, Bálint ovistársainak a szüleivel beszélgetek, és próbálok pár dologról információ szerezni.

2. Még mindig tud meglepetésként érni, hogy mi itt lakunk, mert nem egyszer mentem el a ház előtt kocsival, mintha nem is ide kellene bekanyarodnom, és ha elbambulok, akkor még át is fut rajtam, hogy "jé, ez a mi házunk".

3. Az óvoda áldásos közelségéről már szólottam, de most kiemelném, hogy minden bolt a szánkban, az 5 házzal arrébb lévő pékség ontja a friss kenyér illatot, úgyhogy a reggel sok esetben friss péksütivel indul apu v. Gábor prezentálásában.

4. A szomszédainkkal teljesen jól kijövünk, kedvesek, aranyosak, segítőkészek, kaptunk már tojást, jázmin és trombitavirág tövet, létrát és sövényvágót örökbe és kölcsön, úgyhogy csak győzzük majd kompenzálni őket, bár egyenlőre mi csak a sittet termeljük magunk körül, pedig már egy jó adaggal el is vitettünk. Húsvét vasárnapra már sikerült egy meghívást is abszolválnunk, ha már az elején elmaradt az áthívásos bemutatkozás, most már talán vagyunk fogadóképes állapotban.

5. Ahogy telik az idő, gyakorlatilag napról-napra építgetjük a házat, néha csak egy küszöb kerül a helyére, másnap meg végrehajtunk egy nagy fegyvertényt, pl. előkert rendbetétele. Így mondjuk nem holnapra leszünk kész, a nagyjára még ez az év is rá fog menni, de ahogy elnézzük, simán tudunk a köv. 5 évre minden hétvégére tennivalót, viszont más kertes házasok biztatnak, hogy lesz ez még így sem, folytonosan találunk majd csinálnivalót.

6. Bár én többnyire autóval közelítem meg a céltárgyat, akárhova is megyek, tök hamar odaérek, városon belül, de mostanában kezdek leszokni arról egyébként is, hogy berohangáljak Pestre, mert tulajdonképpen minden megvan itt is. Egyetlen petit hiányosságot tapasztaltunk, hihetetlen, hogy egy ekkora városnak nincs egy jó kis piaca, ahol lehetne csemegézni húsból, zöldségből, gyümölcsből, de majd csak megtaláljuk azokat a helyeket, ahol ezeket jól be tudjuk szerezni.

Még lenne egy rakat írnivaló, egy csomó új inger ér bennünket, de jelenleg az a hivatalos és a nem hivatalos álláspont is, hogy szeretünk mi itt, nem bántuk meg, hogy a kiköltözés mellett döntöttünk, bár nekem nagy félelmem volt.

Ilyen volt a telek a téli nagy hóban, amiben öröm volt nézni Bálintot, hogy viháncol, olyan piros volt az arca, mint még soha

és egy mostani kép, merthogy kertészkedünk mi, mint Bálint gazda, de mivel csomó mindenről nem tudjuk, hogy mikor és hogyan kell ültetni, csak próbálkozunk nem mindent szétcseszni. A virágágyásunk, a 4 nagyon törpe tuja és anyukám magnólia fája frissen beültetve:

TOTYA

2010-04-03T23:02:00.000+02:00

2010. március 31-től Totyus kutyánk már az örök vadászmezőkön rohangászik, mert sajnos tekintettel nagy-nagy betegségeire, el kellett altatnunk őt, olyan rossz állapotban volt.

Fontos megjegyezni azoknak, akik ezt nem tudnák, hogy őt 1994 (!) telén sikerült megtalálnom kb. 6 hetes kiskutyaként, én akkor még erősen az iskolapadot koptattam, és azóta nagyon sok évet velünk töltött benti kutyaként. Nagyon sok mindent átéltünk vele, ezért is volt nehéz az utolsó kb. fél éve, amikor teljesen hullámzó állapotban volt, hol jobban, de többnyire rosszul. Így értünk el a múlt héthez, amikor is az orvosok nem biztattak tovább és a szüleimnek meg kellett lépnie, amit a természet megkívánt tőlük.

Még egyenlőre nem tudjuk hova tenni ezt az állapotot, mert olyanra már senki sem nagyon emlékszik, hogy milyen volt, amikor ő nem volt, de kénytelenek leszünk megszokni.

Képet nem teszek fel róla, pedig illene, de úgyis megvan a mi fejünkben ő kitörölhetetlenül.

Bálint névnap

2010-03-30T23:00:00.002+02:00

Ez is rég volt ugyan, de megtartottuk.

A családban örök vita fog szerintem folyni arról, hogy ez a névnap dolog mennyire nagy izgalmat kiváltó esemény, de asszem ez nálam egy rosszul, vagy ha úgy tetszik falsul rögzült történet. Nálunk szeptemberben annyi névnap, szülinap volt mindig, hogy mindig hozzátartozott egy torta minimum, úgyhogy én nem is értettem, hogy miért csodálkoztak tavaly, amikor tortát rendeltem Bálint napra.

Így csináltunk egy kompromisszumos megoldást, én előállítottam valami torta félét, mondjuk az igazat megvallva igen jól sikerült egy vasárnapi sütinek, és azt ettük meg, miután megköszöntöttük.

Annak folyományaként viszont, hogy július szülöttje (meg azért én is ott voltam, az apjáról nem is beszélve...) szóval neki központilag sosem fogják meghúzkodni a fülét, meg ilyesmi, úgyhogy küldtem be az oviba egy kis rágcsát, hadd legyen meg neki az élmény, és volt is valami köszöntésféle, meg két haverja megölelgette... :-)
Kicsit csálé, kicsit savanyú, de a mienk:

Nyomozó barátunk, aki már régen emlegette, hogy neki kellene egy nagyító...

Fogas kérdések

2010-03-24T14:54:00.001+01:00

Idén tavasszal meghirdettük az "Irány a fogászat!" programot.

A sort Bálint indította, aki még sosem volt ilyen helyen, s mivel fogalmam sem volt, hogy mikor kell elkezdeni a fogászhoz menetelt egy kisgyerekkel, de lévén van 20 foga, gondoltam nem baj, ha ránézetünk. Bár a váróban volt egy kis megtántorodással egybekötött hüppögés, az asszisztensnő áthidalta a szituációt egy kis barátkozással, és odabent olyan bátor volt, hogy csak ámultam, azt hittem nehezebb lesz. Az ölemben ült, és csacsogott a doktornénivel, és a végén választhatott a "varázsdobozból", és kapott egy "bátorság diplomát! Úgyhogy úgy zártuk a fogászat kapuját magunk után, hogy kijelentette: "Jó volt ez a doktornéni!" S ami a lényeg, hogy volt értelme az elmúlt majd öt évben az asztal körül kergetni a fogmosással, mert tökéletesek a fogai, úgyhogy majd mehetünk vissza fél év múlva, de jól állunk.

A sort én folytattam, státusz és tényállás, néhány pici 3-4 pici lyuk, és fogkőleszedés, merthogy olyan meg még nekem még nem vala amióta ezen a világon koptatom a fogazatom... Jelentem mára ebből a 2 lyuk betömve, holnapután megyek a harmadikra, az a kis fogkő, ami volt, (állítólag ez nagyon jó arány 33 év alatt...), szóval most már az sincs, és kifehérítve a fogacskám. Ja, és bemutattak a fogselyemnek, ennek a Magyarországon méltatlanul elhanyagolt intézménynek, s amit kellene használni hetente 2-3-szor mindenkinek.

Gáborra ma jött a sor, ki is kaptak Neki fogakat, és vásárolt is egy bérletet a dokihoz, de hát egyszer el kell kezdeni a rendbetételt.

Tisztában vagyunk vele, hogy egy kisebb fajta vagyont fogunk ott hagyni, de inkább erre, mint bármi más eszetlenségre, arról nem is beszélve, hogy minden fosásunk ellenére így kívánunk jó példával elöl járni a gyerekeink előtt, hogy náluk teljesen menetrendszerű legyen a féléventi látogatás a dokinál.

Egyébként a vicc az, hogy a fájdalom, mint olyan, nem is jár együtt már a fogászattal, még fúrás esetén sem, mert nekem pl. már az injekciót is úgy adták be, hogy előtte egy gyümölcsízű érzéstelenítővel bekenték az ínyem, úgyhogy még az sem fáj, max. egy picit kellemetlen volt.

Grétus a kispadon melegít 4 és fél foggal felszerelkezve... :-) , viszont jövő héttől neki is indul a fogmosás projekt.

Apukám HATVAN éves

2010-03-18T09:30:00.000+01:00

Mához számítva 60 évvel ezelőtt született meg apukám! ISTEN ÉLTESSE ŐT EZÚTON IS SOKÁIG!
Kívánunk neki még egyszer ennyit!!!

Kicsi unokákkal:

Én is, én is, én is a képen akarok lenni!

Büszkeségünk Bálint

2010-03-14T22:18:00.000+01:00

Nem szoktam sztárolni a gyerekeinket, mert nem, és van nekik egészséges egojuk, de erről szeretnék megemlékezni. Mostanában Bálinttal kapcsolatban olyan sok jó dolgot hallottunk, hogy félünk, hogy még a végén mi csináljuk ilyen jól és nem a fatális véletlenek szerencsés egyben állásáról van szó.

Minden jel szerint februárra Bálint megérkezett az oviba, értem ezalatt, hogy mostanáig tartott az integrációja, és úgy tűnik, hogy most már nem csak azért jár oda, mert kell, hanem mert élvezi. Ennek egyik jele, hogy szabadjára engedi a hangját és naphosszat énekel. Ez itthon megszokott esemény, hogy vagy fütty vagy dallam a fent létének nagy részében körüllengi őt, de ezt mi megszoktuk, nem számít eseménynek. De most már szóltak az oviban, hogy figyeljünk erre oda, mert nagyon szépen és tisztán énekel (már korához képest), nem lenne rossz ezzel később kezdeni valamit. Állunk elébe, és nem hagyjuk abba a különböző hangszereknek a kezébe nyomkodását, mert a hang egy dolog, de a ritmus ami talán még fontosabb, mert az még sokkal több dolognak az alapja.

Sőt, mint megtudtam egy hiányzása kapcsán Bálintnak, hogy milyen jó hatással van a csoportra, tudja magával vinni és serkenteni a többieket,. Ez mondjuk új, mert ő nem egy vezér egyéniség, de azt mondják, hogy mégis tudja a többieket valamelyképpen terelni és nem mellesleg szerintem a csoport hiperaktív rettenet gyerekét is mederbe tudja terelni egy kicsit, legalábbis a mellékelt ábra szerint.

Aztán a minap elkaptam az angoltanárt, aki szintén arról számolt be, hogy most látszik beérni az elmúlt fél év, mert olyan dolgokat ad vissza Bálint, amiről fel sem tételezte, hogy eljutott hozzá, és az aktivitási szintje is igen figyelemreméltóan fejlődött. Igen, azt tudtuk eddig is róla, hogy ő a csendes megfigyelő státuszt legszívesebben elfoglaló fazon, aki mint a szivacs veszi fel az információt, tárolja, és olyan helyen és időben tudja visszaadni, ahol elég nagy meglepetést tud okozni. Csak a lappangási idő néha kicsit hosszabb...

Folytatván a sort, judós Gábor bácsival is alkalmam nyílt beszélgetni, aki szintén kifejtette, hogy milyen jó fej kiskrapek a Bálint, imádja és nagyon jól lehet vele dolgozni, s látszik, hogy kiegyensúlyozott, nyugodt környezet veszi őt körbe, mert érződik minden megnyilvánulásán. (Pedig ha tudnád Gábor bácsi....) Na mindenesetre ez volt a pont, ahol már én is azt mondtam, hogy ez azért neki alaptermészete és nem a nevelésünk érdeme és egyébként önnön koronázásunkat áprilisban tartjuk... :-)

A lényeg, hogy kis pumpócánk meghagyja a maga lenyomatát a környezetében és kihasználja a rendelkezésre álló teret, mint egy jó gáz.

Fülbelövés

2010-03-14T21:16:00.002+01:00

Nagy izgalmat nem okozott, s én csak azt szerettem volna, hogy az első szülinapjára legyen már a csajszinak fülbevalója, úgyhogy nekivágtunk a családtagok mindennemű ellenállása és megvetése ellenére.
Kozmetikus Móni két napja aggódott miatta, hogy fájdalmat fog okozni neki, de mi bátran beállítottunk hozzá, és némi lyuk lokalizálás után csattant a pisztoly. Nagy hős volt a lány, az ijedtség volt csak, semmi hiszti. Azért hazaérkezés után mihez tartásként akkora taslit kaptam tőle, hogy belefájdult az arcom, s azóta is minden nap, amikor forgatom a fülbevalót, nagyon szeret, de majd megbékél.
Már alig várjuk, hogy véget érjen a 6 hetes időszak és betehessük a keresztelőkor kapott kis fülönfüggőket.
Indulunk az irokéz harcoslánnyal a nagy kalandra:

És hazaérünk:

Farsang 2010

2010-02-22T17:20:00.001+01:00

Ahhoz képest, hogy Bálint tavaly a célegyenesben eltántorodott és nem öltözött be, idén onnan indultunk, hogy ő akkor nem is választ semmilyen jelmezt.

Hosszú hetek felsorolásai és győzködései eredményeképpen egyszer csak kivágta, hogy ő akkor FAVÁGÓnak öltözik be. Nem tudjuk, hogy miért pont az, de a farsang előtti hétre sikerült árnyalni a képet, és a végeredmény az EZERMESTER lett. Erről úgy sikerült meggyőzni, hogy akkor több szerszámot akaszthat magára...

Kezdjük úgy érezni, hogy a ház átalakítás, illetve egy másik ház átépítésére való felkészülés maradandó nyomot kezd hagyni elsőszülöttünkben, mert a fentieken túl, ha elbambul és megkérdem min gondolkodott, az rá a válasza (mindig), hogy "Azon gondolkodom, hogy csináljuk meg mamiék házát!"

Na egyszóval ezermester lett (bár a farsang reggelén már Pókember akart lenni, amiből egyébként 3 is volt a csoportban). Védősisakkal meg munkavédelmi kesztyűvel, ahogy kell, elő is adtak a csoporttal, táncoltak, énekeltek és tejszínhab evő verseny és ivóverseny is volt. A csoportbulin túl pedig volt kisze bábu égetés, amiről itt tudtuk meg, hogy mit is jelent, merthogy eddig nem volt ilyenben részünk.

Itt még az elején voltunk a bulinak, de ezt a galériát már régen le akartam fényképezni, mert ez szerintem egy marha frankó dolog. Nem is minden csoportnak van, de nagyon örülök, hogy nekik igen és úgy tudom imádják is.

Gyűlik a tömeg:

Anyát is megtáncoltatta:

Aztán volt egy kis elbizonytalanodás, vagy mégsem?

Jövőre, ha minden jól megy, beöltöztetjük generál kivitelezőnek... :-)

Újabb költözés

2010-02-22T16:54:00.004+01:00

Tulajdonképpen az év eleji csönd a blogon annak is volt köszönhető, hogy hónapok óta folyó birtokbavételi procedúra következő etapjaként az én drága szüleim is kiköltöztek Dunakeszire. Na nem oda, ahova az eredeti terv volt, mivel a több mint fél éves hiteligénylési folyamat során tanúsított türelmüket, leginkább anyukám türelmét azzal sikerült a vevőinek meghálálni, hogy a korábbi megegyezésükkel ellentétben nem bérelhette vissza anyu a lakást (elkerülvén a 30 cm-es hóban való cuccolást) hanem mehetett a sunyiba, mert ők ezt a lakást megvették... Nem szaporítom a történetet, mert aki a környezetünkben van, már ismeri ezt a kálváriát, de az biztos, hogy ne vegyél és adjál olyantól és olyannak, aki válófélben van és Sándornak hívják!

Tehát a fentiek folyományaként a szülőknek abban a szerencsében van részük, hogy velünk oszthatják meg hajlékukat, mivel ugye az ő ház projektjük még csak majd most kezd izgalomba jönni, elvileg március elsején indul a kivitelezés, ami elé nagy várakozással álltunk. A helyzet elképzelhetőségéért írom, hogy az ingatlanon, amit tavaly megvásároltunk, áll a házon kívül egy garázzsal egybeépített nem kis méretű műhely, amit most átalakítunk "irodává", illetve "vendégházzá" és oda fognak majd, ha egyszer készen lesz a szülők átköltözni.

Addig a cuccaink, életünk, dolgaink egybefolynak, van ennek jó és kevésbé kényelmes oldala is, de ha a szívemre teszem a kezem, lehetne ez rosszabb is, azért ez a nagy ház tényleg vagy 140 m2, ezen ezért el lehet férni...

Az aranypezsgőt (ami időközben osztódással szaporodott) a beköltözésükkor megittuk, a másiknak pedig az átköltözésükkor fogunk a fenekére nézni, s addig is, Bálint minden alkalommal, amikor csak koccintás van itthon (s ha Gábor és apukám is itthon van, akkor esténként azért levezető mutatványként előfordul.... :-) ), szóval olyankor Bálint már csípőből kiáltja, hogy: "Az új lakásunkra!
Céltárgy kívülről:

És jelenleg belülről:

2009 Karácsony & Szilveszter 3.

2010-02-20T20:26:00.004+01:00

Ezt a bejegyzést pl. még febr. elején elkezdem írni, de aztán a lustaságom és az alkotói válságom győzött, de szigorúan nem az esemény rossz volta miatt hallgattam......

Tehát. A Szilveszterünk egy régi, jól bevált koreográfia szerint telt, pontosabban annyi különbséggel, hogy most nem utaztunk el kilométereket Erdeiékkel, hanem nálunk tartottuk a jamboree-t. Na nem azt a csillárleverős, és falkidöntőset, gyerkőcökkel nem is nagyon lehet, de mi jól éreztük magunkat. Csináltunk egy kis díszítést (érdekes módon a nagyobb díszítésben az akadályozott meg bennünket, hogy a falon egyszerűen nincsenek még dolgok, amire pl. a szerpentíneket fel tudtuk volna akasztani, így maradtak a csillár (még hogy csillár, inkább lámpa foglalat) amiket megkörnyékeztünk.

Aztán volt együtt fürdés különböző formációkban, hancúrozás és jót szórakozás hajnalig.
Amikor a nagyok a sorukra várnak:

S amikor végre fürdenek:

A minőségi szállásadásban még nem kapnánk sok csillagot (vagy napraforgót?), de végül is ahhoz képest, hogy néhány nappal korábban még a dobozokat rugdostuk arrébb, hogy a Jézuska bele ne botoljon, egész jól összeraktuk a dolgot.

Igen, mi jól éreztük magunkat, igen, jövőre mennénk is szívesen Hozzátok, de ruccanhatunk is igen, valamilyen kellemes kis helyre széles kis hazánkban.
Így az idei csoportkép szerény hajlékunkban készült, kicsit gyűrötten a kora reggeli 10 órától:

Az év első napján nem csináltunk semmit. Ez már mondjuk 11-kor furcsa volt, és néztünk is egymásra, hogy most akkor mi van, de minden erőnkkel lenyomtuk azon ingerenciáink, amik bármely fajta pakolás irányába képződtek. Olyannyira sikerült ez nekünk, hogy még az újévi koncertet is végignéztük/hallgattuk/pihentük és nagyon jó volt. Itt a bizonyíték, Bálint hogy hallgatja:

Meg így figyelünk:

Aztán felébredt Gréta és olyan képeket vágott, hogy nem bírtuk röhögés nélkül:

Jó kis évvég és egyben évkezdet volt!

On the board again

2010-02-17T21:11:00.002+01:00

Mivel a népharag egyre hangosabban érdeklődik, hogy él-e még a blog, illetve mi, ezúton jelentem, hogy igen és igen. Csak hát ugye még mindig van bajunk de sorra veszem majd és interpretálom, vagy talán mégsem, mert nem annyira fárasztanám vele az erre tévedőket, mindenesetre tényleg volna mit írni. Mindenesetre elkezdtem azzal, hogy átpofoztam a színeket a külalakon.

Folyt köv. a köv. órákban és napokban

Érdekesség

2010-01-10T23:03:00.001+01:00

Az imént találtam ezt a kis ismétlődést. A két kép között 3 év a különbség, ugyanúgy dec. 26-án készültek a képek Jáziról és Bálintról. Olyan hamar felnőnek!!!!!!!!!

Státusz 2009 december

2010-01-03T22:02:00.000+01:00

Úgy döntöttem, hogy mivel ez az egyetlen fórum, ahol esélyem van arra, hogy megörökítsek magunknak olyan eseményeket, amiket esetleg el is felejtenénk, tehát hogy írok egy kis összefoglalót félévente gyermekeink állapotáról és mindennapjairól, mert szégyen, de már most ne emlékszem arra, hogy Grétus mikor kezdett el átfordulni, pedig illene rá állítólag emlékeznem. Tehát akinek nincs esze, legyen notesze, vagy legalább írjon blogot.

BÁLINT:

Ő az elmúlt bő félévben egy igazi szociális lénnyé nőtte ki magát, csupa nagy betűvel. Megküzdött (s a mai napig küzd) több közösségben a beilleszkedéssel, ahogy az összes többi törpe a csoportban, napi téma lett, hogy ki a barát és hetente felmerül itthon is, hogy "Leszünk-e a barátai?" A téli szünetben pedig kifejtette, hogy el kellene hívni Marcit (csop.társ), hogy megnézzék együtt a Verdákat, úgyhogy a kapujában állunk a barátokhoz keresztbe-kasul járkálásnak és fogadásnak, aminek örülünk, mert Bálint is örül, és végre kapunk némi betekintést az óvodai életéből, amit eddig oly nagyon őrzött.

Grétussal valami tüneményes, reggel addig nem jön ki a szobájukból, ahol alszanak, amíg nem hozzuk át Grétát is hozzánk, hogy együtt gyűljünk az ágyban, mert nem akarja egyedül hagyni az "ő kicsi hugicáját". Pedig Isten bizony nem kergettük az asztal körül, hogy ő a nagyobb és felelősségteljesebb, meg akinek vigyázni KELL a kisebbre, mi is meglepődtünk ezen a hozzáállásán, de egyben örülünk is ismét.

A szövege amúgy egy kabaré, minden napra jut valami beszólása, amin jól mulatunk, abszolút partner mindenben, viccel és látszik, hogy minden információ morzsát, mint a szivacs a vizet, úgy szívja fel, még ha az életünk körüli kavarodás bele is zavart egy kicsit a lelkébe. Bár a minap épp kifejtette, hogy "Anya, én úgy szeretek költözni!".... Erre mi már köpni és nyelni sem tudtunk, de mondtuk, hogy pedig mostanában már nem fogunk többet, mert egy kis időre elég lett belőle.

GRÉTA:

A mi kis falósejtünk. Két dolog tudja igazából kibillenteni a békéjéből, de az nagyon, ha nem érkezik étel/ital AZONNAL, már az ő léptékéhez képest, és ha nem aludja ki magát. Mondhatjuk, hogy amíg ezek az igények kielégítettek a gyerek szuperül elfunkcionál.

Azt szoktuk mondani róla, hogy szépen, csendben felnő a leányzó, mindennemű nagy amplitúdót kihagyva halad úgy a fejlődés útján, ahogy kora szerint haladnia kell, átfordult, felült, kúszott és most, pont decemberben átváltott mászás funkcióba. Minden jel szerint ez egy energiaigényesebb mutatvány, mert vele egy időben az étvágya is olyan tisztességesen megnőtt, hogy győzzük beletölteni az anyagot. (Egyébként Bálint étvágyára sem lehet sok zokszavunk). Szépen növi is ki a ruhákat, minden héten van valami, ami már feszül a pocakján, a 74-es méretet bevettük, sőt, nem egy cucca 80-as és egyáltalán nem lötyög benne. Kijelenthetjük, hogy ő sem a legkisebb lány lesz a korosztályában.Viszont a természet segít, mert november-december folyamán csendben 3 fogat is növesztett Grétus, sőt már jön a 4. is, úgyhogy már rágunk is. Mármint hogy ő már rág is, mi eddig is csináltunk ilyet. Bálinttal viszont a következő félévben meg kell ismertetnünk a fogorvost, ami egy külön haditerv lesz és még csak a potenciális orvosok feltérképezésénél járunk.

Grétus összességében egy csupa vigyor, kiegyensúlyozott gombóc, akinél azért látjuk, hogy az akaratért többet állt sorba, mint Bálint, de majd levagdossuk a vadhajtásokat.

A gyógytornára pedig már csak fejlődéskövetés miatt járunk, mert a gyógytornász figyelemmel akarja követni míg elkezd járni.

Mostanra ennyi, de folyt köv. fél év múlva.

Egy közös lefekvés előttről:

Filmek

2010-01-02T23:56:00.003+01:00

Ráadásul a téli szünet két kellemes meglepetést is tartogatott. Amikor ezt írom, a Viasaton megy a Holt Költők, és tegnap valamelyik adón még a Forest Gumpot is leadták. Tudom, hogy naiv vagyok, meg érzelgős, de ezzel a kettővel én egy lakatlan szigeten ellennék 3 évig. Külön-külön láttam őket szerintem legalább 10X, bár ellenemre van egy film többszöri megnézése. Mekkora filmek! Biztos vannak jobbak és szebbek, de nekem ők a szerelmeim. Természetesen a Mielőtt felkel/lemegy a nappal együtt.

Így, hogy már 20 éve ismerjük egymást a filmmel, talán megúszom bőgés nélkül a padra állást. De az biztos, hogy jó volt ezekbe a kis alkotásokba botlani.

2009 Karácsony & Szilveszter 2.

2010-01-02T20:22:00.001+01:00

Karácsony napján, egy kis kellemes ebéd után anyuéknál, ahol egyébként az utolsó karácsonyt töltötték, de ez is egy másik lapra tartozik, szóval nyakunkba vettük a kocsit, és majd 5 hónap után elindultunk Zalába.

Elintéztük, hogy még aznap is visszanézzen oda Jézuska, s nekikezdtünk ipari mennyiségű ajándékaink feldolgozásába, s a folyamatosan készülő étkek elfogyasztásába.

Mit hozott?

Volt boldogság itt is:

Ja, vacsi után megköszöntöttük a 3. X-be lépő Andit:

S egymásnak eresztettük a lányokat, mi sül ki belőle:

Karácsony másnapján jöttek az unokatesók, 5 kicsi jött-ment és játszott körülöttünk, de mivel egyre jobban elvannak egymással, főleg a nagyok, így minekünk is jutott időnk egy kis beszélgetésre. Itt is készült csapatkép, amit személy szerint hagyományteremtő céllal indítottam, mert most már lehet róluk nagyon jó képeket csinálni.

A nagyok:

Majdnem egy fél tucat dédunoka:

Ritkán látott Piri mamival:

Barbival:

Gróznerek:

2009 Karácsony & Szilveszter 1.

2010-01-02T16:14:00.000+01:00

Oly nagyon vártuk már, hogy kicsit nyugi legyen, és most olyan nagyon jó. Az elmúlt bő egy hét arról szólt, hogy pihentünk, ugyan jöttünk-mentünk, de mind öncélú látogatás volt.

Igaz, a munkahelyi bulik már 18-án és 21-én már megvoltak, görbébbre is sikeredtek a részemről, mint, ahogy terveztem, viszont legalább rám is fért, mert ahogy doktor Barna mondta, az elmúlt években "folyamatosan szültem". Ez így sarkos, de tényleg, az elmúlt 4 év karácsonyán én vagy szülés után voltam, vagy terhesen... :-)

Úgyhogy az ünnep előtt én itthon rápihentem egy pöttyöt ezekre az eseményekre, sokáig mondjuk nem lehetett, mert még a 24-e délelőtt is arról szólt, hogy a dobozokat/cuccokat pakoltuk el a nappaliból, hogy mégse azokat nézzük már azért Szenteste. Ebből kifolyólag, a sütés/főzésből nem nagyon tudtam kivenni a részemet, szerveződik is a polgári elégedetlenségi mozgalom a családtagok között, de ez nem ennek a bejegyzésnek a tárgya.

Szenteste napján aztán a fiúk feldíszítették a fát, én egy kis lazacot azért összeraktam, mamiék hozták a vacsi többi részét, és persze a süteményeket. Némi csengettyűszó s csillagszóró után jött Jézuska is, volt boldogság.

Csapatkép:

Gondolom a korombelieknek nem mondok azzal újat, hogy a karácsony egy idő után már nem rólunk szól, az aprónép az, akinek készítünk mindent, hogy ők is kisebb csodaként éljék meg, mint ahogy mi tettük 25-30 éve. Egyébként meg Rita barátnőm szerint az első karácsony nem az igazi karácsony az új helyen, majd a második, s mi hinni akarunk neki.

Szemrevételezés:

A mi imádott maszatos gyerekeink:

Apával, anyával:

Üdvözlet

2009-12-23T20:43:00.003+01:00

EZÚTON KÍVÁNUNK NYUGALOMBAN, DE AZÉRT ÉLMÉNYEKBEN GAZDAG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS KÍVÁNJUK HOGY A JÖVŐ ÉVBEN MINDENKI KERÜLJÖN KÖZELEBB AZ ÁLMAIHOZ ÉS A VÁGYAIHOZ!!!

MI AZON LESZÜNK!

33 év

2009-12-03T22:13:00.000+01:00

A blog szerkesztőjében felírtam pár címet, amiről akarok írni, széééééépen lassan haladok vele, mi tagadás, már mindjárt elérjük az októbert, de azért a szeptembernél még egy kicsit elidőznék, pontosabban összekötném a két hónapot, amikor is vala a mi szülinapunk. Előbb az enyém, aztán a Zuramé.

Betöltöttük mi ezt a bizonyos 33. évet, és minden Isten káromlás nélkül szeretném azt kijelenteni, hogy Krisztusi egy korban van részünk idén.

Megtartva idei jó szokásunkat, nem csináltunk nagy hacacárét belőle, Gáboré előtt ha pl. Timiék nem hoznak neki ajándékot, mi be is néztük volna a dolgot, de hát ez már csak így van.

Elkezdtem már a listát írni arról, mi idén történt velünk, és ha már júniusban véget ért volna az év, már akkor is elég lett volna, mert annyi minden borzolta amúgy sem állóvíz lelkünket, hogy felfogni is sok.

Mi a tanulság?

1. Mindenki óvakodjon attól, hogy más ajtaja mögé úgy igazán benézzen. Több család életébe sikerült idén akaratunkon kívül betekintést nyernünk, ilyen-olyan (de legfőképp költözési) okból kifolyólag, és sajnos ez egy borzasztóan energiarabló területe az életnek. Addig jó, míg nem tudod, hogy más hogy éli a mindennapjait, mert a végén olyan körülményekbe, lelki nyomorokba botlasz, amit kívülállóként nehéz feldolgozni. Azt hiszem ez volt a legnehezebb része ennek az egésznek

2. Másrészről a bajban ismerszik meg, hogy ki az a maroknyi ember, akire tud az ember számítani, ha segítségre van szüksége.

Egyébként pedig nincs tanulság. Viszont a humor sok mindenben segít, így ha van valami, amit a mindennapokhoz nem szeretnénk elveszteni, az a maradék humorérzékünk. Uff.

Mert vidámak is voltuk mi azért ebben az évben:

A pont az i-n

2009-12-01T21:15:00.001+01:00

Felkerült, s ezzel lezártnak tekintjük az idei ténykedésünk. Mai napon karambolozott Gábor a fóti úti aluljáróban, megdobta az eső áztatta villamossín a bérelt kocsit, és irányíthatatlanná válva beleszállt a betonfal sarkába. A kocsi eleje egy gondolatnyit kifli lett (értsd totálkár). Még szerencse, hogy be volt kötve, s csak a térde fáj egy kicsit, más sem sérült meg, a forgalom állt miatta egy órát, sőt még a rendőrök is elhitték neki, hogy nem kőrözik. (Mert gondolom akit kőröznek az ilyenkor bevallja....)

Elmentem érte a munkából a Picassoval, és megállapítottuk, hogy itt a vége, ne tovább, eddig érnek a határaink mind szakmailag mind emberileg, le kell állni az idegbeteg életmóddal.

Gréta keresztelő

2009-11-30T00:22:00.016+01:00

Igen, volt nekünk ilyen eseményünk is az őszön, bár kétségtelen, hogy fényévnyi távolságra tetszik, annyi inger ért bennünket azóta.

Az, hogy Gréta keresztszülei kik lesznek, nem volt kérdéses egy pillanatra sem, mikor még csak gondolat volt a lelkem, akkor hoztuk szóba Gáborral, de gyakorlatilag egyszerre mondtuk ki, gondolkodási idő felhasználása nélkül, hogy a Timi-Gábor duót szeretnénk szülőknek, s akkor még nem is tudtuk, hogy mi is leszünk náluk viszont. :) Szerencsére utána ők el is vállalták, úgyhogy már csak a ceremóniára kellett egy kis figyelmet fordítani.

Azt tudtuk, hogy itt nem ismerünk senkit, aki ebben segíteni tudna, de a mindennapjaink mellett azért szakítottunk arra időt, hogy elmenjünk Sándor atyához, aki Lili keresztlányunkat is keresztelte és bejelentkeztünk hozzá, s mivel felkészítésen is voltunk már nála, még azt az időt is megspóroltuk, bár nem ez volt a cél.

Szeptember 20-a lett a napja a keresztelőnek a rákospalotai nagytemplomban, nem volt nagy hacacáré, tényleg a legszűkebb család és Erdeiék.

Utána időtöltésként elidegenvezettük őket az akkor már erősen átalakítás alatt lévő birtokra, szaladgáltattuk a gyerekeket, és ebédre átgurultunk Gödre egy étterembe.

Az idő valami fenséges volt, mintha nyár lenne, Gréta jól viselte az eseményeket, szerencsére az étteremben volt kinti és benti játszótér is (azért erre figyeltünk), úgyhogy még a kicsiket is le tudtuk kötni.

Tulajdonképpen mi jól éreztük magunkat és mindenkinek köszönjük a szép ajándékokat! :-)

Jó buli ez a keresztelés...

Ők a mi komáink :-)

Itt mindenkik mosolyog egy kicsit

Itt meg az ünnepelt tortája. Az anyukája kedvence az íze. Puncs.

Angol, judo, no meg a többiek

2009-11-29T23:53:00.000+01:00

A háznak kezd olyan kinézete lenni, mintha itt egy család élne benne és nem egy raktár lenne, úgyhogy kicsit adok az írásnak. A fél karomat odaadnám egy jó könyvért és egy kényelmes kanapéért, no meg fél nap nyugiért, de ez most nem ennek az ideje.

Nos. Amint szólottam róla, ovisak lettünk itt Dunakeszin. Az ovi elég nagy, mi több, a legnagyobb a városban, ami csak azért érdekes, mert nagyon sok egyéb foglalkozásnak helyet adnak a hagyományos nevelő munkán túl. Tavaly még nem akartuk Bálintot ilyen dolgokra elvinni, de idén gondoltuk megnézzük, hogy egyáltalán mit szól hozzá. Két csapásirányt céloztunk meg, egy okos csapást és egy sport irányt.

Mivel az úszást itt a nyitott medencés gödi strandon szervezték (télen is), arra azt mondtuk, hogy ennél a mi fiúnk göthösebb fajta, úgyhogy inkább nem, viszont a judot (pontosabban valamilyen küzdősportot) már régen kilátásba helyeztük Bálintnak, úgyis mindig azzal nyúzza a család férfitagjait, hogy birkózzanak vele. Úgyhogy járunk is heti kétszer, minden olyan reggel, amikor van, megy a nyünyörgés, hogy inkább ő ma hadd ne menjen, de amikor megjelenik Gábor bácsi (oktató), alig lehet levakarni róla, röpül, hogy ő is ott legyen és csinálja. Még japánul is megtanult 8-ig számolni és egyébként pedig ha jól tudjuk, akkor nagyon ügyesen képviselteti magát az órán.

A másik választás az "English & gym"-re esett, ahol is angolul tanulnak és közben van ugra-bugra is. Nem kell nagyon komoly dologra gondolni, bár az órát azzal kezdik, hogy "elrepülnek" Angliába és amikor odaérnek a Eszter néni csakis angolul szólal meg, csak végszükség esetén magyarul. S minden jel szerint élvezi, minden héten kicsikarok belőle egy új szót, amire később vissza is térünk, és már voltak felismerési élményei is, nekünk meg beszólási élményeink, mármint amiatt, hogy ennyi helyre jár.

Különböző helyekről, de még az SZMK gyűlésen is azt taglalták a szülőtársak, hogy túlterheljük a gyerekeinket.

Mindig mondom ugyan, hogy a gyereknevelés vakrepülés, s csak remélni merem, hogy nem fogjuk nagyon elcseszni, de azt nekem ne mondja senki, hogy ártok vele Bálintnak, mert ebben nem hiszek. Mondjuk az én elméletem az, hogy mivel ő későn érő, így kisebb adagokban és korábban kezdjük el adagolni az ismereteket, akkor a végén ő sem lesz lépéshátrányban, de az is igaz, hogy arra is tudnék kiváló ideológiát találni, ha nem járna sehova és természetesen azt is tudnám vállalni, sőt azonosulni is tudnék vele, de jelenleg az a helyzet, hogy semmi károsat nem látok a fenti dolgokban, aztán meg majd meglátjuk.

Lehet, hogy jövőre már gitározni akar és németórára járni, s amennyire őt ismerem még azt is élvezni fogja, mert szerencsére megvan benne az a jó szokása, hogy kipróbálja a dolgokat, s reméljük ezt a tulajdonságát meg is tartja.

Itt vagyunk

2009-11-20T23:01:00.001+01:00

Durva hétvégét tudunk a hátunk mögött. Pénteken este még csak egy-egy kiürített sarok utalt arra, hogy valami lesz. Szombaton aztán bedurvultak a dolgok. Anyu és én dobozoltunk, pakoltunk, apu meg Gábor pedig hordta le a cumókat a bérelt óriás autóba. Estére egész jól kiürült két szoba és a nappaliban is tudtak volna fogócskázni a bútorok, viszont a konyha még visszavolt, de mivel a szekrény ajtajai zárva, így nem tűnt soknak a dolog. A gyerekek is egész jól viselték, kisebb zökkenőkkel, de átvészelték a napot.

Vasárnap aztán Gréta nagyon belehúzott a nyűgösködésbe, dél körül kezdett leesni a papírtantuszom, hogy nem állunk jól, pedig én 10-re már az ajtót akartam zárni az albérleten, és előkészíteni a házban az első éjszakánkat. Pedig reggel megjött Gábor is, mármint az Erdei és ebéd után meglepetésszerűen beállított Timi is, pedig ebédkor még lebeszéltem róla, hogy jöjjön, de utólag beláttam, hogy ha nem jön, még este 10-kor is molyolok a konyhával. Friss lendületet, jó néhány göngyöleget s főleg két dolgos kezet hozott magával az elcsigázottságunkba, úgyhogy így utólag is külön hála és köszönet érte, amely külön köszönet a szüleimet is megilleti, mert ott voltak a gáton, tették amit kellett kérés nélkül. Merthogy a kipakolás után egy combos bepakolás is várt a megfáradt társaságra.

Vasárnap este 5 óta itt regnálunk, a gyerekek cuccait kivéve minden dobozban és becsomagolva, kicsit káosz van, a ház minden (tényleg minden) négyzetméterén lenne még valami csinálni, nekem szerdán volt a mélypont, de minden nap rám jött legalább egyszer a sírhatnék, hogy mikor lesz ennek megközelítőleg vége. A burkoló jövő héten fejezi be az egyik fürdőszobát, és felsorolhatatlanul sok-sok mindent kell még venni (főleg apróságokat, pl. nincs szappantartónk - millió ilyen kis csip-csup bajunk van. Konkrétan március eleje óta lógunk a levegőben, valamilyen ideiglenes állapotban, valahonnan ki és valahova be költözőben.

Mostanra kicsit besokalltunk, plusz Gábornak is a szezon, a suli és a tudat, hogy itthon sem tud annyit tenni, amennyit szeretne.

Amúgy kezdjük ízlelgetni a kertes létet, úgy tűnik a gyerekeink minden elmebeteg állapot ellenére profitálnak a dologból már most, Gréta olyanokat alszik a babakocsiban a kertben, amiket a lakásban sosem, Bálint pedig, most hogy elől van az ÖSSZES gyerekjátékunk, beül a gyerekszoba közepébe és nagyon hosszú időket tölt ott ott, újraértelmezve mindegyik korábbi kedvencét. S akkor azt nem is említem, hogy megfontolt tempóban kerül 20 mp-be, hogy beérjünk az oviba, úgyhogy ez királyság.

Egyébként nem sírok, mert gondolom mindenhol így van ez, de ez most akkor is velünk történik és azért az nekünk még különleges. Abban bízunk, hogy karácsonyra, amikor minden és mindenki egy kicsit takarékra teszi magát, mi is normalizálódunk és eltölthetünk itthon jó néhány napot nyugiban.

Piros ovi

2009-11-08T20:56:00.000+01:00

Mikor elkezdtünk házat keresni anno, egy alapvető feltétel volt, hogy ovi/suli/bolt legyen közel, mert a következő közel két évtizedét az életünknek nem szeretnénk azzal tölteni, hogy naponta kilométerekkel arrébb furikázzuk a gyerekeinket, vagy őket ingázásra bírjuk, majd ha egyszer akkorák lesznek.

Ezért tűnik nagyon jó választásnak a házunk, mert gyakorlatilag a kapunkkal szemben van (na jó, 50 méterrel arrébb) az ovinak a kapuja. Az intézményt Piros Ovinak hívják, s ez az épület színéből adódik, viszont mielőtt bárki meglepődne, rögtön másik irányba 50 méterre a kapunktól van a Zöld Iskola, ami (állítólag) a város legjobb iskolája...

Amikor elkezdtek izgalomba jönni az események a házvétel kapcsán (de még jóval az adásvételi aláírása előtt) mi már elkezdtük szervezni Bálint felvételét az oviba, tudjuk ugye hogy milyen egyszerű ez manapság.

Az ovi első körbeni ellenállása (az utca másik fele nem is tartozik a körzetbe, nem is vagyunk még dunakeszi lakosok) után már azon gondolkodtunk, hogy nem is akarunk ide költözni, amikor jött a levél mindenki meglepetésére, hogy felvették. Nem is tudjuk, hogy az köze van-e ennek ahhoz, hogy Gábor ment Bálinttal felvételire (én 8,5 hónaposan otthon) és az igazgatónő is zalai származású, vagy tényleg az ovi szájában lakunk, de onnan még úgy eresztették útjukra őket, hogy 80 helyre 200 jelentkező van s ne nagyon reménykedjünk. Nagyon boldogok voltunk és vagyunk miatta.

Azóta elkezdődött az ovi, mi vagyunk a Szivárvány csoport egyik oszlopos tagja, 29-ed magunkkal, én afelett érzett örömömben, hogy oda járhatunkm még SZMK tagságot is elválllaltam, mert még nincs elég bajunk.A két óvónéninket Ildikónak hívják (mindkettőt), így nem kell annyi nevet tanulnia Bálintnak, mert azért azzal vannak még kihívások. A csoportszobában mindenesetre van egy olyan tuti emelvény/szerkezet/vár, hogy én igazán irigykedem Bálintra, s nem is minden csoportnak van ilyenje.
Vannak nagyon szuper programok, voltak már a Közlekedési Múzeumban, azóta esténként gyakran járműveket rajzoltat az apjával, volt szüret (ld. majd egy külön bejegyzés), és még egy csomó egyéb elfoglaltságot is kínál az intézmény, amivel élünk is, de azokról is később szólok.
Mindenesetre az első két hónap ottléte után úgy tudjuk, hogy Bálint nagyon jó fejként viselkedik bent és négyszemközt mondta Ildikó néni, hogy csak gratulálni tud a fiúnkhoz, úgyhogy híztam mindjárt 2 kilót a büszkeségtől. Csak el ne bízzuk magunkat.

A gyógyulás útján

2009-11-06T11:43:00.002+01:00

Volt egyszer egy ember (szakálla volt kender), nevezzük nyugodtan szabó sándornak, hisz így hívják. Nem is lenne ő egy jelentős eseménye az életünknek, ha történetesen nem ő lett volna a többségi tulajdonosa a végül is általunk megvásárolt ingatlannak. Igaz, nem vagyok egy nagyon régi bútordarab, de pár emberrel azért találkoztam már az életemben, hovatovább interakcióba is keveredtem, de ilyen lényével a Földnek még sohasem futottam össze, hozzáteszem, nagyon nem bánom.

Már akkor sejthettük volna, amikor az első néhány alkalom után a felesége gyomorgörccsel nyilatkozott róla és felvázolta, hogy "Sanyi nem könnyű eset", de mit nekünk, majd megoldjuk mi ezt (is).

Aztán amikor elkezdődtek a tényleges megbeszélések akár az árról, akár a szerződésről, akár a birtokbavételről, akkor megismertük Sanyika fogának a fehérjét.

Alapszituáció nem egyszerű: válófélben voltak a feleségével, a házban nőtt fel és bár látszólag hely lett volna rá, gyerekszobát nem alakítottak ki neki, vagy ha igen, nem sok időt töltött ott.

Az első pillanattól kezdve, ahogy találkoztunk, keresztbe tett az eseményeknek, amikor csak döntés helyzetben volt, húzta az időt, amikor kifizettük az teljes önrészünket és a banki átutalás néhány napot késett, akkor közölte, hogy ő akkor kéri vissza a babaruhát és még a birtokbavételkor is szemétkedett. Az egyik ilyen alkalommal mondtam is a (volt) feleségének, hogy én nem tudom, hogy eddig hogy bírta, de ha még az elején agyonüti, akkor jó magaviselettel már rég kint lenne.

Sanyika az egyébként sem egyszerű szituációt tetézte azzal, hogy a diplomáciai kapcsolatokat velem konkrétan megszakította, csakis Gáborral hajlandó tárgyalni, a mai napig is. Nem tudom, hogy azzal érdemeltem-e ki ezt, hogy nem férfinek születtem, vagy személyes problémái vannak velem, de legalább hetente odajár a szomszédokhoz és hinti az igét, s gondolom még mindig arról panaszkodik fűnek-fának, hogy mi hogy elbántunk vele ennél az adásvételnél.

Szeretnék egyszer olyan okos lenni, hogy mások fejével is adekvátan gondolkodhassak, vagy legalább megértsek dolgokat, ami a hajtóerőt adja a cselekedetekhez, amik előtt más széttárt kézzel és felhúzott szemöldökkel áll.

Kíváncsiak vagyunk, hogy milyen "finomságokat" rejteget az ingatlan, mert Sanyinak voltak érdekes megoldásai (ez a szomszédok véleménye is - mentségemre legyen mondva), én lassan kezdem feldolgozni a vele eltöltött közel fél év eseményeit, és elfogadni, hogy ha valaki paraszt, akkor attól még lehet rosszindulatú takony ember is. A kispályás játékaihoz annyi sok jót kívánni, amennyit ő kívánt nekünk az elmúlt hónapokban.

Az egyetlen szerencséje, hogy nem volt olyan szituáció, amikor ne lettek volna ott az ő gyerekeinek egyike vagy a mieink közül egy, mert akkor azért rákérdeztem volna nagyon szívesen néhány dologra, csak hogy szembesítsem saját hazugságaival, de remélem ad az élet alkalmat erre, csak hogy a májam is jól érezze magát egy kicsit. De legalább már képes vagyok a mérgemet leírni itt, a házunkra úgy nézni, hogy ne kapcsoljak hozzá egyetlen morzsát sem a cselekedeteiből és odabent pedig igyekszünk még az írmagját is eltörölni a nyomainak, nehogy rémálmunkban előjöjjön.

Egy nyári hétvége Zalában

2009-11-04T18:44:00.002+01:00

A nyarunk konkrétan egyetlen útja/kirándulása Zalába vezetett, egy kis kitérővel Kláriék felé, akik a Balcsinál voltak éppen, úgyhogy sikerült egy kis erőszakoskodással a család apraját-nagyját meglátogatni, bár tényleg csak rövid időre ugrottunk be. Emlékszem épp aznap írtuk alá a hitelszerződésünket is, úgyhogy annak a lázában égtünk még.

Azért estére leértünk a családhoz is, másnap volt grillezés, meg Bálint köszöntés és Gréta bemutatás, mert az is eltolódott, végül is akkor volt 3,5 hónapos, ja és az én névnapom is akkor volt, bár idén nagyon nem állunk jól a különböző neves napok megünneplésével, jövőre ezen változtatni akarunk.Szóval ott is jöttek a kicsik és nagyok, Szabiék, Erzsiék, úgyhogy volt minden, mint a búcsúban. Gáborral mi bevállaltuk a saláta szekciót, mégiscsak egy fontos részleg az a grillezésnél....

Az idei 3. torta a szülinapra, Andi interpretációjában (egyre jobban nyomja a lány):

Piri mami és egy vödör gyerek:

Volt örjöngés 1000-rel:

Vasárnap szerettük volna elcsalni a családot egy fürdőzésre, de ez nem jött össze. Viszont legalább Keszthelyig elrángattuk őket egy kis kiruccanásra.

S még egy fagyizóba is berángattuk őket, ahol ezt a jó képet sikerült csinálnom a fiúkról:

Költözünk!!!!!!!!!!

2009-10-30T18:29:00.001+01:00

A mai nappal bizonyossá vált, hogy november 14-15-i hétvégén beköltözünk!!!!!!! Nem hittem volna az utolsó hetekben, hogy ez egyszer eljön, de úgy tűnik, most már semmit nem tudunk annyira elszabni, hogy ne következzen be a fenti várva várt esemény.

Nagy a valószínűsége annak, hogy az egyik szoba, vagy akár több is egy raktárként funkcionál majd, az elején illetve a csinosítgatás része még csak most jön a dolognak, de a 80%-át a problémáknak szerintem már megoldottunk, bár azok az elmúlt hetek tapasztalatai alapján naponta újratermelődnek (néha percek alatt).

De nagyon jó lesz, ha már nem kell állandóan ingázni, mert ez a kétlakiság mindenkinek csak az idegeit gyapálta, most viszont állítjuk össze a kiürítési tervet.

A köszönet helye

2009-10-23T14:44:00.002+02:00

Igazából én nem vagyok az a kölcsönadós típus, mentségemre, az a kölcsönkérős sem. Tudom magunkról, hogy a fogyasztói társadalom aktív tagjai vagyunk, és sajnos nem tudunk annyira vigyázni a dolgokra, mint ahogy azok azt sokszor igényelnék, nálunk a tárgyak elég hamar elromlanak, balesetet szenvednek vagy szimplán elkavarodnak valahova, és főleg az utóbbi tényező eredményezi, hogy tényleg naponta lehet olyan kezdetű párbeszédeket hallani, hogy "Nem láttad ezt v. azt? vagy Már megint nem találom a ...". Ezt már nagyon unjuk, de bízunk abban, hogy a majd mindenünknek lesz helye, akkor ezek az események elmaradnak, mint ahogy nem volt ez azért mindig így velünk. Ezért nem is kérünk kölcsön, mert félünk, hogy kárt teszünk benne, és az senkinek sem jó. Abból főzünk, amink van.

Ebbe a közegbe érkezett meg Gréta.

Erre mi kaptunk Andiéktól annyi ruhát, hogy kidől a szekrényből, pedig szép nagy. Bálintnak sem volt azért kevés ruhája, de Grétának hatványozottan több van.

Aztán Gabi telefonált, hogy van egy csomó szuper dolguk, mint például, Fisher Price játszószőnyeg, és hinta, frankó kenguru és most meg egy nagy adag téli overall, és szívesen átadnák, mert ők már nem használják.

S Timiéktől is kaptunk egy babakocsit, bár az inkább egy csere volt, de az ő fejéből pattant ki, és így utólag elismerem, nagyon jól jött, mert fele akkora babakocsit kellett tárolni a csomagtartóba és feltermelni a másodikra.

Igazából most szeretném megköszönni az irántunk való jóságotokat, mert komolyan nehéz dolog lett volna megszervezni, hogy ezek a dolgok meglegyenek, s itt konkrétan arra gondolok, hogy a mostani időhiányos életünkben nagy segítség volt, hogy nem kellett hetente babaruhákért rohanni, mert már megint kinőtt egy méretet, hogy a játszószőnyeget imádta Gréta és mai napig nagyon jókat szórakozik benne, a hinta pedig számtalanszor álomba szenderítette őt. Én nem hittem annyira a színes-szagos babajátékokban, mert Bálintnál azt láttam, hogy a leghétköznapibb tárgyakkal játszott a leghosszabban és legjobbakat, a drága-okos játékok meg ott figyeltek a sarokban, de most ezt a véleményemet meg kellett változtatni.

Köszönjük még egyszer és igyekszünk meghálálni ahol tudjuk.

Amikor megkaptuk, tiszta izgalomban:

Országos barátságban a zsiráffal:

Jaj de szeretett itt aludni.

Bálint 4 éves lett

2009-10-16T00:10:00.003+02:00

Olyan régen volt ez, hogy már szinte gáz lyenkor beírást ejteni, viszont nagy örömünkre júliusban Bálintunk betöltötte a 4. évét. Ennek tiszteletére tartottunk a napján egy kisebb bulit a szüleimmel, másnap pedig elhívtuk a kortársait egy játszóházba, hogy együtt ünnepeljenek.
A dolog úgy alakult, hogy a meghívott fiúk különböző okból ugyan, de nem tudtak eljönni, viszont a lányok teljes létszámban képviseltették magukat, így Bálint 7 kis hölgy koszorújában legyezhette egoját. Mondtam is neki, hogy becsüld meg magad, nem sokszor lesz ez így. :-)
A születésnapos a házi bulin:

S tortabontás után:

Nézzük csak, kik is ünnepeltek velünk:
Alexa és Zsófi

Hanna és Lili - Timi mögött Kovács Jázi

Kovács Toncsi

Veres Toncsi:

Aztán jött egy lufis néni is

a torta is befutott

no meg az ajándékok és puszik a lányoktól

és még falat mászni és őrjöngeni is lehetett

a legkisebbek azért kimerültek a végére

Vat iz disz Bálint

2009-10-08T16:32:00.002+02:00

A minap elpakolóban voltunk Grétus légzésfigyelőjét, én kiszedtem a matraca alól, Gábor összecsomagolta a dobozába, mely dobozt a nappaliban letéve, őrizetlenül hagytuk. A mi drága kisfiúnk, aki különösen érdeklődik minden elektromossággal/elemmel működő akármi után, lecsapott a dobozra. Nézte, nézte és a végén odajött:

" - Anya, azt mondja a doboz, hogy ha valaki összeszerelte a légzésfigyelőt, akkor megihat két sört!"

:)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

Lili szülinap 1.

2009-09-28T21:45:00.003+02:00

Hol is kezdjem a sok nyári esemény leírását, de aztán rájöttem, hogy legjobb az elején.

Rögtön Linda és Balázs esküvője után Lili keresztlányunk töltötte be az egy kerek évet, lassan már megszokott jelenség, hogy az Erdei lányok születésnapjaira mi mindig egy esküvőről érkezünk, kicsit megfáradtan. Csak nehogy maradandó nyomokat hagyjon a lányokban az, hogy Bogi és Gábor napszemüvegek áldásosan óvó és eltakaró homályából figyelik az eseményeket.

Talán már mondanom sem kell, hogy Timi ismét szuper anyáskodott, csak nehogy ez meg nálam okozzon komplexust.... :-)

Bálint ajándékoz

Maga a buli kalandos körülmények között tartatott (torta, kaja és vendéglátás az építkezés közepette is), emlegettük is, hogy majd évek múlva ERRE biztos emlékezni fogunk itt a sok ünneplésben.

Mondom én, hogy szuperanyu, ezt ő csinálta

mi kedvenc keresztlányunk :)

Vizipancsi Hannával, akivel nagyon egy húron kezdenek pendülni így 3 év után